Buddhizmus Kambodzsában
| A sorozat témája Théraváda |
|---|
 |
| Országok |
| Szövegek |
| Főbb alakok |
| Története |
| Szójegyzék |
A buddhizmus Kambodzsában a théraváda buddhizmus bizonyos formája. A buddhizmus már legkésőbb az 5. század óta jelen van Kambodzsában és a legkorábbi formája a mahájána irányzat egyik fajtája volt. Kambodzsa állami vallása a 13. század óta a théraváda buddhizmus (a Khmer vörös időszak kivételével), amely a becslések szerint ma a lakosság 95%-ának a vallása.
Kambodzsában a buddhizmus története több királyságon és birodalmon ívelt át. Az ország területére két különböző áramlaton keresztül érkezett a buddhizmus, amelynek korai formája, hidu hatásokkal együtt érkezett hindu kereskedőkön keresztül a Funan Birodalomba. Később egy másik hullámmal érkezett a Khmer kultúrába ismét a buddhizmus, az Angkor Birodalom idején, amikor Kambodzsa magába szívta a mon királyságok különböző buddhista hagyományait. A Khmer történelem első ezer évében Kambodzsát hindu királyok irányították és csak elvétve akadt közöttük buddhista király, mint például I. Dzsajavarman, VII. Dzsajavarman vagy I. Szurjavarman. A toleráns hindu királyok és a szomszédos mon-théraváda királyságok mellett a különböző buddhista hagyományok békében léteztek egymás mellett az egész birodalomban.
Története
Feltételezett korai hittérítések
Az egységesített szingaléz források szerint Asóka király hittérítői juttatták el a buddhizmust Délkelet-Ázsiába az i.e. 3. században. Számos buddhista szekta versengett a brahmanizmussal és a bennszülött animisztikus vallásokkal az elkövetkező mintegy ezer évben. Ez idő alatt rendkívül jelentős volt az indiai kultúra.
Funan
Az i. e. 100 és i. sz. 500 között virágzó Funan királyság hindu volt és a királyok Visnunak és Sivának áldoztak. Létezett ekkor már a Funan Birodalomban másodlagos vallásként a buddhizmus is. I. sz. 450 után egyre jelentősebbé vált a buddhizmus, amit megjegyzett Ji-csing, kínai utazó szerzetes a 7. század végén.
Mandraszena és Szamghabara, funani buddhista szerzetesek Kínában telepedtek le az 5-6. században és számos buddhista szútrát fordítottak le szanszkritről kínaira. A szövegek között volt a mahájána Mahápradzsnyápáramitá Manydzsusríparivarta-szútra. Ezt a szöveget egymástól függetlenül mindkét szerzetes lefordította. Ennek a szövegnek a kiemelkedő alakja Mandzsusrí bódhiszattva.
Avalókitésvara bódhiszattva kambodzsai szobra - homokkő, 7. század.
Csenla
A Csenla Királyság váltotta a Funan Birodalmat (500-700). Ebben a korban a buddhizmus legyengült, de nem tűnt el teljesen, ahogy az látható a Szambor Prei Kuk (626) és Sziemreap (791) melletti templomok feliratokból is. A Mekong delta régiójában talált Angkor-kor előtti szobrászatból kiderül, hogy a régióban létezett a szanszkrit nyelvű szarvásztiváda buddhizmus. Khmer-stílusú Buddha-szobrok ezrével maradtak fent ebből az időszakból (600-800). Sok mahájána bodhiszattva szobor is előkerült ebből a korból. Ezeket gyakran hindu Sivát és Visnut ábrázoló szobrok közelében találták. A Sziem Reapban található, 625-ből való Ta Prohm templom egyik felirata arról tanúskodik, hogy virágzott a Buddha, a dharma és a szangha (lásd még: Három drágaság).
Angkor
A hindu isten-királyból a mahájána bodhiszattva-királyba való átmenet valószínűleg fokozatosan történt és észrevétlenül. A népszerű vaisnavista és saivista hit hagyományai lehetővé tették Gautama Buddha és Avalókitésvara bodhiszattva üdvözítését.
