A Singon buddhizmus (japánul 真言宗 Singon sú) az egyik legnépszerűbb buddhista irányzat Japánban, amely egyike a Vadzsrajána buddhizmus kevés túlélőjének. Az i. sz. 3-4. században indult vonal eredetileg Kínában és Koreában terjedt el. Az ezoterikus tanítások később virágzásnak indultak Japánban Kúkai buddhista pap idejében. A singon szó a japán kandzsi olvasata a kínai zhenyan (真言) szónak, ami szó szerint "igaz szavak"-at jelent, ami viszont a szanszkrit mantra (मन्त्र) szó kínai fordítása.
A Singon buddhista tan és tanítás a Heian időszakban (794-1185) kezdődött, amikor egy Kúkai nevű pap Kínába utazott (804-ben), hogy tanulmányozza az ezoterikus buddhista gyakorlatokat. Ez a kínai ezoterikus buddhista mester Hui-kuo idején volt. Ezután Kúkai visszatért Japánba és vele indult el a singon vonal. A gyakorlók általában Kúkaihoz fordulnak.
Mielőtt Kínába utazott volna, Kúkai független buddhista papként élt egy évtizeden át. Rendkívül jól ismerte kora kínai irodalmát, a kalligráfiát és a buddhista szútrákat. Ekkor még az ezoterikus buddhizmus nem számított külön szektának. Hui-kuo gyűjtötte össze az ezoterikus buddhizmus akkor még külön darabokból álló indiai és kínai elemeit. Gonszó (勤操) japán buddhista pap hozta magával Kínából Ákászagarbhának azt az ezoterikus mantráját, amit Kokúzó-gumondzsihó-nak (虚空蔵求聞持法) neveznek. Ezt szanszkrit nyelvről fordították kínaira a buddhista pátriárka Szubhakaraszimha. Ez a mantra rendkívüli módon erősíti az emlékezőképességet és a koncentrációkészséget. Kúkai 22 éves korában tanulta meg ezt a mantrát és a hegyekbe elvonulva gyakorolta hosszú időn át. Ennek mesteri fokú elsajátítása lehetővé tette számára, hogy Hui-kuo tanításait mindössze három hónap alatt megtanulja.
Kúkai még életében nagy hírnévre tett szert a szigetországban. Az első templom, amit alapított a Kója-hegyen volt (高野山). A Singon gyakorlói azóta is nagy számban zarándokolnak el erre a helyre.
A védikus, hindu és indo-árja istenségek többségének eredetét beágyazták a mahájána buddhizmusba. Ez kiemelkedően igaz az ezoterikus buddhizmusra. Ezek közül sok istennek van fontos szerepe, hiszen a gyakorlók rendszeresen felidézik őket szertartásaik során. A kínai taoista és a japán sintó istenségek Dévaként olvadtak be a mahájána buddhizmusba, például a kínai mahájána buddhizmusba Indra a taoizmus jade uralkodója.
Az ortodox ezoterikus buddhizmus isteni lényeit hat osztályba sorolják.
Az Öt bölcsességkirály
Az öt bölcsességkirály az Öt bölcsességbuddha haragos megtestesülései illetve védelmezői.
Egyéb neves bölcsességkirályok
A tizenkét védelmező istenség (Deva)
Egyéb fontos istenségek (Dévák)