Országház

A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része

Országház
Település	Budapest V. kerülete
Cím	1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1–3.
Építési adatok
Építés éve	1885–1904
Megnyitás	1904
Építési stílus	Neogótikus, eklektikus
Felhasznált anyagok	tégla, mészkő, díszkövek
Védettség	Műemlék, Kulturális világörökség
Tervező	Steindl Imre
Építész(ek)	Steindl Imre
Építési költség	38 000 000 osztrák–magyar korona
Hasznosítása
Felhasználási terület	Az Országgyűlés és könyvtárának helyszíne
Tulajdonos	Magyarország
Alapadatok
Magassága	96 m
Alaprajz	Téglalap
Alapterület	17 745 m²
Hosszúsága	268 m
Szélessége	123 m
Egyéb jellemzők
Liftek száma	13
Nevezetességei	Európa második, és a világ harmadik legnagyobb parlamenti épülete.
Világörökségi adatok
Típus	Kulturális
Kritériumok	I, II, IV
Felvétel éve	1987
Elhelyezkedése
Országház Pozíció Budapest belső részének térképén
é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 44″47.506944444444, 19.04555555555647.506944°N 19.045556°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 44″47.506944444444, 19.04555555555647.506944°N 19.045556°E
Országház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Országház témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek (például az Országgyűlési Könyvtár) székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna bal partján, a Kossuth Lajos téren található. Bár az épületre vonatkozóan a népnyelvben a Parlament elnevezés is elterjedt, ez eredetileg az ott ülésező testület, az Országgyűlés idegen eredetű, nem hivatalos megnevezése, amelyet a köznyelv névátvitellel magára az épületre is kiterjesztett.

Az Országház elrendezése teljesen szimmetrikus, az épület ugyanis kétkamarás országgyűlés számára készült 1896-ban. Az északi szárnyban a felsőház, a déli szárnyban az alsóház ülésterme kapott helyet. A két ülésterem tükörképe egymásnak. A parlamenti ülésekre ma az alsóházi termet használják, a felsőházi terem látogatható turisták számára, illetve frakcióüléseket, konferenciákat és fogadásokat tartanak benne. Érdekesség, hogy az alsóházi társalgóban a padlószőnyeg vörös, a felsőháziban viszont kék, lévén a felsőház tagjai hagyományosan nemesek voltak, akiket kékvérűeknek neveztek.

Az, hogy a magyar országgyűlés saját épületet kapjon, már a 19. század első felében felmerült, mivel Pozsony után hol a Pesti Vigadóban, hol a Nemzeti Múzeumban gyűlésezett.^[1] 1840 körül Pollack Mihály tervezett ugyan egy reneszánsz stílusú épületet József nádor megbízására, de ez végül nem valósult meg. 1844-ben pályázatot írtak ki a leendő épületre, melyet a mai Erzsébet tér helyére terveztek felépíteni. A beérkezett 42 pályamű elbírálását azonban megakasztotta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, a tervek nagy része időközben el is veszett. 1861-ben került ismét terítékre egy ideiglenesnek szánt épület kérdése. Építése 1865-ben kezdődött el Ybl Miklós tervei alapján a mai Bródy Sándor utcában. Alig tizenegy hónap alatt készült el az épület, amelyben ma a Budapesti Olasz Kultúrintézet működik. Az állandó épület tervpályáztatására tizenöt évvel később, 1880-ban került sor.^[2]

A Duna bal partján a Flotillenplatz-on 1868-ben átadott első pesti ideiglenes vízmű telkére elképzelt épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi LVIII. törvény alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben. Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. 1883. február 1-jén a pályázat határideje lejárt, ekkorra tizenkilenc terv érkezett be. A bírálat alapján a kitűzött négy egyenlő díjat az „Alkotmány I.”, a „Patres conscripti”, az „Alkotmány II.” és a „Scti. Stephani regis” jeligéjű terveknek ítélték oda.^[3]

• Steindl Imre „Alkotmány I.” neogótikus hatású épületterve
• Hauszmann Alajos „Patres conscripti” neobarokkot és neoklasszicizmust sugárzó terve
• Schickedanz Albert és Freund Vilmos „Alkotmány II.” együttes alkotása, mely elsősorban az antik építészeten alapult
• Otto Wagner és társai „Scti. Stephani regis” neoreneszánsz pályaműve

Érdekesség, hogy Hauszmann terve volt az egyetlen, ami a Dunára merőlegesen képzelte el az épületet, dacára, hogy a pályázat szerint a főhomlokzatnak a Dunára kellett néznie. Gerster Károly egyedüli neobizánci terve pedig egy igazi keleti palotát idézett, amit impozáns jellege miatt külön is méltattak, igaz, erről bebizonyosodott, hogy nem elégséges a tervezett belső tere. (A helyigény miatt utóbb Steindl is korrekciókra kényszerült.)^[2]

Steindl megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása.^[4] Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Országház kupoláját megtervezte.^[5] Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19–20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát reprezentáló épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak.^[6]

A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.^[7]

Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyeket Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.

Bár az épület felavatása már 1894-ben megtörtént, akkor még nem volt készen, sőt még 1902-ben sem, amikorra már a parlament mindkét háza ideköltözött. Az építkezés 1904-ig tartott.^[8]

Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az Országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és a szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található.

A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth Lajos térről nyílik. Kívül 90, belül 152, összesen 242 szobor van a falakon, jeles alkotók freskói, festményei is ékesítik az Országházat. A díszítéseknél felhasznált 22-23 karátos arany összmennyisége hozzávetőleg 40 kilogramm.

