Lakócsa | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Barcsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Csonka József (független) | ||
Irányítószám | 7918 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 509 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 21,21 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 25,32 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 53′ 47″, k. h. 17° 41′ 26″45.8965, 17.69043055555645.896500°N 17.690431°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 47″, k. h. 17° 41′ 26″45.8965, 17.69043055555645.896500°N 17.690431°E | |||
Lakócsa Pozíció Somogy vármegye térképén | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakócsa témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lakócsa község (horvátul: Lukovišće, Lukovišče) Somogy vármegyében, a Barcsi járásban.
Lakócsa a Dráva közelében fekszik, Barcstól délkeleti, Szigetvártól déli, Sellyétől pedig nyugati irányban, mindhárom várostól megközelítőleg azonos, körülbelül 15-15 kilométeres távolságra.
Somogy vármegye egyik legdélebbi fekvésű települése, csak Szentborbás fekszik délebbre nála.
Szomszédai észak-északkelet felől Teklafalu és Endrőc, kelet felől Drávafok, délről Felsőszentmárton, délnyugatról Szentborbás, nyugatról Tótújfalu, északnyugati irányból pedig pedig Potony.
Közúton a 6-os főút felől legegyszerűbb Szigetvárnál letérve megközelíteni a települést, ahova a sellyei országútról Teklafalu után, jobbra (nyugat felé) letérve juthatunk el, de megközelíthető a falu Sellye felől is, Bogdása és Drávafok érintésével, az 5804-es úton, illetve a 6-os főútról Daránynál letérve, Kastélyosdombón és Potonyon keresztül is, ugyancsak az 5804-es úton. Déli szomszédaival, Szentborbással és Felsőszentmártonnal az 5825-ös út köti össze.
Lakócsa nevét az 1565-1566 évi török kincstári fejadójegyzék említette először Lankofcse alakban.
1571-ben csak 5 házat írtak benne össze a török adószedők. 1660-ban a Pannonhalmi Bencés Főapátsági dézsmaváltságjegyzékében is említve volt, mely szerint a székesfehérvári custodia birtoka volt. 1715-ben a zselicszentjakabi apátság birtoka volt és ekkor 9 háztartását írták össze benne. Az apátságé volt egészen 1748-ig, ekkor a kamara birtokába került. 1863-ban nagy tűzvész pusztított itt, melyben a település fele része leégett. A 20. század elején a közalapítványi uradalomnak volt itt nagyobb birtoka és ekkor Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.
1910-ben 1303 lakosából 364 magyar, 4 német, 924 horvát volt, ebből 1227 római katolikus, 56 református és 19 izraelita volt. 2011-ben 535-en éltek a faluban, ekkor már csak a lakók alig több mint egyharmada vallotta magát horvát nemzetiségűnek.
2012-ben felújították a Szentborbás-Lakócsa-Drávafok 5,2 km-es útszakaszt, amelyet 2012. július 31-én adtak át a forgalomnak.
A település népességének változása:
A népesség alakulása 2013 és 2023 közöttLakosok száma | 550 | 559 | 554 | 488 | 506 | 509 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,2%-a magyarnak, 22,6% cigánynak, 34,6% horvátnak, 0,6% németnek mondta magát (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,2%, református 1,3%, felekezet nélküli 4,7% (28,6% nem nyilatkozott).
A lakosság horvát részének nyelvjárására jellemző, névmás szerint az ún. „kaj” nyelvjárást beszélik, tehát ezért nevezik őket kajkávácoknak. A mellette lévő Szentborbáson és Tótújfaluban élő horvát kisebbség is a kájkávácok közé tartozik.
A Barcsi járás települései | ||
---|---|---|