Balatonhenye

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Balatonhenye-et, és azt, hogy milyen hatással volt életünk különböző területeire. A Balatonhenye megjelenésétől jelenlegi fejlődéséig számos területen és tudományterületen tanulmányozás és vita tárgya volt. Az évek során a Balatonhenye nagy érdeklődést és kíváncsiságot váltott ki a társadalomban, és számos kutatás és projekt ihletforrása volt. Ebben az értelemben lenyűgöző elemezni, hogy a Balatonhenye hogyan befolyásolta azt, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük, valamint interperszonális kapcsolatainkat és mindennapi életünket. Reméljük, hogy így teljes és részletes képet adunk a Balatonhenye mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatásáról.

Balatonhenye
Balatonhenye református temploma
Balatonhenye református temploma
Balatonhenye címere
Balatonhenye címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásTapolcai
Jogállásközség
PolgármesterSzász Attila (független)[1]
Irányítószám8275
Körzethívószám87
Népesség
Teljes népesség125 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség11,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 54′ 42″, k. h. 17° 36′ 47″46.911789°N 17.613069°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 42″, k. h. 17° 36′ 47″46.911789°N 17.613069°E
Balatonhenye (Veszprém vármegye)
Balatonhenye
Balatonhenye
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Balatonhenye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonhenye témájú médiaállományokat.

Balatonhenye község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése

Balatonhenye látképe a magasból

A Henyei-hegy keleti lábánál, a Balaton északi partjától 8 kilométerre fekszik. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs, délkeletről Monoszló határolja. Csak közúton közelíthető meg, a Balaton felől a 71-es főútról Révfülöpnél vagy Zánkánál letérve Köveskálon át, ahonnan a 7313-as útból kiágazó 73 126-os út vezet a faluba.

Balatonhenye természetföldrajzilag a Balaton-felvidék e szakaszára jellemző, a tóparti hegysor mögött megbújó medencék egyikében fekszik, a mindössze két község területét magában foglaló Monoszlói-medencében.[3] Ez a terület a Balaton-felvidék egyik legrejtettebb völgye, áthaladó útja nincs, s még a két itt lévő zsákfalu, Monoszló és Balatonhenye között sincs közúti összeköttetés.

A falu fölött a Kapolcs felé vezető sárga jelzést követő turista az egykori kolostor helye melletti kilátóhelyről láthatja a Káli-medencét, a Balatont és a Hegyestű bazaltorgonáit, majd továbbhaladva a Balaton-felvidék még érintetlen erdeiben és mezőin találja magát.

A település határában ered, és főutcáján végigfolyik az Ábrahámhegynél a Balatonba torkolló Burnót-patak.

Története

Balatonhenye Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Nevének első írásos említése 1181-ből maradt fenn, Henney alakban.[4] A területén feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ókori rómaiak idejében lakott hely volt. A 19. század végén előbb egy római temetőt tártak fel, majd az egyik lakos telkén újabb hasonló leletekre bukkantak, egy nő sírjára, római feliratos sírkőre, valamint egy Ámort ábrázoló kőszobortöredékre.[5]

1365-ből származó feljegyzések szerint a falu mai határától északra egykor egy Árpád-házi Szent Margit tiszteletére[4] emelt Árpád-kori pálos kolostor állt. Az egykori kolostor környékét ma Margit-kertnek hívják.[5]

Fennmaradt oklevelek szerint a falu lakosai 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai voltak. Később a falu egyik része a veszprémi várhoz, a másik pedig a Szent Mauríciusz Monostorhoz tartozott. Utóbbi 1489-ben és 1542-ben is birtokolt itteni területeket. Ekkoriban két részét különböztették meg a településnek, Alsó- és Felsőhenyét.

A törökök legalább kétszer, 1548-ban és 1572-ben pusztítottak a településen, amely később is támadásoknak lehetett kitéve, mert 1610-ben és 1611-ben is lakatlan faluként említik az írások.[5]

A későbbi századokban a következőképpen alakult a község lakosainak száma: 1828-ban 623, 1851-ben 742,[6] 1890-ben 688, 1910-ben 643, 1930-ban 617, 1949-ben 580.[7] Ekkortól rohamos fogyásnak indult, és az 1990-es években már 200 alá csökkent a lélekszám.[8] 1910-ben egy kivételével az összes lakosa magyar volt, vallás szerint 293-an a református, 282-en a római katolikus, 63-an pedig az evangélikus felekezethez tartoztak.[9] A lakóházak száma 1939-ben 143, 1968-ban 132 volt.[6]

Balaton- előnevét azért kapta, mert Zala vármegyében – amelyhez 1950-ig tartozott – Ördöghenye és Petőhenye nevű községek is voltak. 1848 előtt kisnemesi jellegű község volt, jobbágycsalád csak nyolc élt a településen. Ennek oka, hogy a hegyes-völgyes domborzat miatt nagybirtok nem tudott kialakulni. Az 1870-1880-as években Kerkapoly Károly pénzügyminiszternek volt itt egy 30 hold területű gyümölcsfaiskolája és kertészete. Teleki János kertész több jófajta gyümölcsöt termesztett, amelyeknek nevet is adott.[10]

