Ezúttal a Branyicska világában fogunk elmélyülni, amely téma az idők során sok embert érdekelt. A Branyicska olyan téma, amely kíváncsiságot és vitát váltott ki különböző vonatkozásban, legyen szó tudományos, kulturális, társadalmi vagy szórakoztatásról. A történelem során a Branyicska tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, különféle nézőpontokat és értelmezéseket generálva. Ezért fontos ezt a témát tovább vizsgálni, hogy megértsük jelentőségét és az élet különböző területeire gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Branyicska-be fogunk belemerülni, hogy megértsük annak mai relevanciáját és jelentőségét.
Branyicska (Brănișca) | |
![]() | |
A branyicskai Jósika-kastély | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Branyicska |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 337105 |
SIRUTA-kód | 88555 |
Népesség | |
Népesség | 627 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 11[1] |
Népsűrűség | 7,99 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 183 m |
Terület | 78,46 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Branyicska weboldala | |
![]() | |
Branyicska (románul: Brănișca) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
A Maros jobb partján, Dévától 15,5 km-re északnyugatra fekszik.
Nevének forrása egy 'kis kapu', 'kis gyepű' jelentésű szláv *Braničьka alak (vö. Törcsvár román nevével). Történeti névalakjai: Baranchka (1323), Branchka vagy Barynchka (1519), Branychka (1523).
A 15. században a Barancskai család uradalmi központja volt. 1485 után részben a Werbőczy családé.
1595-ben uradalmával együtt Jósika István erdélyi kancellár birtokába került. Ettől kezdve legnagyobb birtokosa a 20. századig a Jósika család volt, amely nemesi, később bárói előnevét is a faluról vette.
1760-ban 260 ortodox lelket írtak össze benne. 1777-ben 19 hajós jobbágy is lakta, akiket a sószállító hajók Maroson való vontatására köteleztek. Az 1817-es éhínséget követően a falusiak elzálogosították szilvásukat. Jósika Miklós 1824 után elengedte jobbágyainak az éhínség alatt felhalmozott adósságait, enyhített a robotkötelezettségen és a dézsmán.
1868-ban megépült a vasút és a falu mellett a vasúti híd a Maroson. A vasút fellendítette a falu életét, a határban bazaltkitermelés indult, a faluban vaskályhagyárat hoztak létre. 1932-ben egy útépítő vállalat kőbányát nyitott a faluban, amelynek kezdetben 130 alkalmazottja volt és ma is működik.