Karma a buddhizmusban

A karma (szanszkrit, vagy karman, páli: kamma) szanszkrit fogalom, melynek szó szerinti jelentése „cselekedet” vagy „tett”. A szanszkrit karmaphala (tibeti: rgyu 'bras) a karma „gyümölcse”, „hatás” vagy „eredmény”. A karmavipaka egy hasonló kifejezés, a karma „érése” vagy „főzése”.

A buddhista hagyományokban a karma az akaratlagosan, szándékosan elkövetett szóbeli, fizikális, vagy gondolat általi cselekedetekre (csétana) vonatkozik, amelynek a jövőben következményei vannak. Ezeket a szándékokat meghatározó tényezőnek tekintik a lét körforgatagában (szanszára) történő újraszületésekben.

A karma koncepciója talán kevésbé volt jelentős a korai buddhizmusban és később különböző értelmezések alakultak ki. A buddhista filozófia egyik fő problémája az, miképp lehetséges a karma és az újjászületés, ha egyszer nincs én, aki újjászülethetne, és hogyan raktározódnak az idő múlásával a tudatban (tudatalattiban) a karma nyomai, illetve „magvai”.

A karma buddhista értelmezése

Tibeti bhavacsakra avagy „létkerék” a Szera kolostorban, Lhásza.

A karma és a karmaphala alapvető fontosságú buddhista koncepciók. Segítenek megérteni, hogy az akaratlagos tetteink miatt születünk mindig újra a szanszárában, míg a buddhista ösvény, a nemes nyolcrétű ösvény megmutatja a kiutat ebből a folytonos körforgásból.

Újraszületés

Az újraszületés, általános hit – a buddhizmus szerint tapasztalat – a buddhista hagyományokban. Eszerint a lények mindig a hat birodalom valamelyikében születnek újra a egymást követő körforgásként, amelynek okozója a tévelygés (avidja), a vágy (trisna) és a gyűlölet (dvésa). A születések körforgását nevezik úgy, hogy szanszára. Ez egy kezdet és vég nélküli folyamat. A szanszárából való kiszabadulás lehetséges a buddhista ösvényen keresztül, amellyel megszüntethető a nem-tudás, és lecsillapítható a vágy és a gyűlölet. Ezáltal megszűnik a folytonos újjászületések folyamata.

Karma

Az újjászületések körforgását a karma határozza meg, szó szerint: „cselekedet”. következményének tekintették, és feltehetően a karma törvényének kevesebb fontosságot tulajdonítottak. A buddhista terminológiában a karma az akaratlagos cselekedetekre (csátana) vonatkozik, amelyek verbálisan, fizikálisan vagy mentálisan történhetnek; valamint a karma nem jelöli a karma következményét, ezt a karma gyümölcsének vagy eredményének nevezik (kamma-phala, kamma-vipáka).

Karmaphala

A karmának következményei vannak a jövőben. Ez a karma-phala, azaz „cselekedet gyümölcse”. Minden tettnek van következménye, de a karmikus következmények csak azok, amelyek egyrészt a tett morális minőségéből fakadnak, másrészt a cselekedet mögött meghúzódó motivációból.

A jó morális cselekedetek üdvös, a rosszak pedig alacsonyabb létbirodalmakban való újjászületést eredményeznek. A legfontosabb tényező az, hogy a cselekedet mennyiben járul hozzá mások jólétéhez, esetleg mennyi kárt okoz.

A különböző buddhista hagyományok nem mindig értenek egyet abban, hogy ezek az akaratlagos cselekedetek hogyan vezetnek újjászületéshez és abban, hogy az aniccsa (mulandóság) és az anatta (én-nélküliség) megértése, hogyan segíthet az újjászületések megállításában. A korai buddhizmusban nem létezett kidolgozott elmélet az újjászületésről és a karmáról. Az újjászületést a sóvárgás és a tévelygés eredményének tekintették.

