Historizmus

A historizmus (a latin történetiség szóból) az elmúlt korok stílusainak utánzásának, újraélesztésének jelensége a művészetben. Mint művészettörténeti korszak a 19. század második felében Európára és Észak-Amerikára jellemző. Leginkább az építészetben jelentkezett, de tetten érhető az iparművészetben, a történelmi festőművészetben és színpadművészetben is.

A historizmus a romantikában gyökerezik. Az első neostílus, a neogótika még a romantika művészetéhez tartozik. Az építészek, ahogy egyre újabb és újabb utakat kerestek, felelevenítették a romanika, a reneszánsz és a barokk stíluselemeit. Így jöttek létre a neostílusok, majd ezek keveredésével az eklektika, melyet önálló irányzatként is számontartanak.

A historizmus és az eklektika fogalmát voltaképp lehetetlen egymástól elkülöníteni, az 1989-es rendszerváltozás előtt Magyarországon például egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos kissé becsmérlő értelemben. A historizmus elnevezést 1993-tól^[1] legitimizálták, ez előtt csak elvétve, intuitíven használták, pontos definíciója, értelmezése hiányzott. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be.

Stílustörténeti szempontból megkülönböztetik a következőket:

• a romantikus historizmust (átmeneti stílusok az 1770-es évektől, teljesen kialakult 1840-től 1870-ig),
• a szigorú historizmust (1870–1890)
• a késői historizmust (1890 után).

Ez a megkülönböztetés Renate Wagner-Rieger osztrák művészettörténésztől származik.

A historizmus és a stílusutánzó irányzatok listája a nyugati építészetben és díszítőművészetben:

• Beaux-Arts
• Neobarokk
• Neobizánci
• Neoegyiptomi
• Neogótikus
• Neogörög
• Mór megújuló
• Neoklasszikus
• Új klasszikus / neohisztorizmus
• Neoreneszánsz (châteauesque/itáliai/palazzo stílus)
• Neoromán
• Svájci faház (chalet) stílusú
• Vernakuláris

• Ádám stílus (vagy Adamesque és " Style of the Brothers Adam " 18. századi neoklasszikus belsőépítészeti stílus, William Adam skót építész és fiai, Robert (1728–1792) és James ( 1732–1794) után elnevezve)
• Bristol bizánci
• Edward kori barokk
• Indo-szaracén újjászületés (India)
• Jacobean Revival (az 1820-as évek végétől vált népszerűvé Angliában, és amely legtöbb ihletet az angol reneszánszból (1550–1625) merítette, az Erzsébet és Jakab-kor elemeivel)
• Anna királynő stílus
• Regency
• Skót bárói stílus (Skócia, Wales és Észak-Írország)
• Tudor Revival

• XVI. Lajos-stílus
• Directoire-stílus (a díszítőművészet, a divat és különösen a bútortervezés korszaka volt Franciaországban)
• Empire stílus
• III. Napóleon-stílus

• Biedermeier
• Gründerzeit stílus
• Náci építészet
• Rundbogenstil (19. századi stílus, amely a német nyelvterületeken és a német diaszpórában volt népszerű. A bizánci, a román és a reneszánsz építészet elemeit egyesítette sajátos stílusmotívumokkal.)

• Mükénei újjászületés
• Szerb-bizánci újjászületés

• Stile Umbertino

• Pombaline
• Neo-Manuel

• Román újjászületés (román reneszánsz)

• Nebizánci
• Neoorosz
• sztálinista építészet

• Dragestil
• Nemzeti romantikus stílus
• Skandináv klasszicizmus

• Neo-Mudéjar

• Jefferson építészet
• Amerikai reneszánsz
• Ácsgótika
• Gyarmati újjászületés
• Szövetségi stílus (Federal Style)
• Greco Deco
• Maja újjászületés
• Mediterrán újjászületés
• Mission Revival
• Lengyel katedrális stílus
• Pueblo Revival
• Anna királynő stílus
• Richardson-román (a neoromán építész, Henry Hobson Richardson (1838-1886) után elnevezve)
• Spanyol gyarmati újjászületés

Bővebben: Historizáló építészet Magyarországon

A kiegyezést (1867. május 29.) követő időszakban jelentős fejlődés, és városiasodás ment végbe hazánkban, melynek a leglátványosabb eredményei Budapesten voltak észlelhetőek, bár Kassán, Szegeden, Temesvárott, Aradon, és Kolozsvárott jelentős bérházépítési munkálatok indultak meg.

