Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Hosztót | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Sümegi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Major Lajos (független) | ||
Irányítószám | 8475 | ||
Körzethívószám | 87 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 60 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 7,57 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 7,27 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 17° 14′ 29″47.085588888889, 17.241447.085589°N 17.241400°EKoordináták: é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 17° 14′ 29″47.085588888889, 17.241447.085589°N 17.241400°E | |||
Hosztót Pozíció Veszprém vármegye térképén | |||
Hosztót weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosztót témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hosztót község Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Hosztót Sümegtől északra, Vas vármegye határa közelében fekszik, Veszprémtől 60 kilométerre. A 84-es főút a településtől 4 kilométerre halad el, vasútvonala nincs. Központján egy öt számjegyű mellékút, a Rigács-Veszprémgalsa közti 73 171-es út halad keresztül, közigazgatási területének északi peremét egy szakaszon érinti a Csabrendek-Nemeskeresztúr közti 7325-ös út is.
Neve a magyar hosszú melléknév és a tót népnév összetétele. Önmagukat szlovéneknek nevező szlávoktól lakott hosszú falu.
Első lakói délszláv tótok voltak, akik Szlovéniából települtek ide a 11. századi katonai jellegű telepítések idején. Először 1268-ban említik, ekkor még várföld volt, és mint ilyet 1271-ben vásárlással szerezték meg a Szalók nemzetség tagjai. A 14. században viszonylag gazdag falunak számított, 1333-ban papja a környék legnagyobb pápai tizedét fizette be. 1467-től a Szalókok a birtokról elnevezett Hosszútóti ágának tulajdona volt. Akkoriban a család a Dunántúl gazdagabb középbirtokos nemessége közé tartozott, a 15. és 16. században tevékenyen részt vettek Zala és Veszprém vármegyék nemesi életében. A család a 17. század végén halt ki.
A török időkben fokozatosan elnéptelenedett. 1561-ben Hosszútóti Imre még védőpalánkkal vétette körül a templomot, de ennek ellenére 1613-ban már csak 3 portát, 2 szabadost és 3 elhagyott házat írtak össze a faluban. Az állandó török fosztogatások miatt a maradék lakosság az 1660-as években a marcalszegi földvárhoz költözött át. Hosszútóti István 1662-ben eladta a birtokot a Páhyaknak.
A 18. század elején lassú visszatelepülés történt, 1720-ban még csak két jobbágyot jegyeztek fel, az 1730-as években pedig németeket telepítettek Hosztótba. Akkori tulajdonosa, Kelcz Ádám 1737-ben 9 német és egy magyar betelepülővel kötött szerződést, számukra felújították a romos templomot is. 1743-ban Gyulai Gál Gábor és felesége, Kazi Julianna birtokába került, ez időtől kezdve 1852-ig a Gyulai Gál család birtokolta. Az 1890-es években a község nagybirtokosa Cecz József volt.
A falu új temploma 1742-ben épült. Az újratelepítés után visszaállt a majorsági gazdálkodás. 1773. évi adatok szerint német falu, 1799-ben elegyes német, majd később már magyar falu. A község 1785-ben 216 főből és mindössze 29 házból állt. 1828-ban már 242 lakosa volt. Egyre jobban népesedett a község, 1910-ben 351, 1920-ban 391, 1934-ben 373 lakosa volt. A falut 1962-ben kapcsolták be az autóbusz-forgalomba. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki körjegyzőséghez tartozik.
A szántóföldeken gabonát és kapásnövényeket termesztettek. Állattenyésztésnél a szarvasmarha és a juhtenyésztés dominált. A 20. században a szarvasmarhatartásról a sertéstenyésztésre tértek át. Terményeiket, állataikat a jánosházi piacon értékesítették. 1945 előtt a lakosság nagy része a környező uradalmakban dolgozott. 1949-ben a népesség 90%-a mezőgazdaságból élt. A lakosság foglalkozási átrétegeződése a tsz-szervezés időszakában indult meg. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult, taglétszáma 1965-ben 96 fő, összterülete 750 kh. 1974-ben egyesült a csabrendeki TSZ-el.
A település népességének változása:
A népesség alakulása 2013 és 2023 közöttLakosok száma | 61 | 58 | 56 | 53 | 65 | 60 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 1,6% németnek mondta magát (a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 84,4%, református 4,7%, evangélikus 3,1%, felekezeten kívüli 3,1% (4,7% nem nyilatkozott).
Nagyboldogasszony-templom a 14. századból, amit a 18-19. században átépítettek, bővítettek barokk és eklektikus stílusban.
A Sümegi járás települései | |
---|---|
Bazsi • Bodorfa • Csabrendek • Dabronc • Gógánfa • Gyepükaján • Hetyefő • Hosztót • Káptalanfa • Megyer • Nemeshany • Rigács • Sümeg • Sümegprága • Szentimrefalva • Ukk • Veszprémgalsa • Zalaerdőd • Zalagyömörő • Zalameggyes • Zalaszegvár |