A mai világban a Buddhista atomizmus alapvető helyet foglal el a mindennapi élet különböző területein. Akár a munkahelyen, akár egyetemi, kulturális vagy társadalmi területen, a Buddhista atomizmus az emberek széles köre számára fontos és érdekes témává vált. Hatása és relevanciája felkeltette a kutatók, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését, akik igyekeznek megérteni fontosságát és következményeit. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Buddhista atomizmus szerepét a mai társadalomban, elemezve annak alakulását, kihívásait és lehetséges megoldásait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Buddhista atomizmus hogyan alakította és alakítja tovább a jelenlegi környezetet, valamint azt, hogy milyen előnyökkel és kihívásokkal jár a jelenléte a különböző kontextusokban.
A buddhista atomizmus az atomisztikus buddhista filozófia, amely az indiai szubkontinensen virágzott két fő időszakban. Ezek közül az első az i. e. 4. évszázadban indult fejlődésnek, amelynek minőségi, arisztotelészi stílusú atomelmélete volt. Ez a fajta atomizmus négyféle atomot különböztet meg a szabványelemeknek megfelelően. Mindegyik elemnek saját jellemző tulajdonságai vannak, mint például a szilárdság vagy a mozgás és speciális szerepük van az keverékekben, mint például összetartás vagy növekedés okozása. A hinduizmushoz és a dzsainizmushoz hasonlóan a buddhizmusban is be tudták építeni a gondolatrendszerükbe – logikai előfeltételezésekkel – az atomizmust.
A buddhista atomizmus második szakasza, amely a 7. században virágzott, jelentősen különbözött az elsőtől. Az indiai buddhista filozófusok, köztük Dharmakírti és Dignága, úgy vélték, hogy az atomok pontméretűek, tartás nélküliek és energiából vannak. Stcherbatsky, orosz indológus a következőket írta a buddhista atomizmussal kapcsolatban:[1]