A buddhista Szailendra királyság Kambodzsát fennhatósága alá vonta a 8. század végén és a 9. század elején. II. Dzsajavarman (802-869), az Angkor Birodalom első igazi Khmer királya, isten-királynak kiáltotta ki magát és Siva egyik megtestesülésének. Mindemellett egyre barátságosabbá és támogatóbbá vált a mahájána buddhista hatásokkal szemben az egész birodalomban. A buddhizmusnak ez a formája hasonlított Pála Birodalom bengáli buddhizmusára és az észak-indiai Nálanda Egyetem irányzatára.
A Szailendra-dinasztia korában épült a jávai Borobudur (750-850) mahájána buddhista kolostor. Úgy tűnik, hogy Borobudur inspirálta a későbbi Angkor projektet Kambodzsában, elsősorban Angkorvatot és Angkorthomot.
Az Angkor kori Kambodzsa elsődleges buddhista irányzata a mahájána volt, erős tantrikus tendenciákkal.
Az Angok birodalom erősödésével erősödött a térségben a buddhizmus befolyása is. Joszavarman templomokat építtetett 887-889 között, amelyek a Meru-hegyet ábrázolják, a világ misztikus tengelyét. Ezek közül a templomok közül a legnagyobb a Phnom Kandal vagy "Központi hegység", amely az angkori komplexumhoz közel fekszik.
I. Szurjavarman
I. Szurjavarmant (1002–1050) tekintik VII. Dzsajavarman után a leghatalmasabb buddhista királynak.
Szurjavarman a mai Dél-Thaiföld területéről származott. Ő a khmer trón tamil-jaláj (srívidzsaja) "bitorlója" volt, aki az anyja oldalán formált jogot a trónra. Apja a maláj-félszigeten lévő Tambralingam birodalom buddhista királya volt. Nyilvánosan Siva és Ráma isteneknek hódolt, azonban buzgó mahájána buddhista király is volt egyben. Ennek ellenére nem akadályozta meg a théraváda buddhizmus lendületes terjedését.
VII. Dzsajavarman
VII. Dzsajavarman, Buddhism was the state religion.
Hercegként a későbbi VII. Dzsajavarman király (1181–1219 körülig) a korábbi nagy királyok nyomdokát követte. A megszállás ideje alatt befolyásos támogatókat gyűjtött, majd fellázadt a vietnámi csamok ellen. 1181-ben visszahódította a fővárost, elfoglalta a trónt, és a keleti szomszéd birodalommal 22 évig tartó háborúba kezdett. 1203-ban a khmerek legyőzték a csamokat és elfoglalták földjük nagy részét is.
VII. Dzsajavarman – a Khmer Birodalom utolsó nagy királya – a győzelem feletti örömben és elődei példája szerint pompás város építésébe kezdett. Az új főváros, Angkorthom (jelentése: nagy város), amelyet 10 kilométeres fal vesz körül. A falból nyíló öt monumentális kapuhoz a vizesárkok fölött átívelő hidak vezetnek; ezek két oldalán isteneket és démonokat ábrázoló szobrok sorakoznak, amelyek a khmerek őseként tisztelt mitikus Naga kígyót, a vizek szellemét tartják a kezükben. A király által meghonosított új vallás, a mahájána buddhizmus emblémája a piramis alakú, háromteraszos Bajon-templom. Körülötte díszes fedett folyosók húzódnak; ezek tetejéről 49 lótuszvirághoz hasonló „arcos torony” emelkedik a magasba. A tornyok négy oldalán összesen 196 db két és fél méter magas szobor áll, amelyek a kutatók szerint Buddha vagy az istenné nyilvánított király arcvonásait ábrázolják. Dzsajavarman emellett anyja emlékére egy lenyűgöző látványt nyújtó kolostort is építtetett – ez a Ta Prohm, amelynek sajátossága, hogy meghagyták úgy, ahogy a régészek találták, az őserdő fáinak hatalmas gyökereivel benőve. E korszak finoman dekorált épületei közé tartozik még Bantej Kdei és Neak Pean, valamint a víztározó Srah Srang. Emellett számos út, sőt teljes úthálózat épült, amely a birodalom egyes városait összekötötte. Az utak mentén pihenőházakat emeltek a kereskedők, hivatalnokok és más utazók részére, és nem utolsóként 102 kórház is épült.