A legtöbb beruházást a Fővárosi Pénzalapból finanszírozták. Ebben az időszakban épült Budapesten a legtöbb sugárút, körút és a nagyszabású középületek is. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megkezdődött az útvonalak szabályozása is.

1871/72 -től a József Politechnikum Királyi József Műegyetemként működött tovább. 1879-ben megalakult az Állami Középipartanoda.

Városi villák és bérpaloták:

• drágák voltak, rengeteg technikai újítás volt bennük (például vezetékes víz), minden nemű luxus elérhető volt a bérházakban is (istálló, kocsiszín), ezzel próbálták a gazdag polgárságot arra ösztönözni, hogy a vidéki házak helyett inkább költözzenek az oly' sok lehetőséget kínáló városba. A bérpaloták szintezése ugyanakkor kifejezte a torlódott társadalmat is: a legalsó szintek a dzsentrirétegé voltak. Ezek rendelkeztek a legtágasabb helyiségekkel, kívül kovácsoltvas-erkélyek jelezték a társadalmi hovatartozást. A bérpaloták szintjein felfelé haladva egyre szegényebbek kaptak lakást. A luxus fogalma ugyanakkor azt jelentette, hogy minden szinten egy angol WC kapott helyet, ám még ez óriási lépés volt higiénia szempontjából.

Villák és nyaralók:

• Budapesten az Andrássy út külső szakaszán és a Thököly út Zugló felőli részén épült a legtöbb villa
• a nyilvánosan látogatható terek az épület földszintjén, a többi, általában privát szférának tekinthető szoba az emeleten volt
• általában németországi/itáliai neoreneszánsz, eklektikus stílusúak

Szállodák:

• minden nagyobb városban volt legalább egy szálloda, ami kielégítette a turisták igényeit
• általában a központ közelében, esetleg a vasúthoz vezető úton épültek
• különféle termekkel voltak ellátva
• legtöbbjük fel volt szerelve lifttel, központi fűtéssel, telefonnal és távíróval is

Munkáslakóházak:

• általában a cégek építették őket alkalmazottjaik elszállásolására
• a legtöbb ilyen lakóházat a MÁV építtette

Templomépítészet:

• felekezetenként változó, általában sokszínű, egyedül a zsinagógák tartották meg eredeti formájukat
• a keresztény templomok általában eklektikusak

Kulturális és sportlétesítmények:

• a színházak korszerűsítése, kiállítások megnyitása (sokszor pavilonos formában)
• a Magyar Királyi Operaház megalakulása (a színházak nem feleltek meg az elvárásoknak)
• a Nemzeti Tornacsarnok megépítése
• fürdők, és kisebb sportegyletek épületei
• egyetemek, főiskolák (ELTE-BTK épülete, Műegyetem épülete)

Kórházak:

• megnő a városokban a rossz körülmények között élő szegények száma, így szükségessé válik a kórházak építése
• pavilonos szerkezetű kórházak megjelenése például Szent István Kórház (Bp.)

Pénzintézetek:

• 1867 után sok vállalkozást indítanak, így nőtt a bankok és hitelintézetek száma
• általában előkelő tereken épültek

Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági épületek:

• pályaudvarok, gyárak építése (Nyugati Pályaudvar, Keleti Pályaudvar)

Az állandó Országház:

• pályázatot írtak ki, melyben egy bizottság döntött a tervező kiléte felől
• Steindl Imre neogótikus pályamunkája lett az első helyezett
• az építkezéseket 1885-ben kezdték, az épületet 1902-ben már használták, de csak 1904-re lett teljesen kész.

A historizmus festészete elsősorban a történelmi festészetet jelenti, mely a kései romantika jellegzetes műfaja. Lengyelországban Jan Matejko, Magyarországon Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Than Mór a képviselői. Különösen Benczúr művészetében a történelmi festészet összeforrt az akadémizmussal. Az akadémizmus például a historizmus megvalósulása a festészetben.

Egész Európára jellemző volt a köztéri szobrok tömeges felállítása. A szobrászat feladata azonban az emlékművek felállításában ki is merült. Például Strobl Alajos: Arany János szobra a Nemzeti Múzeum kertjében.

Ez a huszadik századra jellemző jelenség.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• A historizmus Magyarországon, szerk. Zádor Anna, Bp., 1992.

• Építészettörténet
• Magyar történelmi festészet