A mai világban a Felsőtelek nagyon fontos és érdekes téma a társadalom számára. Az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásától a gazdaságra és a politikára gyakorolt hatásáig a Felsőtelek globális vitát váltott ki következményeiről és lehetséges megoldásairól. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Felsőtelek különböző aspektusait, elemezve annak eredetét, fejlődését és jövőbeli kilátásait. A mentális egészségre gyakorolt hatásától a kortárs társadalomban betöltött szerepéig a Felsőtelek elkerülhetetlenül jelenlévő témává vált az életünkben, elmélkedéseket és vitákat generálva, amelyek célja, hogy megértsék hatókörét és következményeit. Ez a cikk egy kimerítő elemzésen keresztül igyekszik megvilágítani a Felsőtelek-et, és olyan panorámaképet kínál, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük annak fontosságát a jelenlegi környezetben.
Felsőtelek (Teliucu Superior) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Alsótelek |
Rang | falu |
Községközpont | Alsótelek |
Irányítószám | 337468 |
SIRUTA-kód | 86972 |
Népesség | |
Népesség | 223 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 9[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 275 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőtelek témájú médiaállományokat. | |
Felsőtelek (románul: Teliucu Superior vagy Teliucu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Vajdahunyadtól hat kilométerre délre, a Csolnakosi-tó északi csücskében fekszik.
Első említéseikor Juba néven volt ismeretes. 1733-ban Telyuk, 1850-ben Felső Telek néven említették. A vajdahunyadi kincstári uradalomhoz tartozó jobbágyai a 18. század közepén Ploszkabányán tartoztak bányanapszámot teljesíteni.[2] A Cserna és a Gavosdiai- (Runk-) patak összefolyásánál 1800-ban három vaskohó és egy kalapács működött, amelyeket 1872-ben bontottak le. A 19. század első felében hámorgondnokságához (Hammerschafferei) tartozott a helyi, az alsóteleki, a vajdahunyadi és a csernabányai hámor. Az 1850-es népszámláláson még nem, majd csak 1857-ben szerepel önálló községként.
1910-ben 256 lakosából 248 volt román, 5 német és 3 magyar anyanyelvű; 162 görögkatolikus, 85 ortodox és 5 római katolikus vallású.
2002-ben 306 lakosából 301 volt román és 2 magyar nemzetiségű; 273 ortodox, 16 római katolikus és 9 pünkösdista vallású.