Európa egyik első távfűtött épülete: A Balassi Bálint utca 1–5. számon álló – szintén Steindl Imre által tervezett és a közelmúltban felújított – Tisza Lajos Irodaház udvarán 1899-ben helyezték üzembe az azóta több korszerűsítésen is átesett kazánházat.^{[9] [10]} A szellőzést és a klímatizálást pedig a Kossuth téri két légbeszívó aknából, alagutak rendszerén keresztül bevezetve oldják meg.^[11]

Az Országház külső homlokzatainak felújítása, 2014-ben ért véget, díszkivilágítása 2012–2014 között megújult.

Az Országház folyamatosan látogatható, a látogatással kapcsolatos információk és a jegyvásárlás az Országgyűlés honlapján (www.parlament.hu) érhetők el.

A 2000. évi I. törvény^[12] rendelkezése alapján 2001 óta az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A korona 1978 óta a Magyar Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.

• Díszlépcső
• Kupolacsarnok és a körülötte elhelyezkedő termek
• A képviselőházi ülésterem
• A volt főrendiházi ülésterem
• A Delegációs terem
• A köztársasági elnök fogadószobái
• Az Országgyűlési Könyvtár
• A Szent Korona és a koronázási ékszerek
• Magyar festők alkotásai az Országházban, köztük Munkácsy Mihály: Honfoglalás című műve (1893)
• Országgyűlési Múzeum

• 
  A kivilágított Országház
• 
  A főbejárat
• 
  A budai várból
• 
  A dunai homlokzat részlete
• 
  Nemzeti színekben október 23-án
• 
  Hétköznap esti díszkivilágításban
• 
  Az Országház látképe a Batthyány térről
• 
  Andrássy Gyula lovasszobra az Országház előtt
• 
  Bazilika tetejéről
• 
  Vértanúk tere 1-i háztetőről

• 
  Bejárati lépcsőház
• 
  Bejárati lépcsőház
• 
  A képviselői ülésterem
• 
  Oldalfolyosó
• 
  A kupolacsarnok
• 
  A főrendiházi előcsarnok
• 
  Lépcsőház 1896-ban
• 
  A kupola
• 
  Bejárati lépcsőház

Nagyítás

Panorámakép az Országházról.

• Déry Attila–Merényi Ferenc: Magyar építészet. 1867–1945. Budapest : Urbino, 2000. 270 o. ISBN 9630034905
• Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe (Budapest–Pécs, 2004) ISBN 963954230X

• Heiszler Vilmos: Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867–1918)
• Az Országház leírása a hivatalos honlapon
• Az Országház Látogatóközpontja
• Infografika az Országházról – Népszabadság, 2010. április 1.
• Az állandó Országház tervei
• Büszkeségünk: az Országház
• Hogyan épült fel az Országház?
• Az ország háza; dokumentumfilm, rendezte: Nagy András, Írta: Somogyi György, 2024
• A Magyar Országgyűlés; tan. Villám Judit et al.; Országgyűlés Hivatala, Bp., 2006
• A nemzet főtere. Az Országgyűlés Hivatalának kiadványa a Kossuth tér történetéről; főszerk. Ablonczy Bálint; Országgyűlés Hivatala, Bp., 2014   
• Országház. Stílus, harmónia, méltóság; fotó Bakos Ágnes, Tihanyi Bence, előszó Sisa József, szöveg Villám Judit, Molnár Magda; 2. jav. kiad.; Műszaki, Piliscsév–Bp., 2016  
• Nagy-Csere Áron: Az Országház és környéke; Nemzeti Örökség Intézet, Bp., 2018 (NÖRI füzetek)
• Pajzsokra emelt történelem. Az országházi címergaléria és megújításának története; szerk. Kelecsényi Kristóf, Körmendi Tamás, Wachsler Tamás; Monumentum Közhasznú Alapítvány, Bp., 2020
• Kerekes Margit: Az Országház üvegművészete; Országház Könyvkiadó, Bp., 2020 (Országházi séták)
• Török András–Wachsler Tamás: A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll; 2. bőv. kiad.; Országház Könyvkiadó, Budapest, 2021
• Az Országgyűlés Hivatala, 2018–2022; szerk. Pelyach István, bev. Lajkó Sára, Soltész István; Országház Könyvkiadó, Bp., 2022
• Műgond a legapróbb részletekig – „Régi formák az új kor szellemében"
• Dúzsi Éva – Széll Szilvia: Országházi kalauz. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2015
• Andrássy Dorottya: Az Országház építéstörténete. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2016
• Kelecsényi Kristóf: Az Országház szobrai. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2017
• Kapitány-Horváth Zsuzsa: Az Országház díszítőfestészete. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2017
• Bojtos Anikó: Az Országház falfestményei. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2017
• Csákó Beáta – Samu Nagy Dániel: Mindennapok az Országházban. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2018
• Csákó Beáta – Samu Nagy Dániel: Az Országház nevezetes termei. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2019
• Az Országház építése és művészete. Szerk. Sisa József. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2020
• Kelecsényi Kristóf: Az Országház bútorművészete és famunkái. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2021
• Tasnádi Zsuzsanna: Az Országház népi díszítőelemei. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2021
• Bálint Zsolt – Bauer Norbert: Az Országház növény- és állatmotívumai. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2022
• Dúzsi Éva – Heincz Orsolya – Lackner Mónika: Az Országház iparművészeti remekei. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2023