A sorozat témája Buddhizmus |
---|
Története |
Dharma · Fogalmak |
Gyakorlatok |
Nirvána |
Hagyományok · Kánon |
Buddhizmus országonként |
A súnjata, (szanszkrit: शून्यता; páli: suññatā; magyar fordítása üresség) egy buddhista koncepció, amely – az elméleti szövegkörnyezettől függően – többféle jelentéssel bír. A théravada buddhizmusban a súnjata gyakran utal a tapasztalás öt halmazának nem-én (páli: anatta, szanszkrit: anātman) természetére és a hat érző birodalomra. A súnjata kifejezés szintén jelölhet egy meditatív állapotot vagy élményt.
A 14. Dalai Láma elmondása szerint (gelug iskola):
A szó az indoeurópai alapnyelv k̑eu- tővéből ered, amely azt jelenti, hogy 'felduzzad' vagy 'megnő'. A sunya szó töve a svi, mely azt jelenti „felfúvódott”, amihez hozzá jön a -ta -ség, innen jön az „üregesség”.
A súnjata (szanszkrit) egy főnévi alak, amely a śūnya vagy śhūnya – nulla, semmi – melléknévből képződik -ta raggal. Innen jön az, hogy magyarul a súnjatát „ürességnek” fordítjuk.
A régmúltban több filozófiai iskola, illetve nézet (szanszkrit: siddhānta) is kialakult a buddhizmuson belül az üresség pontos filozófiai jelentésének magyarázata közben.
A történelmi Buddha ideje után az ürességet tovább fejlesztette Nágárdzsuna és a madhjamaka iskola, amely egy korai mahájána iskola volt. Az üresség („pozitív” értelemben) a buddha-természetét leíró művek fontos témája is volt, amely fontos szerepet játszott később a mahájána tanok és gyakorlatok kialakulásában.