Kegon
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kegon-et, egy témát/személyt/dátumot, amely az elmúlt években sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. A Kegon vita, tanulmányozás és kutatás tárgya volt, és a társadalomra/divatra/egészségügyre gyakorolt hatása jelentős. Ebben a cikkben a Kegon legfontosabb aspektusait elemezzük, az eredetétől a jelenlegi fejlődéséig, és megvizsgáljuk a különböző területekre gyakorolt hatását. Különböző nézőpontokon és szakértői véleményeken keresztül törekszünk arra, hogy átfogó és részletes képet adjunk a Kegon-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk ennek a témának/személynek/időpontnak az ismereteit és megértését.
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
A kegon (華厳宗 ()) a kínai buddhizmus hua-jen iskolájának japán átültetése.
A hua-jen tanulmányokat 736-ban alapította egy Róben (良辯 vagy 良弁) nevű buddhista tudós, aki eredetileg a kelet-ázsiai jógácsára hagyomány szerzetese volt, és akit Sinsó (kínai: 審祥, pinjin: Sen-hsziang, japán: Sindzsó, koreai: Szimszang) hívott meg Japánba, hogy tartson előadást az Avatamszaka-szútráról a Kinsószen templomban (金鐘山寺, vagy 金鐘寺, Konsudzsi vagy Kinsódzsi), a Tódaidzsi elődjében. Amikor a Tódaidzsi templom elkészült, Róben hivatalosan is átadta az intézményt a kegon tanulmányok elkezdéséhez. A kegon a Nanto Rikusú (南都六宗) avagy Nanto hat buddhista szektája) egyik iskolájává vált. Róben tanítványa, Dzsitcsu tovább népszerűsítette a kegont, és fontos szertartási elemekkel gazdagította a hagyományt.[1]
A kegon filozófiát később Mjóe (明惠) népszerűsítette, aki a tanokat ötvözte Vadzsrajána és Kjonen (凝然) tanításaival. Őt tekintik a kegon Tódaidzsi hagyományvonal a megteremtőjének. Később a kegonba beszivárogtak ezoterikus szertartások is a singon buddhizmusból, amellyel szoros kapcsolatokat ápolt. A kegon gyakorlata a mai napig fennmaradt, és Japánon kívül is épültek kegon templomok.
Jegyzetek
További információk
- Daigan Lee Matsunaga und Alicia Orloff Matsunaga: Foundation of Japanese Buddhism; Vol. I; The aristocratic age. Buddhist Books International, Los Angeles und Tokio 1974. ISBN 0-914910-25-6.
- Thomas Cleary (trans.): The Flower Ornament Scripture: A Translation of the Avatamsaka Sūtra (1993). ISBN 0-87773-940-4
- Gimello, Robert ; Girard, Frédéric ; Hamar, Imre (2012). Avataṃsaka Buddhism in East Asia : Huayan, Kegon, Flower Ornament Buddhism ; origins and adaptation of a visual culture, Asiatische Forschungen: Monographienreihe zur Geschichte, Kultur und Sprache der Völker Ost- u. Zentralasiens, Wiesbaden: Harrassowitz, ISBN 978-3-447-06678-5.