Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a 1848-et és az azt körülvevő összes aspektust. Akár a társadalomra gyakorolt hatásáról, akár a mindennapi életre gyakorolt hatásairól, akár a történelemben betöltött relevanciájáról beszélünk, a 1848 egy lenyűgöző téma, amely teljes figyelmet érdemel. Ezen a vonalon elmélyülünk a jelentésében, az idők során bekövetkező alakulásában és a 1848-en létező különböző perspektívákban. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a 1848 hogyan befolyásolta a különböző generációkat, és hogyan marad továbbra is releváns a folyamatosan változó világban. Készüljön fel a tudás és a felfedezés útjára a 1848-ről.
március 18. – Berlinben a tüntetők barikádokat emelnek. Az osztrák 47. (Kinsky) sorgyalogezred katonái szuronnyal és sortűzzel támadnak a Szent Márk téren tüntető, kiabálással és kőzáporral provokáló velencei tömegre, melynek során nyolcan meghaltak és kilencen megsebesültek.[1]
március 22. – Zichy Ferdinánd altábornagy, Velence katonai városparancsnoka feladja a várost, kivonja a teljes nem olasz haderőt, a hadianyag hátrahagyásával. (Állomáshelye harc nélküli feladásáért haditörvényszék elé állították. A kiszabott halálos ítéletet az uralkodó tízévi várfogságra módosította, 18 hónapnyi büntetés letöltése után pedig császári kegyelemmel szabadult.)[1]
április 20. – Batthyány Lajos miniszterelnök az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökévé nevezi ki Ottinger Ferenc vezérőrnagyot. (Megbízatását május 15-én vonta vissza.)[2]
Május
május 7. – Az uralkodó a magyarországi, a bánsági, a horvátországi és a szlavóniai-szerémségi főhadparancsnokságokat a Batthyány-kormány alá rendeli.[2]
július 4. – A minisztertanács javasolja az országgyűlésnek, hogy adjon segítséget a királynak az itáliai háború befejezéséhez, ha Magyarországon helyreáll a rend.
július 19. – Kétnapos, a nők jogaival foglalkozó gyűlés kezdődik a New York államban található Seneca Fallsban.
július 22. – A képviselőház megszavazza, hogy Magyarország katonai támogatást adjon a királynak az olasz nemzettel való méltányos béke megteremtéséhez, ha idehaza helyreáll a béke és a rend.
július 22. – Bécsben megkezdi munkáját a birodalmi gyűlés.
szeptember 22. – Megjelenik a Pesti HírlapbanA magyar katonákhoz című felhívás, amely a külföldön állomásozó sorkatonákat szólítja fel: „Haza! Haza és fegyverbe, akinek magyar lelke van!”.[5]
Röplapon jelenik meg Kossuth drámai hangvételű felhívása. („Atyámfiai! Véreim! Polgártársak! Az örökkévaló istennek nevében, ki az igazságot védi, és megbünteti az árulást, fegyverre szólítom fel a nemzetet, szegény magyar hazámnak megvédésére!” Másnap a teljes szöveget leközli a Pesti Hírlap.)[5]
István nádor lemond és Bécsbe távozik.
szeptember 25. – Az uralkodó a magyarországi fegyveres erők főparancsnokává nevezi ki Lamberg Ferenc altábornagyot.
Batthyány ismerteti a Honvédelmi Bizottmány tagjaival, miszerint István nádor lemondott, s az uralkodó Vay Miklóst bízta meg kormányalakítással, Lamberg altábornagyot pedig kinevezte az országban állomásozó minden fegyveres erő főparancsnokának. (Ezen kinevezésről hiányzott a miniszteri ellenjegyzés, így az törvénytelen volt, de Batthyány azt várta Lambergtől, hogy megállítja Jellasics előrenyomulását, így hajlandóságot mutatott a kinevezés legalizálására.)[5]
Az országgyűlés elfogadja Kossuth határozati javaslatát, amely Lamberg kinevezését érvénytelennek tekintette, és mind a polgári, mind a katonai hivatalokat eltiltja a királyi biztossal való együttműködéstől. (A szöveget másnap reggel már falragaszok hozták a főváros tudomására.)[5]
szeptember 28. – Lamberg altábornagy megérkezik Budapestre, aki Budáról átmegy Pestre, hogy Batthyányval találkozhasson. A visszafelé vezető úton felismerik és a felháborodott tömeg kegyetlenül végez vele.[5]
október 3. – Királyi leirat feloszlatja a magyar országgyűlést és Josip Jelačićot nevezi ki teljhatalmú biztossá egész Magyarország területére. Kossuth Lajos javaslatára a képviselőház elhatározza, hogy továbbra is együtt marad, s a kormány teendők ellátásával Kossuth elnöklete alatt a honvédelmi bizottmányt bízza meg.
