WRB Stixenstein–Kranichberg

A mai világban a WRB Stixenstein–Kranichberg olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. A WRB Stixenstein–Kranichberg jelentősége a társadalom előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált. Az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatásától a gazdaságra és a politikára gyakorolt ​​hatásáig a WRB Stixenstein–Kranichberg olyan téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a WRB Stixenstein–Kranichberg különböző szempontjait, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Az eredetétől a mai relevanciájáig elmélyülünk a WRB Stixenstein–Kranichberg teljes elemzésében és a modern társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatásában.

WRB Stixenstein–Kranichberg
WRB „STIXENSTEIN“ - „KRANICHBERG“
SStB III kategória
SB 9 (régi), 15
Pályaszám
SStB 38-43
SB 276-281
Általános adatok
GyártóJohn Haswell
Gyártásban1848-1852
Selejtezés1885-ig
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2-4-0
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1264 mm
Ütközők közötti hossz14 000 mm
Szolgálati tömeg28,41 t
Tapadási tömeg20,2 t
Gőzvontatás
Jelleg1B-n2
Hengerek
Száma2
Átmérője404 mm
Dugattyú lökethossza579 mm
Gőznyomás4,9 bar
Csőfűtőfelület102,00 m²
Tapadósúlyból számított vonóerő33,694 kN

A „STIXENSTEIN“, „FORCHTENSTEIN“, „EBENFURTH“, „TRIEST“ „KALKSBURG“ és „KRANICHBERG“ egy szerkocsis tehervonati gőzmozdonysorozat volt a Bécs-Győr (Gloggnitzer) Vasútnál (németül:Wien–Raaber (Gloggnitzer) Eisenbahn, WRB/WGB).

1848-ban John Haswell két 1B tengelyelrendezésű mozdonyt tervezett a „STIXENSTEIN“ és a „FORCHTENSTEIN“-t, mint egységes tehervonati mozdonyt. Ezeket a mozdonyokat követte 1850-ben és 1852-ben két-két ugyanilyen építésű mozdony. Ezek belsőkeretes, belső vezérlésű külsőhengeresek voltak és legtöbb méretük megegyezett az „ESTERHÁZ“ -„LIESING“ személyvonati mozdonyokéval. A „TRIEST“ –et később átnevezték „WEILBURG“ –ra. A WGB általában az itt bemutatott és a BRUCK típusaival bonyolította le a Bécsújhely—Sopron vonalon a forgalmat. A WGB déli vonalainak államosítása után a BRUCK típusból hármat átvitt a tulajdonában maradt Wien—Bruck-i vonalra, melyet később tovább épített Újszőnyig (ma:Komárom). Ezt a vonalrészt, még elkészülte előtt, eladta a ÁVT-nek, a mozdonyokkal együtt. A déli vonalrészen maradt BRUCK típusú mozdonyok végül az Déli Vasút állagába kerültek, de magyar vonalakon nem közlekedtek.

A WRB STIXENSTEIN típus gépei a vonalak államosításakor mind a K.k. Südliche Staatsbahn (SStB) állagába kerültek, ahol a III kategória 38-43 pályaszámait kapták. A vonalcsoport eladása után, 1858-tól a Déli Vasút tulajdonába kerültek, ahol előbb az SB 9 (régi), majd 1864-től az SB 15 sorozat 276-281 pályaszámait kapták és újra magyar vonalakon közlekedtek.

1879 és 1885 között selejtezték őket.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a WRB – Stixenstein bis Kranichberg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

  • Herbert Dietrich. Die Südbahn und ihre Vorläufer. Wien: Bohmann Kiadó (1994). ISBN 3-7002-0871-5 
  • szerk.: Lányi Ernő: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1985). ISBN 963-552-161-8 

További információk