Beleg | |||
A műemlék református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Nagyatádi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Vámosi Róbertné (független) | ||
Irányítószám | 7543 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 568 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 33,3 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 17,99 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 18′ 57″, k. h. 17° 24′ 38″46.315961111111, 17.41058055555646.315961°N 17.410581°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 57″, k. h. 17° 24′ 38″46.315961111111, 17.41058055555646.315961°N 17.410581°E | |||
Beleg Pozíció Somogy vármegye térképén | |||
Beleg weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Beleg témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Beleg község Somogy vármegyében, a Nagyatádi járásban.
Központján a 6622-es út halad át, de közigazgatási területének keleti szélét érinti a Nagybajom-Lábod közti 6619-es út is. Utóbbiból belegi területen ágazik ki kelet felé a 3,3 kilométer hosszú 66 144-es út, amely a zsákfalunak tekinthető Kisbajomba vezet.
A Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található, amelynek egy megállási pontja van itt, Beleg vasútállomás.
Beleg határában, a pusztaréti-dűlőben egy ősi földvár nyomai még a 20. század elején láthatók voltak. Ezt a várat „török várnak” nevezik, bár a vidék már az őskorban is lakott volt, majd később a római korban itt vezetett el a római hadiút. 1855-ben egy bronztáblát is találtak itt, amelyre Vespasianus császárnak egy hadirendelete volt vésve. A táblát a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították.
A település nevét 1493-ban említette először oklevél, mint a vránai perjelség birtokát. 1536-ban Török Bálint, 1550-ben Török János, 1598-1599-ben Zrinyi György volt a falu földesura. 1554-ben a török adólajstromban a település neve Bilok alakban fordult elő, 7 házzal. A török megszállás alatt elpusztult, de 1713-ban újratelepült. 1715 és 1726 között őrgróf Turinetti Herkules József Lajos birtoka volt, majd 1733-tól a Festetics család volt a falu birtokosa. A 19. század közepén a család egyik tagja, Festetics Antal építtette az itt álló kastélyt is. A 20. század elején gróf Festetics Pál birtoka volt.
1855-ben a lakosság fele része kolerajárvány áldozata lett, majd 1886-ban a község kétharmada leégett.
A településen 2004. november 21-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.
A település népességének változása:
A népesség alakulása 2013 és 2023 közöttLakosok száma | 592 | 601 | 601 | 510 | 560 | 568 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,6%-a magyarnak, 24,7% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (4,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69,1%, református 11,1%, görögkatolikus 0,2%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 10,1% (9,2% nem nyilatkozott).
A Nagyatádi járás települései | ||
---|---|---|
Bakháza · Beleg · Bolhás · Görgeteg · Háromfa · Kaszó · Kisbajom · Kutas · Lábod · Nagyatád · Nagykorpád · Ötvöskónyi · Rinyabesenyő · Rinyaszentkirály · Segesd · Somogyszob · Szabás · Tarany |