Angkor hanyatlása és egy théraváda királyság megjelenése
Buddhista apáca. Bajon templom, Angkorvat, Sziemreap, Kambodzsa (2005. január).
A 13. század után a théraváda vált Kambodzsa államvallásává.
VII. Dzsajavarman elküldte fiát, Tamalindát Srí Lankára, hogy ott váljon buddhista szerzetessé és tanulja meg a théraváda buddhizmust a páli kánonnak megfelelően. Tamalinda tanulmányai elvégzése után hazatért Kambodzsába és a théraváda buddhizmus irányzatát támogatta, amelybe nem fértek bele a mahájána innovációk, mint például a tantrikus gyakorlatok.
A khmer társadalomban tömegesen tértek át az emberek a théraváda buddhizmusra, amely egy erőszakmentes forradalmat jelentett. A tudósok a mai napig nem értik a khmer civilizációnak ezt a hirtelen és váratlan átalakulását. A théraváda befogadó volt, amely nem csak az elit és az uralkodói udvar számára válogatott és hamar népszerűvé vált az alacsonyabb osztály számára is.
A théraváda forradalom emiatt a khmer kisemberek forradalma volt, akik visszautasították a hinduizmus istenkirályait és a mahájána buddhizmust. A monumentális templomokat, amelyekre rabszolgák ezreinek verejtéke tapadt, fokozatosan elhagyták és azokat belepte a dzsungel.
Sziám és Vietnám felemelkedésével a klasszikus Angkor Birodalom eltűnt és a mai Kambodzsa képe kezdett kibontakozni. Ahogy Angkor fölött fokozatosan átvette az uralmat a természet, a théraváda kambodzsai központja dél felé mozdult, a mai Phnompen közelében lévő Udon-hegyre. Phnompen eredetileg egy kis folyó-menti piacközpont volt, ahol a Mekong és a Tonleszap folyók összefolytak. A vietnámi megszállók igyekeztek elnyomni a théraváda buddhizmust és ráerőltetni a mahájánát a khmerekre. Az időszakosan fosztogató sziámiak pedig ezt igyekeztek megakadályozni, hogy védjék a théravádát. A két idegen hatalom csatározása egészen addig tartott, amíg a 16. században megjelentek az európaiak a térségben.
Gyarmati időszak
A 16. században tovább virágzott Kambodzsában a buddhizmus. Angcsan király (1516–1566) buzgó buddhista volt. Pagodákat épített a fővárosban és egyéb szent helyeket az ország különböző részein. Szatha király (1576-1649) és az őt követő Barom Reacsea felújította Angkorvat tornyait.
Az európaiakkal érkezett a térségbe a kereszténység, amelyet hittérítők igyekeztek terjeszteni. A théraváda azonban meglepően erősnek bizonyult. A gyarmati időszakban előfordultak vallási-indíttatású erőszakkal járó felkelések. A 17-19. században a thai befolyás a kambodzsai politikába kiterjedt a vallási ügyekre is. Norodom király meghívására thai szerzetesek érkeztek a dhammajuttika rendből és erős jelenlétet alakítottak ki Kambodzsában. Az újonnan alakult dhammajuttika rend királyi támogatásban részesült, de gyakran került összetűzésbe a mahá rend (mahá-nikája) hagyományvonalával. A dhammajuttika rendet néha azzal vádolták, hogy a khmer nemzet helyett a thai udvarhoz hű.
A francia uralom idején előfordultak időszakosan buddhista szent emberek vezette erőszakos fellépések a franciák ellen.
A vörös khmerek időszaka és utána
1975-ben, amikor a kommunista vörös khmerek vették át a hatalmat Kambodzsában, igyekeztek teljesen eltörölni a buddhizmust, ami majdnem sikerült is nekik. Az 1979-es vietnámi megszállás idejére szinte az összes szerzetest és vallási szellemiséget vagy megölték vagy száműzték, és majdnem minden buddhista templomot és könyvtárat leromboltak. A becslések szerint a vörös khmerek előtti Kambodzsában a szerzetesek száma 65000-80000 között volt. Az 1980-as évek buddhista restaurációjakor a világban élő összes szerzetesek száma nem érte el a 3000 főt.
