A mai világban a Klésák (buddhizmus) releváns téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Klésák (buddhizmus) megjelenése óta mindenféle véleményt és vitát generált, így szakértők és rajongók találkozási pontja lett. Az évek során határokon és kultúrákon átívelő jelenséggé vált, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a tudás különböző területei iránt. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Klésák (buddhizmus) hatását és fontosságát, valamint a jelenlegi kontextusban rejlő következményeit.
Klésák (Fordításai és hagyományos megfelelői) | |
magyar | szenvek szennyeződések |
angol | afflictions, destructive emotions, disturbing emotions, negative emotions, mind poisons |
páli | kilesa |
szanszkrit | क्लेश (IAST:) kleśa |
burmai | ကိလေသာ (MLC:) kḭlèθà |
kínai | fánnǎo (hagyományos:) 煩惱 |
japán | bonnō |
khmer | កិលេស (UNGEGN:) kĕlés |
koreai | beonnoe |
mongol | нисванис |
tibeti | ཉོན་མོངས། (Wylie:) nyon mongs /(THL): nyönmong |
thai | กิเลส (RTGS:) Kilet |
szójegyzék • jegyzet • tárgymutató |
A sorozat témája Buddhizmus |
---|
![]() |
|
Körvonalakban |
A klésák (szanszkrit: klésa; páli: kilésza; tibeti: nyon mongs) a buddhizmusban a mentális tényezők, amelyek elhomályosítják a tudatot és káros, ártó cselekedeteket eredményeznek. A klésák olyan tudatállapotok, mint az aggodalom, félelem, harag, féltékenység, vágy, depresszió stb. Magyar fordításai: szenvek,[1] tényezők, szennyeződések,[2] szenvedések forrásai. Ezek a tényezők a megismerést (pramána) hibás irányba befolyásolják. A mai mahájána és théraváda hagyományokban a nem-tudás, vágy, és gyűlölet klésait tekintik az összes többi klésa forrásának. Ezt nevezik a mahájána irányzatban a három méregnek illetve a théraváda irányzatban három káros gyökérnek.[3] A klésa kifejezés a "klis" igei gyök származékaként a szenvedésre utal - "gyötörni", "zaklatni", "fájdalmat okozni". A korai buddhizmusban a "kilésza" terminológiát használták.[4]
A páli kánon beszédeiben (szútrák) a kilésza gyakran jelenti a különböző élvezeteket, amelyek beszennyezik a testi és a mentális állapotokat. Az Abhidhamma-pitakában és a poszt-kanonikus páli irodalmakban tíz szennyeződést különböztetnek meg, amelyek közül az első három (kapzsiság, gyűlölet, tévelygés) a szenvedés forrása.
A páli kánonban szereplő Szutta-pitakában a kilésza és az ehhez kapcsolódó upakkilésza[5] megakadályozzák a közvetlen megismerést (abhidzsnyá) és bölcsességet (padzsná).
Például a Szamjutta-nikájában van egy tíz beszédet tartalmazó gyűjtemény (SN 27, Kilésza-szamjutta), amelyben szerepel, hogy a "vágy-érzet" (csanda-rágo) testtel vagy tudattal való azonosítása[6] a "tudat szennyeződését" (csittassze'szo upakkileszo) eredményezi.
A Szutta-pitaka nem tartalmaz kilésza-listát, az Abhidhamma-pitakában szereplő Dhamma-szanganí (Dhs. 1229ff.) és Vibhanga (Vbh. XII) igen és a poszt-kanonikus Viszuddhimagga (Vsm. XXII 49, 65) is (dasa kilesa-vatthūni). Az ezekben található tíz kilésza a következő:
A mahájána hagyományban a tévelygés, kapzsiság, és gyűlölet klésák jelentik a három mérget (szanszkrit: trivisa). A théraváda hagyományban ugyanezeket nevezik a három káros gyökérnek (páli: akuszala-múla; szanszkrit: akusala-múla). Ezeket tekintik az összes többi klésa alapjának.
A mahájána hagyományban az öt fő klésa a három mérget, valamint a büszkeség és az irigység klésákat jelenti. Összesen ez az öt méreg.
Az Abhidharma-kosa hat gyökér-klésát (múlaklesa) különböztet meg:
A Mahájána Maháparinirvána-szútra mintegy 50 klésát sorol fel, amelyekbe beletartozik a ragaszkodás, undor, ostobaság, féltékenység, büszkeség, makacsság, rossz akarat, önfejűség, rossz életvitel, erkölcstelenekkel való barátkozás, ragaszkodás az örömökhöz, alváshoz, evéshez, ásításhoz, fecsegéshez, hazugsághoz stb.
A mahájána irodalomban gyakran szerepel "két elhomályosító dolog" (Wylie: szgrib gnyisz) - "a zavaró érzelmek" és a "zavaró ismeretek".[9]
Az összes buddhista iskola azt tanítja, hogy a klésákat nyugodtság (Szamatha) és belátás (Vipasszaná) meditáció segítségével lehet lecsillapítani - nem teljesen kiirtani. Ezekkel meg lehet érteni a klésák és a tudat valódi természetét. Amikor valaki teljesen megérti a tudat üres természetét, a zavaró érzelmeknek többé nem keletkeznek már gyökerei, ezért nem szennyezik be a tudatot.