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994:
  • 1994–1998: Szalai József (független)[11]
  • 1998–2002: Szalai József (független)[12]
  • 2002–2006: Szalai József (független)[13]
  • 2006–2010: Ifj. Szalai István (független)[14]
  • 2010–2013: Szalai István (független)[15]
  • 2013–2014: Kovács Csaba Károly (független)[16][17]
  • 2014–2019: Kovács Csaba Károly (független)[18]
  • 2019–2024: Kulin Miklós György (független)[19]
  • 2024– : Szász Attila (független)[1]

A településen 2013. június 23-án időközi polgármester-választást tartottak[16] az előző polgármester lemondása miatt.[20]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
113
119
130
128
138
111
127
125
20132014201520172021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 99,1%-a magyarnak, 1,9% németnek, 0,9% cigánynak mondta magát (0,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,3%, református 13%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 20,4% (7,4% nem nyilatkozott).[8]

2022-ben a lakosság 93,7%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% horvátnak, 0,9% lengyelnek, 4,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 61,3% volt római katolikus, 11,7% református, 0,9% evangélikus, 9,9% felekezeten kívüli (16,2% nem válaszolt).[21]

Nevezetességei

  • Református templomát 1911-12-ben építették olasz kőművesek[22] a középkori Alsóhenye templomának alapjaira neogótikus stílusban.[23] Két harangja van, a nagyobbikat 1912-ben, a kisebbiket 1926-ban kapta, mindkettő Seltenhofer Frigyes soproni műhelyéből való.[24] Istentiszteleteket ma már nem tartanak benne, állapota leromlott, felújításra szorul.[25]
  • Római katolikus temploma a 18. században épült.[5]
  • A volt református parókiának a református templom mellett álló épülete a 18. században épült barokk stílusban.[5] A 20. század elején ez az épület kapott a faluban először modern mászókéményt a régi szabad kémény helyére. Az újítást később egyre több háztulajdonos követte a településen.[26]
  • A falu egykori református iskolája 1933-ban épült, Győző Molnár Sáráról nevezték el.[27] Ma imaházként használják a falu református hívei.[5]
  • A Kenessey-házat (Kossuth u. 125.) Darnay Mózes jómódú nemes építtette 1844-ben, majd veje, Kenessey Károly örökölte. Oszlopos tornácának árkádsora három ívből áll. Eredeti nádteteje a 19. században leégett, de újranádaztatták, és csak az 1960-as években kapott cserépborítást. 1937-ben vizesedés miatt a két régi kemencét elbontották, az új fölé pedig zárt mászókéményt készítettek a tetőtér padlásításával egy időben, a padláson azonban az eredeti szabad kémény nyílása megmaradt, azon át távozott a füst a szabadba. Az 1940-es évek elején a szoba fűtése is korszerűbb lett, ekkor került az addigi kívül fűtős cserépkályha helyére belül fűtős csempés kályha, Patonai Árpád tapolcai kályhásmester munkája.[26]
  • Az Ágoston-ház (Kossuth u. 91.) egykor Ágoston Dezső tulajdona volt. Oszlopos tornácának árkádsorát három ív alkotja. Két régi cserépkályháját 1932-ben, illetve 1976-ban elbontották.[26]
  • A Balogh-kúria (Kossuth u. 45.) Balogh Dezső jómódú nemesé volt egykor, s 1856-ban épült a homlokzatán látható évszám szerint. Kosáríves árkádsora hat ívből áll.
Nevezetességek
  • Római katolikus templom
    Római katolikus templom
  • Iskolaépület
    Iskolaépület
  • Kenessey-ház
    Kenessey-ház
  • Ágoston-ház
    Ágoston-ház
  • Balogh-kúria
    Balogh-kúria

Jegyzetek

  1. ↑ a b Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára. Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Cholnoky Jenő: A Balaton-vidék multjából. Tihany Turizmusáért Egyesület. .
  4. ↑ a b Balatonhenye. balaton.hu. .
  5. ↑ a b c d e f Molnár Attila, Mezey András: Balatonhenye településtörténeti arculati kézikönyv. VÁTERV95, 2017. október 30. .
  6. ↑ a b Balatonhenye. Balatonhenye önkormányzatának honlapja. .
  7. ↑ Balatonhenye településrendezési tervei. VÁTERV, 2007 .
  8. ↑ a b Balatonhenye. Helységnévtár. .
  9. ↑ szerk.: dr. Zentai László: Magyarország közigazgatási atlasza 1914 (magyar nyelven). Baja, Pécs: Talma Könyvkiadó, 94. o. (2000) 
  10. ↑ Balatonhenye. Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás. .
  11. ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  12. ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  13. ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  14. ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  15. ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  16. ↑ a b Balatonhenye települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013. június 23. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  17. ↑ Időközi polgármester-választás Balatonhenyén (magyar nyelven) (html). Magyar Nemzet Online, 2013. június 23. . (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  18. ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  19. ↑ Balatonhenye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 24.)
  20. ↑ 2013. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013 (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  21. ↑ Balatonhenye Helységnévtár
  22. ↑ Molnár Ágnes: A községek közötti kapcsolatok és ezek változásai a Káli-medencében. Veszprém megyei múzeumok közleményei 17., 1984 .
  23. ↑ Református templom. kirandulastervezo.hu. .
  24. ↑ Playlist of Balatonhenye. melodlist.com. .
  25. ↑ Református templom. műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
  26. ↑ a b c Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében. Veszprém megyei múzeumok közleményei 17., 1984 .
  27. ↑ Iskola. műemlékem.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)

További információk