október 27. – Az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) háromtagú Országos Choleraügyi Választmányt állít fel, amelynek kizárólagos feladata a kolerajárvány elleni egészségügyi védekezés megszervezése. (A testület elnöke Pólya József volt, míg a másik két tag Eckstein Frigyes és Sauer Ignác.)[6]
december 29. – Bem dandárparancsnokát, Czetz János alezredest Torda elfoglalására küldi, aki a várost még aznap megszállja, és jelentős mennyiségű hadianyagot zsákmányol.[8]
Algériát, mint francia gyarmatot Franciaország szerves részének nyilvánítják, és három közigazgatási egységre (département) osztják.[9]
december – Székesfehérváron, a püspökség kerítésének déli oldalán, városi közterületen artézi kút ásása közben előkerül a középkori Magyar Királyság egyetlen olyan uralkodói sírja, amelyet régész tárt fel, és amelynek leletei a csontvázakkal együtt a Nemzeti Múzeumba kerültek. (A nyughelyet III. Béla király és első felesége, Châtillon Anna sírjaként azonosították.)[10]
1848. évi III. törvénycikk független magyar felelős ministerium alakításáról
1848. évi IV. törvénycikk az országgyülés évenkénti üléseiről
1848. évi V. törvénycikk az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról
1848. évi VI. törvénycikk az 1836:21. tc. foganatositásáról
1848. évi VII. törvénycikk Magyarország és Erdély egyesítéséről
1848. évi VIII. törvénycikk a közös teherviselésről
1848. évi IX. törvénycikk az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről
1848. évi X. törvénycikk az összesítésről, legelő elkülönözésről és faizásról
1848. évi XI. törvénycikk azon ügyekről, mellyek eddig a földesúri hatóságok által intéztettek
1848. évi XII. törvénycikkaz urbéri megszüntetett magánúri javadalmak statusadóssággá leendő átváltoztatásáról
1848. évi XIII. törvénycikk a papi tized megszüntetéséről
1848. évi XIV. törvénycikk a hitelintézetről
1848. évi XV. törvénycikk az ősiség eltörléséről
1848. évi XVI. törvénycikk a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról
1848. évi XVII. törvénycikk a megyei tisztválasztásokról
1848. évi XVIII. törvénycikk sajtótörvény
1848. évi XIX. törvénycikk a magyar egyetemről
1848. évi XX. törvénycikk a vallás dolgában
1848. évi XXI. törvénycikk a nemzeti szinről és ország czimeréről
1848. évi XXII. törvénycikk a nemzeti őrseregről
1848. évi XXIII. törvénycikk a szabad királyi városokról
1848. évi XXIV. törvénycikk a községi választásokra nézve
1848. évi XXV. törvénycikk a Jász-Kun kerületekről
1848. évi XXVI. törvénycikk a Hajdu kerületről
1848. évi XXVII. törvénycikkFiume és Buccari szabad tengerkereskedési kerületekről
1848. évi XXVIII. törvénycikk a nádori méltósághoz kötött hivatalokról
1848. évi XXIX. törvénycikk az ország közhivatalnokairól
1848. évi XXX. törvénycikk a felelős ministerségnek a közlekedési tárgyak iránti teendőiről
↑ abPete László: Magyarország és a Velencei Köztársaság kapcsolatai 1848–1849-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 2014/2. sz., 425-426. oldal, ISSN 0017-6540
↑ abcdefghijHermann Róbert: Átállni, félreállni vagy ellenállni? A fővezéri kérdés a Dunántúlon 1848 nyarán és őszén, Franz Ottingertől Teleki Ádámig. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 124. évf., 2011/2. sz., 297-329. p.
↑Biczó Piroska: Az Árpád-házi királysírok. In.: Csorba László: A magyar történelem rejtélyei. Kossuth Kiadó Zrt., , 2016, 22. oldal, ISBN 978-963-09-8450-8
↑Bölöny–Hubai: Bölöny József–Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004. 5., bővített és javított kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest (2004). ISBN 963 05 8106 X