Tertön

A mai világban a Tertön olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A kezdetektől napjainkig a Tertön hivatkozási pont és vita különböző területeken, a politikától a kultúráig. Hatása olyan mértékű volt, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben, és jelentősége a mai napig tart. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Tertön különböző aspektusait, a legvitatottabb aspektusaitól a pozitív hozzájárulásokig. Elemezzük a hatását a különböző területeken, és azt, hogy hogyan formálta azt a világot, amelyben élünk. Kétségtelen, hogy a Tertön továbbra is nagy jelentőségű téma, és tanulmányozása elengedhetetlen a mai társadalom megértéséhez.

A sorozat témája
Tibeti buddhizmus
Gyakorlatok és szintek
Történelem és áttekintés
Sablon:Tibeti buddhizmus

A tertön (tibeti: གཏེར་སྟོན་, wylie: gter szton)[1] ősi szövegek vagy termák felfedezője a tibeti buddhizmusban. Sok tertönt tekintenek Padmaszambhava 25 fő tanítványának. A tertönöknek hatalmas átadási vonal rendszere alakult ki. A nyingma szent iratokat terma felfedezések után frissítették fel és terma tanítások segítettek sok buddhista és bon vallású gyakorló számára.

Neves tertönök

Az általánosan elfogadott tibeti buddhista történelem szerint a legelső terma újbóli felfedezése Szangye lámával kezdődött (1000–1080). Ezután a legfontosabb tertönök közé tartoztak: Guru Csovang (1212–1270), Rigdzin Gödem (1307–1408), Dordzse Lingpa (1346-1405), Ratna Lingpa (1403–1478), Pema Lingpa (1450–1521), Namcsö Mingyur Dordzse (1645–1667), Dzsigme Lingpa (1729-1798), Dzsamjang Khjence Vangpo (1820–1892) és Orgyen Csokgyur Lingpa (1829–1870).

Úgy tartják, hogy az összes tertön "pecsétje" Dzsamjang Khjence Vangpo (1820-1892). Egyik látomásában tisztán látta a Tibetben és más országokban elrejtett összes termát. Ő volt a tibeti történelem egyedüli mestere, aki nemcsak megkapta, de tovább is adta mind a „hét átadást” (bka' babs bdun): a kanonikus tanításokat, a földből való kincseket, a rejtett kincseket, a tudat kincseit, a felhalmozásokat, a tisztánlátásokat és a víziókból származó aurális átadásokat. (Ricard, dátum nélkül).

Az évszázadok során egyre több tertönt ismertek meg az emberek. Közülük ötöt tartanak kiemelkedően fontosnak, akiket együttesen az „öt tertön királynak” neveznek:[2]

  1. Nyangral Nyima Özer (1124-1192)
  2. Guru Csökji Vangcsuk (1212-1270)
  3. Dordzse Lingpa (1346-1405)
  4. Pema Lingpa (1445/50-1521)
  5. Dzsamjang Khjence Vangpo (1820-1892)

Fontos tertönnek számít még Cangpa Gyare, a Drukpa vonal (12. század) alapítója.

A nyolc nagy lingpa

A nyolc nagy lingpa (tibeti: གླིང་པ་བརྒྱད་, wylie: gling pa brgyad) nyolc fontos tertön volt a tibeti buddhizmus nyingma vonalában. Ezek a következők voltak:[3]

Tertön gyakorlatok

A tertönök számára állítólag nagyon fontosak voltak a kísérőhölgyek, akikkel gyakorolhatták a szexuális jógát annak érdekében, hogy felgyorsítsák a megvilágosodáshoz vezető folyamatot.[4] Fremantle (2001: p. 19) állítása szerint:

A termák felfedezésének egyik fontos kritériuma a női princípium általi inspiráció, amely ugyanolyan fontos volt az elrejtésükkor is. A tertönök többsége férfi volt és általában a feleségük vagy más nők kísérték őket és akikkel nem feltétlenül volt szexuális kapcsolatuk. Végső soron, ezek a tertönök kiegészítő energiái voltak, amelynek mindig jelen kellett lennie.[5]

Jegyzetek

Commons:Category:Tertöns
A Wikimédia Commons tartalmaz Tertön témájú médiaállományokat.
  1. ↑ Tibetan-English-Dictionary of Buddhist Teaching & Practice. Diamond Way Buddhism Worldwide. Rangjung Yeshe Translations & Publications, 1996. . (Hozzáférés: 2011. február 5.)
  2. ↑ Tertön. Rigpa Wiki. (Hozzáférés: 2013. november 9.)
  3. ↑ gling pa brgyad. Rangdzsung Jese Viki. Rangjung Yeshe, 2011. szeptember 29.
  4. ↑ Serinity Young; 155. o.
  5. ↑ Fremantle, Francesca (2001). Luminous Emptiness: Understanding the Tibetan Book of the Dead. Boston, Massachusetts, USA: Shambhala Publications, Inc. ISBN 1-57062-450-X 19. o.