A vietnámi kormány segítségével sikerült legyőzni a Vörös Khmert, mégis kezdetben a buddhizmus továbbra is hivatalosan elnyomott vallás maradt Kambodzsában. Változás csak 1979 után következett. Egy csoport szerzetes, akik a zsarnokság elől Vietnámba menekültek visszatérhettek Kambodzsába és 1981-ben egyikőjüket (Tepvong) megválasztották az új, egyesített kambodzsai szangha (szangharadzsa) élére, amellyel hivatalosan is eltörölték a Thommajut és a Mohanikaj rendek közötti történelmi ellentétet. Az új szerzetesek felvételiztetését támogatta a kormány és a tiltásokat is eltörölte.
A vietnámi hadsereg kivonulása után az új néppárt szövetséget keresett a buddhista szanghával és kikiáltották a buddhizmust Kambodzsa hivatalos vallásává 1991-ben. Még ebben az évben Norodom Szihanuk király hazatért a száműzetéséből és külön vezetőket vezetett ki a Thommajut és a Mohanikaj rendek élére, tehát az egyesített szangha ismét véget ért.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ CIA World Factbook - Cambodia. . (Hozzáférés: 2007. április 10.)
- ↑ * Pew Research Center (2012. december 18.). Országok vallási összetételei - 2010 Archiválva 2013. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Tully, John. France on the Mekong.
- ↑ a b Gyallay-Pap, Peter. "Notes of the Rebirth of Khmer Buddhism," Radical Conservativism.
- ↑ a b T'oung Pao: International Journal of Chinese Studies. 1958. p. 185
- ↑ The Korean Buddhist Canon: A Descriptive Catalog (T 232), <http://www.acmuller.net/descriptive_catalogue/files/k0010.html>
- ↑ a b (Rawson 1990)
- ↑ a b c O'Murray, Stephen. Angkor Life.
- ↑ a b Keyes, Charles. The Golden Peninsula.
- ↑ a b (Harris 2001, p. 83)
- ↑ (Harris 2001, pp. 83–4)
- ↑ (Rajavaramuni 1984)
- ↑ a b c (Harris 2001, p. 74)
- ↑ (Rajavaramuni 1984, pp. 78–82)
- ↑ a b (Harris 2001, pp. 75–6)
- ↑ a b (Harris 2001, p. 75)
- ↑ (Harris 2001, p. 93)
- ↑ (Harris 2001, p. 76)
- ↑ (Harris 2001, p. 77)
Források
- Bapat, P.V. és Takasaki, J.N. (1959). 2500 Years of Buddhism (fejezet: Progress of Buddhist Studies in Ceylon, Burma, Thailand, Cambodia, Laos, Vietnam, China and Japan, 370–83. o., Delhi - http://www.buddhismtoday.com/english/world/figure
- Rawson, Philip (1990). The Art of Southeast Asia, Thames & Hudson, ISBN 0-500-20060-2
- Harris, Ian (2001). Sangha Groupings in Cambodia - Buddhist Studies Review, 18. szám, 1. kiadás, 65–72. o., UK Association for Buddhist Studies, - http://www.equinoxpub.com/journals/index.php/BSR/article/view/8771/6246 Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Harris, Ian (2005). Cambodian Buddhism, University of Hawai'i Press, ISBN 0-8248-2765-1
- Rajavaramuni, Phra Prayudh Payutto (1984). A Doubtful Fate of Laotian and Cambodian Buddhism - Thai Buddhism in the Buddhist World, 78-82. o., Mahachulalongkorn Buddhist University, Bangkok - http://www.buddhismtoday.com/english/world/country/013-lao.htm
- Wyatt, David (2003). Thailand: A Short History, Yale University Press, New Haven, ISBN 0-300-08475-7
Külső hivatkozások
- Buddhizmus Kambodzsában (angolul)
- Szihanoukville templomai - Kambodzsa (angolul)
- Buddhism and the making of democracy in Cambodia (angolul)
| Kambodzsa | ||
|---|---|---|
| Történelem |
|  |
| Gazdaság | ||
| Földrajz | ||
| Kultúra | ||
| Társadalom és politika | ||
| Közigazgatás | ||