Ez a cikk a Újárkos témával foglalkozik, amely ma nagyon fontos. A Újárkos sokak figyelmét felkeltette a társadalom, a kultúra és általában a világ különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt. Az évek során növekvő érdeklődés és vita a Újárkos körül, ami további tanulmányokhoz és kutatásokhoz vezetett ebben a témában. Ez a cikk különböző nézőpontokat, adatokat és véleményeket elemez annak érdekében, hogy átfogó és teljes áttekintést nyújtson a Újárkos-ről.
Újárkos (Iercoșeni) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Arad |
Község | Selénd |
Rang | falu |
Községközpont | Selénd |
Irányítószám | 317332 |
SIRUTA-kód | 12313 |
Népesség | |
Népesség | 31 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Újárkos témájú médiaállományokat. | |
Újárkos (Iercoșeni) település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.
Pankotától és Seléndtől keletre, egy erdőkkel körülvett mély völgyben fekvő település. A falu házai szétszórtan állanak.
Újárkos nevét 1477-ben említette először oklevél Aroky néven. 1483-ban Arky, 1747-ben Jarkos, 1808-ban Járkos ~ Árkos, 1888-ban Járkos, 1913-ban Újárkos néven írták.
A falu birtokosai 1553-ban a Losonczyak, majd 1732-ben Raynald modenai herceg és a Szentviszlói Desseő-nemzetség voltak.
Lakossága földműveléssel állattenyésztéssel és erdei munkával foglalkozott, régebben faszerszámokat is készítettek és kereskedtek vele.
1910-ben 594 lakosából 437 román, 130 magyar, 19 német volt. Ebből 444 görögkeleti ortodox, 119 római katolikus, 20 református volt.
A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Tornovai járásához tartozott.
Nevezetességei közé tartozik az erdőn keresztülmenő Traján sánca; Kornis-völgye és Kornis-kútja, melyekről a hagyomány azt tartja, hogy azok Dézna vára örökös urának, Kornis Zsigmondnak, birtokai voltak, aki méneseit itt tartotta. A Dimpul de Comără nevű halomról a nép azt regéli, hogy Szalonta lakói, a török elől menekülve, kincseiket e halom alá rejtették el.