Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Arany (település) témáját, elemezve annak számos aspektusát, és feltárva jelentőségét különböző kontextusokban. Kezdetétől napjaink relevanciájáig, áthaladva a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásain, felfedező és elmélkedési útra indulunk a Arany (település)-ről. Részletes elemzések, esettanulmányok és szakértői vélemények révén különböző oldalról közelítjük meg ezt a témát, hogy teljes és gazdagító képet adjunk. Akár szakértő a területen, akár teljesen újonc, ez a cikk átfogó és hozzáférhető látásmódot kíván kínálni a Arany (település)-ről, felkérve Önt, hogy vizsgálja meg és gondolja át jelentését és következményeit a mai társadalomban.
Arany (Uroi) | |
![]() | |
A Kenyér-hegy látképe Ópiskiből | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Rang | falu |
Községközpont | Piski város |
Irányítószám | 335906 |
SIRUTA-kód | 87736 |
Népesség | |
Népesség | 346 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 5[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Arany témájú médiaállományokat. | |
Arany (románul: Uroi) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Piskitől két kilométerre, a Maros északi partján, az Erdélyi Érchegység lábánál fekszik.
Személynévi eredetű. Először 1333-ban Aran, majd 1360-ban Aryan formában jegyezték föl. Román neve először 1750-ben tűnik föl, Uroju alakban.
A Kenyér-hegy Nagyrápolt felé eső oldalán feküdt a rómaiak Petrae nevű települése. A falut a középkorban valószínűleg magyarok lakták. 1332-1337 között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. 1333-ban egy oklevél említette Hunyad megye szolgabíráját is, aki aranyi nemes volt.
Saját református papjáról csak 1640 körül esik említés, egyháza később mindig Nagyrápolt filiája volt.[2] 1733-ban harminc unitus, 1760–62-ben 55 ortodox család lakta. Lakói egy részét a birtokosok 1748-ban sószállításra kötelezték. Ezután 1777-ben 17 egészséges és hét balesetben megsérült, 1810–11-ben kilenc egészséges és négy hajóvontatásra kötelezett jobbágyot írtak össze. A parasztok 1784-ben feldúlták Miske Sámuel és Méra Zsigmond nemesek házát. Legnagyobb birtokosai 1909-ben Földváry Sándorné, Sándor Lajos és Fáy Béla voltak.