A későbbi buddhizmusban az alap gondolat az, hogy a klésák („zavaró érzelmek”), a csétana („akarat”), és a tanha („szomj”, „sóvárgás”) irányításából származó szándékos cselekedetek okozzák a tudatban a benyomásokat, a tendenciákat illetve a „magvakat” (képletesen mint az „elültet egy gondolatot valaki fejében”). Ezek a benyomások, vagy „magvak” később beérnek és eredményük vagy gyümölcsük lesz. Ha valaki túljut a zavaró érzelmeken (klésák), akkor megtöri az oksági hatások láncát, amely a hat birodalomban történő újjászületéshez vezet. A függő keletkezés 12 oksági láncolata elméleti hátteret nyújt. Elmagyarázza, miképp vezetnek a zavaró érzelmek újjászületéshez.

Összetett folyamat

Buddha karma-tanítása a dzsainizmussal ellentétben nem szigorúan determinisztikus, hanem abban a körülményeben rejlő tényezők is szerepet játszanak. Nem merev és mechanikus, hanem rugalmas, képlékeny és dinamikus folyamatról van szó. Nincs meghatározott, egyirányú kapcsolat egy bizonyos tett és a következménye között. Egy tett karmikus hatását nem kizárólag maga a tett határozza meg, hanem a személy természete is, aki azt elkövette és a körülmények is, amelyben az elkövetés történt.

A karma nem jelent „sorsot” vagy „végzetet”. A karmikus következmény nem egy isten vagy egy teljhatalmú lény által kinyilvánított „ítélet”, hanem természetes folyamatok eredménye. Az életben bizonyos élmények korábbi cselekedetek eredményei, azonban az erre való reakcióink nincsenek eleve elrendelve, még akkor sem, ha azoknak saját következményeik lesznek a jövőben. Igazságtalan cselekedetek kedvezőtlen körülményekhez vezethetnek, amelyek révén később könnyebb lesz újabb igazságtalan cselekedeteket elkövetni. Mindeközben a szabad akarat megmarad.

Megszabadulás a szanszárából

A karma és gyümölcse tanítások igazi fontossága abban a felismerésben rejlik, hogy az egész folyamatot meg kell állítani. Az Acsintita-szutta figyelmeztet, hogy „a kamma következményei” a négy felfoghatatlan dolog közé tartozik, amelyeket nem lehet sem koncepciók által sem logika és érvelés révén megérteni.

A páli szuttákban

A buddhista hagyomány szerint Buddha a megvilágosodáskor teljes belátást nyert a karma működésébe. Bronkhorst szerint viszont ezeket később adták a történethez, éppúgy, mint a „felszabadító belátás” fogalmát is.

Az Anguttara-nikája egyik szuttájában (AN 5.292) Buddha kijelenti, hogy senki sem kerülheti el a karmikus cselekedetek következményeit.

A karmikus következmények ebben (páli: dittadhammika) vagy a következő életben (páli: szamparájika) jönnek elő. Az előbbinél esetleg könnyebben megfigyelhető a kapcsolat cselekedet és a következménye között, például amikor egy tolvajt a hatóságok elkapnak és megkínoznak, azonban a kapcsolat nem feltétlenül egyértelmű és valójában nem érhető tetten.

A Szamjutta-nikája alapvető különbséget tesz elmúlt karma (páli: purānakamma, már megtörtént), és a jelenben létrejövő karma (páli: navakamma) között. A jelenben egyszerre keletkezik új karma és oltódik ki régi cselekedetek által keltett karma. A karma a korai kánonban háromrétű: mentális (szanszkrit: manaḥkarman), fizikai (szanszkrit: kájakarman) és verbális (szanszkrit: vákkarman).

Kapcsolódó szócikkek

Megjegyzések

  1. A tibeti köznyelvben a las és a „karma” kifejezésekkel a karma és gyümölcse folyamat egészére utalnak.
  2. szanszkrit, punaraávrtti, punarutpatti, punardzsanman, vagy punardzsílvátu
  3. A korai buddhizmusban az újjászületést a sóvárgás és a tévelygés
  4. Az Abhidharmában külön meghatározása van ezeknek. Vannak a „következmények okai” (vipāka-hetu) és a „következmények eredménye” (vipāka-phala).
  5. Daszgupta magyarázata szerint az indiai filozófiában az acsintejja „az, amit elkerülhetetlenül el kell fogadni tényként, de logika használatával nem lehet ellenőrizni.” Lásd még: Aggi-Vaccsagotta-szutta, „Aggivacchagotta Sutta – Vaccsha és a tűz”, Maddzshima-nikája 72, amelyben a Buddhátóé megkérdezi Vaccsha a „tíz megválaszolatlan kérdést,”. Buddha elmagyarázza, hogy a Tathágata olyan, mint a tűz, amelyet eloltottak, „mély, határtalan, nehéz kifürkészni, mint a tengert”.
  6. Buddha megvilágosodásakor legelőször két dolgot értett meg - az újjászületést és a cselekedetektől való függést (Maddzshima-nikája 36).

