Som (település)

Som
Som címere
Som címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállásközség
PolgármesterKovács Szilveszter (független)
Irányítószám8655
Körzethívószám84
Népesség
Teljes népesség678 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség28,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület23,35 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 48′ 20″, k. h. 18° 08′ 33″46.8056, 18.14251944444446.805600°N 18.142519°EKoordináták: é. sz. 46° 48′ 20″, k. h. 18° 08′ 33″46.8056, 18.14251944444446.805600°N 18.142519°E
Som (Somogy vármegye) Som Som Pozíció Somogy vármegye térképén
Som weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Som témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Som község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban.

Fekvése

Som község Somogy vármegye keleti kapuja, mivel Tolnából érkezve Som-Simon-majornál lép be az utazó a megyébe. Somogy vármegye északkeleti részén fekszik Siófoktól 8 kilométerre, a 65-ös főút mentén. Földrajzi fekvése miatt Siófok város háttértelepülése, szinte minden a városhoz köti. Földrajzilag a Kelet-Külső-Somogyi dombság északkeleti nyúlványainak területéhez tartozik. A községet a Kis-Koppány patak szeli ketté, melynek vize a Sión keresztül a Dunába jut.

A község lélekszáma körülbelül 700 fő, és nem csökken folyamatosan: vannak olyan évek, amikor – vélhetően a Balaton közelségének is köszönhetően – lassan gyarapszik. Az önkormányzat a szomszédos Somogy és Tolna vármegyei településekkel jó kapcsolatot alakított ki. Az óvodai, iskolai képzés elsősorban a szomszédos Ságvár községben működő közös intézményekben történik, de járnak itteni diákok Nagyberénybe és Siófokra is.

A hazai vasútvonalak közül a Kaposvár–Siófok-vasútvonal érinti, melynek két megállási pontja van itt: Som–Nagyberény és Daránypuszta megállóhely. A település külterületén található a Somi Nagytérségi Regionális Hulladékkezelő Központ, ami négy vármegye – Veszprém, Fejér, Somogy és Tolna – 76 településének szilárd hulladékát fogadja be. A községnek két lakott külterületi településrésze van: Som-Daránypuszta, a központtól délre, a 65-ös főút és a Tabra vezető 6511-es út elágazásánál, illetve Som-Simonmajor, szintén a 65-ös mentén, a belterülettől délre.

Története

Az első írásos emlékek szerint a mai község területe a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, melyet e nemzetségből származó Tibold és Kozma 1229-ben szereztek. Az 1294. évi osztályegyezség alkalmával Kozma fiai, Zerje és Demeter nyerték el, a közben elpusztult Kapurévvel együtt. A török megszállás előtti évtizedben már Hédervári István volt a földesura. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromba 21 adózó házzal lett felvéve a település. A következő időszakban a török portyázások és a rendszeressé váló végvári harcok színterévé vált ez a környék.

1703-ban Viczay Ádám volt a földesura; 1715-ben mindössze 10 itteni adózó házról készült összeírás. 1726-ban már az Apponyi család tulajdonához tartozott a község. Ebben az időszakban szőlőhegye tette híressé Somot: 33 család bérelt itt szőlőskertet. A bontakozó gazdasági jólétnek az 1731-es nagy kolerajárvány vetett véget. Bár a járvány viszonylag rövid ideig tartott, de az állatelhullások miatt a szántók megművelése lehetetlenné vált. Ebben az időben szerzett itt birtokot Kenessey István, aki főleg magyar telepesekkel kívánta munkaerő-szükségletét kielégíteni. 1766-tól ismételten a Viczay család volt a település többségi birtokosa, de a Pallavicini őrgrófságnak is jelentős birtokai voltak, amely az itteni földjeit bérbe adta és állítólag – korát megelőzve – már az ötös vetésforgót alkalmazta. 1853-ban a lakosság lélekszáma már 780 fő volt.

1879-ben nagy tűzvész pusztított a községben, és a falu fele leégett, s csak lassan épült újjá, de 1890-ben már 908 lakosa volt a községnek. Közigazgatásilag abban az időszakban a nagyberényi körjegyzőséghez tartozott.

1914-ben polgári olvasókör alakult, de nem élte túl a forradalmak korát.

Az első és második világháborúban a munkaképes férfi lakosság jelentős része a fronton harcolt.

A szarvasmarhatartás elterjedésének tulajdonítható, hogy a tej értékesítésére 1925-ben megalakították a Somi Kisgazdák Tejszövetkezetét, mely 1932-ben beolvadt a Nagyberényi Tejszövetkezetbe. 1937-ben alakult meg a Somi Vadásztársaság.

