Szanszára (buddhizmus)

A szanszára (páli, szanszkrit) buddhista fogalom, amely szó szerint "folyamatos mozgást" jelent, magyar fordítása "létforgatag", "létkerék" stb. A buddhizmusban a szanszára a folyamatosan ismétlődő születések és halálok sorozata, amely a közönséges lények énhez és tapasztaláshoz való ragaszkodásából és berögzüléseiből fakad. A kifejezés elsősorban a hat érzéki vágy birodalmában való folyamatos újjászületést és létezést jelenti, amelyeket fizikai vagy pszichológiai birodalomként értelmeznek és amelyeknek jellemző fájdalmaik vannak. Szanszára az avidjából, azaz a nem-tudásból ered és jellemzője a dukkha, azaz a szenvedés, az aggodalom és az elégedetlenség. A buddhista nézet szerint a létforgatagtól való megszabadulás lehetséges, amennyiben valaki követi a buddhista ösvényt.

Létbirodalmak

A buddhista kozmológia hat létsíkot különböztet meg az érzéki vágyak birodalmán belül: istenek, félistenek, emberek, állatok, éhesszellemek és pokollakók. Ezek a birodalmak érthetők pszichológiai állapotként is.

Ezt a hat birodalmat általában két darab hármas csoportra szokták osztani: a három magasabb birodalomba tartoznak az istenek, a félistenek és az emberek; az alsóbb birodalmakba tartozik a maradék három. A hat birodalmat a következőképpen lehet röviden jellemezni:

Jellemzői

A szanszára jellemzői a következők:

Oka

A szanszára oka a nem-tudás (avidja) – hinni egy egyedülálló, mindentől függetlenül létező énben.

Megszabadulás

A buddhista nézet szerint az élőlények megszabadulhatnak a szanszára örök körforgásától, ha követik a buddhista ösvényt. A 14. Dalai Láma szerint fontos, hogy megértsük a szanszára igaz természetét, ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni belőle. Ha megszabadulunk a szanszárából, akkor a nirvánába jutunk.

Kapcsolódó szócikkek

Források

Jegyzetek

  1. Assu Sutta - például az Asszu-szutta a páli kánonból: Thanissaro Bhikkhu (fordító)