Jegyzetek

  1. Lichter & Epstein 1983, 232. o.
  2. a b Padmakara Translation Group 1994, 101. o.
  3. Kalupahanna 1992, 166. o.
  4. Keown 2000, 36-37. o.
  5. a b c Gombrich 2009, 19. o.
  6. Kopf 2001, 141. o.
  7. Kragh 2001, 11. o.
  8. Keown 2000, 810-813. o.
  9. Klostermaier 1986, 93. o.
  10. Kragh 2006, 11. o.
  11. Lamotte 1987, 15. o.
  12. Bucknell 1984.
  13. a b Vetter 1988, xxi. o.
  14. a b Matthews 1986, 124. o.
  15. a b Schmithausen 1986, 206-207. o.
  16. a b Bronkhorst 1998, 13. o.
  17. a b Bronkhorst 1998.
  18. Gethin 1998, 119-120. o.
  19. Gombrich 1997, 55. o.
  20. Rahula, Walpola: A Buddha tanítása. 2014. ISBN 9789638728654 Hozzáférés: 2019. szeptember 10.  
  21. Kalupahana 1992, 166. o.
  22. Reichenbach 1988, 399. o.
  23. Waldron 2003, 61. o.
  24. vetter 1988, 84. o.
  25. Dargyay 1986, 170. o.
  26. Vetter 1988, 52, note 8. o.
  27. Bronkhorst 1998, 12. o.
  28. Harvey 1990, 40. o.
  29. Schumann & 1997 88-92.
  30. Kalupahana 1975, 127. o.
  31. a b c Bhikkhu Thanissaro 2010, 47-48. o.
  32. Harvey 2012, 42. o.
  33. Kalupahana 1975, 131. o.
  34. Keown 2000, 794-796. o.
  35. Harvey 1990, 39-40. o.
  36. Gethin 1998, 27. o.
  37. Gethin 1998, 153-154. o.
  38. Gombrich 2009, 21-22. o.
  39. Vetter 1988, 79-80. o.
  40. accesstoinsight, Aggi-Vacchagotta Sutta: To Vacchagotta on Fire, ford: Thanissaro Bhikkhu. . (Hozzáférés: 2015. február 4.)
  41. Goldstein 2011, 74. o.
  42. a b c Bronkhorst 1993.
  43. McDermott 1980, 175. o.
  44. a b McDermott 1984, 21. o.
  45. SN.4.132
  46. Lamotte 2001, 18. o.

Források

Nyomtatott források

Szutta-pitaka Buddhista tanítások Tudományos források

Internetes források

  1. a b Thubten Chodron (1993). The Twelve Links – Part 2 of 5 (PDF)
  2. a b John Bowker (1997), Karma, The Concise Oxford Dictionary of World Religions
  3. Basic Questions on Karma and Rebirth, Berzin
  4. accesstoinsight, Acintita Sutta: Unconjecturable, Anguttara Nikaya 4.77
  5. accesstoinsight, Aggivacchagotta Sutta: To Vacchagotta on Fire, ford: Thanissaro Bhikkhu. . (Hozzáférés: 2015. február 4.)

További információk

Magyarul Tudományos források Folyóiratok Elsődleges források

Külső hivatkozások

Fájl:Wikiquote-logo.svg A többnyelvű Wikidézetben további idézetek találhatóak :en:Karma témában. Fájl:Wikiquote-logo.svg A többnyelvű Wikidézetben további idézetek találhatóak :en:Karma in Buddhism témában. Általános Szarvásztiváda Théravada Jógácsára