A II.  világháborút követően a településen 66 nincstelen és törpebirtokos igényelt földet, míg a közigazgatásilag hozzátartozó Daránypusztán állami gazdaság alakult. A szövetkezesítés a községet sem kerülte el. 1950-ben alakult a Béke Mgtsz., mely többször átalakult, s foglalkoztatta az itt élőket. A község mezőgazdasági jellege a 20. század második felében fokozatosan elhalványult, mára szinte teljesen meg is szűnt. A lakosság többsége Siófokra ingázik, illetve a környező városok és nagyobb települések ipari üzemeiben keres megélhetési lehetőséget.

1956. október 29-én megalakították a Községi Nemzeti Bizottságot, mely a rövid forradalmi időszak alatt érdemben intézkedni nem tudott.

1914-től 1949-ig működött a népiskola, amely ezt követően általános iskola lett, majd 1981-től megszűnt helyben az oktatás. A rendszerváltozás előtt a település elsorvasztásra volt ítélve, s innét kellett élni a megnyíló lehetőségekkel, ami sikerült is. 1991-ben vezetékes ivóvíz és intézményes szemétszállítás, 1993-94-ben gázfogadó és gázhálózat, 1998-ig új utak, hidak, járdák épültek. Csinosították a közterületeket, buszmegállók készültek társadalmi munkában. Kiemelten támogatták az iskolai tanulást minden szinten, a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat, de nem maradtak ki az egyházak sem. A környéken elsők között került a községi temető bekerítésre, illetve a víz bekötése locsolásra. 1999-től Falunap került megrendezésre minden év június utolsó szombatján.

2005-től a júniusi Falunapon megrendezésre került a „Somi Süti Fesztivál”, a fánkok és édes sütemények versenye.

2006. május 13-án a temetőben a II. világháborúban itt elesettek tiszteletére kopjafa került felállításra.

2007. szeptember 28-án a somi Közösségi házban ülésezett Somogy Megye Közgyűlése.

2009-ig a községben minden infrastruktúra kiépült: vezetékes ivóvíz, gáz, utak, hidak, járdák, kábeltévé és internet, szennyvízhálózat és -telep, illetve hulladékkezelő központ is létesült. 2014-ben a Közösségi ház udvara burkolva és virágosítva lett, illetve a 020 helyrajzi számú ingatlanon létesült 5 épületben bemutatásra kerültek a régi mesterségek szerszámai és tárgyai, amely beruházásra a „Som Községért” Alapítvány nyert 35 millió forintnyi pályázati támogatást. Ugyanebben az évben a Közösségi ház mellett található orvosi rendelő is felújításra és bővítésre került az önkormányzat saját kivitelezésében, ennek során háziorvosi és fogorvosi körzetközpont, illetve egy kiadható épületrész is létesült.

Eredményesen működik a Vöröskereszt szervezet és az Egységes Somért Alapítvány.

2020. szeptember 9-én elkészült a balatoni kerékpárúthoz kapcsolódó Ságvár-Som szakasz, így a 65-ös főút megnövekedett forgalma ellenére a tópartról a község biztonságosan elérhető gyalog, kerékpárral és kismotorral is.

Elpusztult települések

Kapurév

A határbeli úgynevezett Pusztai-dűlőn feküdt egykor Kapurév falu, mely a fennmaradt hagyományok szerint a török hódoltság alatt pusztult el.

Ocsmánd, Ocsmány

Daránypusztán a Sötét-hegy oldalában helyezkedett el, a 60-as évek végéig 1-2 család lakta.

Közélete

Polgármesterei

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma701705691649691678
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 8,3% cigánynak, 0,4% horvátnak, 2,8% németnek, 0,8% románnak mondta magát (9,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,3%, református 17,3%, evangélikus 1,6%, felekezet nélküli 16,5% (21,4% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

Híres somiak

Képek

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 2.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  5. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  6. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  7. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  8. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  9. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  10. ↑ Som Helységnévtár
  11. ↑ Vendégoldal. Som honlapja. . (Hozzáférés: 2017. május 15.)
  12. ↑ Fókuszban Somogyország gasztronómiája. Kaposvár Most, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2017. május 15.)

További információ

Kapcsolódó szócikkek

Somogy vármegye települései
Megyei jogú város
 
 
Somogy megye címere
Városok
Nagyközségek
Községek
A Siófoki járás települései
Ádánd · Balatonendréd · Balatonföldvár · Balatonőszöd · Balatonszabadi · Balatonszárszó · Balatonszemes · Balatonvilágos · Bálványos · Kereki · Kötcse · Kőröshegy · Nagyberény · Nagycsepely · Nyim · Pusztaszemes · Ságvár · Siófok · Siójut · Som · Szántód · Szólád · Teleki · Zamárdi