Ópálos

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Ópálos (Păuliș)
Az 1944-es csata emlékműve
Az 1944-es csata emlékműve
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
KözségÓpálos
Rangközségközpont
Irányítószám317230
SIRUTA-kód11548
Népesség
Népesség1669 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság76 (2011)
Népsűrűség13,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület128,06 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 07′, k. h. 21° 35′46.11666667, 21.5833333346.116667°N 21.583333°EKoordináták: é. sz. 46° 07′, k. h. 21° 35′46.11666667, 21.5833333346.116667°N 21.583333°E
Ópálos weboldala
SablonWikidataSegítség

Ópálos, 1910-ig Ópaulis (románul: Păuliș, németül: Paulisch) falu Romániában, Arad megyében.

Nevének eredete

A mai település tkp. Pálos/Paulis, amelyet Ó- és Újpálos (Păulișu Vechi és Nou) egyesítésével 1956 után hoztak létre. A falu középkori neve Pálülése, melynek előtagjában a Pál személynév található. (1333–34-ben Paululese, 1393-ban Paalelese, 1478-ban Pal Elesy, 1491-ben Paljlese, egy 1560-es defterben – az arab betűs említést átírva – Palelesse.) Ez a név szerb és román közvetítéssel Ópaulis formában került vissza a magyarba. A helységnévrendezéskor az Országos Községi Törzskönyvbizottság először a középkori Pálülése alakot javasolta felújítani, avagy a község ellenkezése esetén meghagyni az Ópaulis nevet. A község vezetése azonban az Ópálos név hivatalossá tételét kérte. Ez végül meg is történt, figyelmen kívül hagyva az Országos Levéltár ellenvéleményét, amely szerint utóbbi nem szerencsés, hiszen egy középkori pálos kolostor meglétére utalna. A Fábián Gábor 1835-ös könyve azonban helyben is elterjesztette a hagyományt, amely a helységnevet az egykori kalodvai pálosokhoz kötötte.

Fekvése

Lippától 9 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján, a 7-es főút mellett fekszik.

Népessége

Története

Valószínűleg azonos az 1323-ban említett Negyed (Nyged) faluval, amelyet akkor Magyar András és Pál birtokolt. Mivel a Pálülése név először tíz évvel később bukkan fel, az is sejthető, hogy az új nevet Magyar Pálról kapta. 1393-ben révje, vámja és a Mokra-hegyen szőlője is volt. Ugyanezen évben Zsigmond bányaművelési engedélyt adott Maróthi Jánosnak határában. Kastélyát 1451 után Haraszti Ferenc építtette, 1510-ben már állt. Bebek Györgynek 1561-ben 27 adófizető portája volt benne, de más földesurak is birtokoltak itt. Határában feküdt egykor az elpusztult Sarlód (1213, Sorloud) falu is.

1699 és 1741 között, a Maros menti határőrvidék fennállása idején szerb határőrök lakták. 1702-ben 92 szerb határőr családfőjét írták össze. A határőrvidék feloszlatása után lakói nagy része az Orosz Birodalomban telepedett le, és ott 1752 körül Új-Szerbiában, Pavlis néven létrehozták saját falujukat (a mai Butivka Ukrajnában). Helyüket a Maros menti faluban, amely 1772-ben régi helyéről, a Maros melletti Târnova határrészről az áradások miatt feljebb, keletre települt, románok foglalták el, akik mellé később magyarok és németek is betelepültek.

Glogováci svábok 1773-ban létrehozták Újpaulis (németül: Neupaulisch, románul: Păulișu Nou) falut az újonnan feljebb települt falu északnyugati, Ménes felőli peremén. A két falu később közigazgatásilag többször egyesült, majd különvált, 1956 után egyesítették őket véglegesen. Mivel határukat nagyrészt az Arad-hegyaljai borvidék dombjai foglalták el, mindkét település népe elsősorban szőlészettel-borászattal foglalkozott. Az újpaulisiak ezenkívül – Fényes Elek adatai szerint – sikeresen próbálkoztak dinnye és dohány termesztésével is, Ópaulis pedig egy helyi cseresznyefajtával dicsekedhet (paulisi szívcseresznye). Ópaulison 1811-től évi három országos vásárt tartottak. Mindkét falut 1848-ig a kamara birtokolta.

Miután az ópaulisi jegyző 1873-ban a helyiek akarata ellenére magyar nyelvűvé tette a helyi közigazgatást, majd a kiérkező Tabajdi Károly alispán a jegyző pártját fogta, a lakosság elégedetlenségét Aradról kivezényelt katonasággal fojtották el. 1883-tól Ópaulison állami (magyar tannyelvű) elemi iskola működött, az újpaulisi római katolikus felekezeti iskola pedig 1868-ban német–magyar, majd magyar–német tannyelvűvé lett, végül 1910-ben államosították. Birtokrendszerét a kisbirtokok túlsúlya jellemezte, a szántóföldek kétharmadán búzát, egyharmadán kukoricát termesztettek. A századfordulón kőfejtőjéből évi átlagban ötvenezer köbméter dioritot termeltek ki.

Miután az ópálosi románok között az I. világháború előtt elterjedt a baptizmus, Gheorghe Bradin itt szervezte meg az első román pünkösdi-karizmatikus közösséget, majd 1923-ban Pavel Budeanu amerikai hittérítő Romániában először itt merített be híveket pünkösdi szellemben.

1944 ősz elején a magyar honvédség szállta meg a falut. Megpróbálták feltartóztatni a román előrenyomulást, de szeptember 14–16-án, kemény tankcsatában vereséget szenvedtek (bővebben: Ópálosi csata). Újpáloson a szocializmus idején egészen 1990-ig német nyelvű iskolai tagozat működött, akkor azonban a svábok kivándorlása miatt megszüntették.

Látnivalók, nevezetességek

Híres emberek

Gazdaság

Jegyzetek

  1. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 285. o.
  2. Fábián Gábor: Arad vármegye' leirása históriai, geographiai és statisztikai tekintetben. Budán, 1835, 162. o. és Nicolae Portica esküdt és Ioan (olvashatatlan családnév) jegyző válasza Pesty Frigyes kérdőívére, OSZK Kézirattár FM1 3814/A, 2. tekercs
  3. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. Pesten, 1851
  4. Czigány István: A török kori Arad és az azt követő időszak. In Az aradi vár története. Bp., 1998, 61. o.
  5. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  6. Ioan Slavici: A világ, amelyben éltem. Bukarest, 1980, 120–26. o.
  7. Schafarzik Ferenc: A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. Budapest, 1904
  8. Valeriu Andreiescu: Istoria penticostalismului românesc, Vol. 1, Evanghelia deplină și puterea lui Dumnezeu. Oradea, 2012, 55–62. o.

Források

Kapcsolódó szócikkek