A mai világban a Avatamszaka-szútra állandó érdeklődést és jelentőségű téma a társadalomban. Akár a mindennapi életre, akár a globális gazdaságra vagy a környezetre gyakorolt hatása miatt, a Avatamszaka-szútra számos tanulmányi és vitaterületen előtérbe került. Mivel a Avatamszaka-szútra iránti érdeklődés folyamatosan növekszik, fontos megérteni a következményeit és következményeit a modern élet különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Avatamszaka-szútra különböző oldalait, és azt, hogy hatása hogyan alakítja világunkat.
A sorozat témája Mahájána |
---|
![]() |
Az Avatamszaka-szútra (szanszkrit; vagy Mahávaipulja-buddhávatamszaka-szútra) vagy magyarul Virágfüzér szútra, az egyik legjelentősebb mahájána szútra a kelet-ázsiai buddhizmusban.[1]
Az Avatamszaka-szútra egy végtelen világokból álló univerzumot taglal, amelyek kölcsönösen tartalmazzák egymást. A műben kifejezett képre épült a kínai buddhizmushoz tartozó hua-jen iskola, amely Koreában hvaom, Japánban pedig kegon néven ismert.
A művet több ország buddhista hagyományaiban is használják. Ezek közül a legfontosabbak a következők:
A Tunhuangi kéziratok szerint úgy is nevezték ezt a szútrát, hogy Bodhiszattvapitaka Buddhávatamszak-szútra.[4]
Az Avatamszaka-szútra szakaszokban íródott, Gautama Buddha halála után 500 évvel kezdődően. Egy forrás szerint a szútra egy nagyon hosszú szöveg, amely eredetileg egymástól független eredetű írásokból állt, és amelyet valószínűleg Közép-Ázsiában állítottak össze a 3-4. század környékén.[5] Két kínai fordítás készült a teljes szövegről. Részleges fordítások valószínűleg már a 2. században készültek, és legelőször a híres Ten Stages Sutra került fordításra, amelyet gyakran külön szövegként is értelmeztek. A teljes szöveget legelőször Buddhabhadra fordította le kínai nyelvre 420-ban 60 tekercsre, 34 fejezetben.[6] A második fordítást Sikszánanda készítette 699-ben 80 tekercsre, amely 40 fejezetből állt.[7][8] A Gandavjúha fejezetet 798-ban lefordította egy Pradzsnyá nevű buddhista szerzetes. A második fordításban több szútra szerepel mint az elsőben. A tibeti fordításban több eltérés is található, és a tudósok szerint a gyűjteményhez később adtak hozzá részeket.
Paramártha 6. századi közép-indiai szerzetes szerint sz Avatamszaka-szútrát úgy is nevezik, hogy „Bodhiszattva-pitaka”.[4] Az általa készített Mahájánaszangrahabhásja című írásban utalást tesz, hogy a Bodhiszattva-pitaka megegyezik az Avatamszaka-szútrával.[4] A Mokao-barlangokban talált egyik kínai kézirat hasonlót állít: A tíz állapotot elmagyarázó Egy mindentudó lény bölcsesség teremtője fokozatonként című mű, a mahájána szútrák egy fejezete, a Bodhiszattva-pitaka Buddhávatamszaka ezzel vége."[4]