Fővárosi Vízművek

Ebben a cikkben a Fővárosi Vízművek lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amely téma világszerte emberek millióinak figyelmét ragadta meg. A Fővárosi Vízművek eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig vitákat és elmélkedéseket váltott ki a relevanciájáról különböző területeken. Ennek mentén elmélyülünk történetében, elemezzük leglényegesebb aspektusait és megvizsgáljuk a különböző területekre gyakorolt ​​hatását. Mélyreható megközelítéssel ez az olvasmány felkéri Önt, hogy fedezze fel és jobban megértse a Fővárosi Vízművek-re jellemző árnyalatokat és összetettségeket, új nézőpontokat és gondolatokat kínálva ezzel az izgalmas témával kapcsolatban.

Fővárosi Vízművek
A Blue Cube irodaház, a Fővárosi Vízművek székháza
A Blue Cube irodaház, a Fővárosi Vízművek székháza
Típus
  • víziközmű-társaság
  • cég
Alapítva1868[1]
Cím1138 Budapest, Váci út 182.
Formazártkörűen működő részvénytársaság
Fővárosi Vízművek (Budapest)
Fővárosi Vízművek
Fővárosi Vízművek
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 33′ 06″, k. h. 19° 04′ 26″47.551680°N 19.073840°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 06″, k. h. 19° 04′ 26″47.551680°N 19.073840°E
A Fővárosi Vízművek weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fővárosi Vízművek témájú médiaállományokat.

A Fővárosi Vízművek Zrt. a Budapest Főváros Önkormányzata többségi tulajdonában álló ivóvíz-szolgáltató.

Története

1868–1950

Budaújlaki vízmű
Káposztásmegyeri vízmű

A népesség növekedése és a fertőzött vizek problémája vetette fel a központi ivóvíz-rendszer kiépítésének kérdéskörét a 19. század folyamán. Az 1866-os kolerajárványt követően, a Duna bal partján a Flotillenplatz-on 1868-ben adták át az első pesti ideiglenes vízművet. (A helyére 1885-1904 között épült fel a Kossuth Lajos téri Országház.) 1873-ban Wein János vezetése alatt vízvezetéki igazgatóságot szerveztek, és elkezdődött a második, nagy kapacitású vízmű kiépítésének tervezése. Ez volt a Budaújlaki vízmű, amely 1881-re épült fel, teljesítménye napi 70.000 m3 ivóvíz volt.[2]

Ezt követően, 1883-ban kapcsolták be Óbudát, és a budai hegyvidéket a rendszerbe. Ugyancsak 1883-ban a Margit hídon át összekapcsolták a pesti és a budai vízvezetékrendszert. 1884–1886-ban az első pesti vízművet – az Országház építési munkálatai miatt – a Margit-híd mellé telepítették át. Az 1892-es újabb kolerajárvány felgyorsította a fejlesztéseket, 1893 és 1904 között részben ennek hatására épült fel a Káposztásmegyeri vízmű. Ez utóbbinak kútjai 13 km hosszan helyezkedtek el a Duna északi partján és a környező szigeteken (napi kapacitása 240.000 m3 ivóvíz volt).[2]

Nem sokkal később épült meg a Gellérthegyi víztároló és a Kőbányai vízmű víztoronnyal. Külön vízmű épült Újpesten (Ister Magyar Vízmű Rt.), Csepelen, Budafokon, és Kispesten is. A hálózat a következőképpen fejlődött:[2]

Év   Hosszúság   Termelt víz mennyisége évente  
1874   104,5 km 2,2 millió m3
1890 385 km 48 millió m3
1925 885 km 88 millió m3
1938 1268 km napi 300.000 m3

Megjegyzendő 1928-tól körülbelül 10 éven át tartó rekonstrukciós munkálatok zajlottak, ennek eredménye volt az 1938-as állapot. A második világháború során jelentős sérülések érték a hálózatot, az 1944-es állapotokat csak 1947-re sikerült helyreállítani. Ennek keretében a peremvárosokat is elkezdték bekapcsolni a rendszerbe.[2]

1950-től

Nagy-Budapest létrejötte (1950) idején a következő állapotok jellemezték a vízműhálózatot a peremkerületek fejletlensége miatt:[2]

Év   A háztartások hálózatba bekapcsolt része  
1950 előtt (a szűkebb értelemben vett Budapest)   94%
1950 (Nagy-Budapest)   35%

A további fejlesztések eredményeként a vízfogyasztás az 1950-es évi 103 millió m3-ről 1970-re évi 243 millió m3-re nőtt. 1970-re már 840 kutat üzemeltetett a Vízművek Budapest és környéke szerte. 1962-ben készült el a Káposztásmegyeri vízmű (az első felszíni vízmű Budapesten), teljesítőképessége napi 150.000 m3 lett. 1982-re épült ki a Szentendrei-sziget, úgynevezett parti szűrésű víztermelési övezete 549 kúttal. Az ezek által kinyert vizet alagutakon és csővezetéken keresztül juttatták el a Békásmegyeri és a Káposztásmegyeri vízművekhez.[2]

A vízszennyeződés fokozódása miatt azonban a fentiekkel ellentétes folyamatok is lezajlottak, amelyek keretében több kutat be kellett zárni (pl. a Palota-szigeten, Budafokon, Nagytétényen, Mátyásföldön). A vízminőséget 1981-től speciálisan erre a célra létrehozott Vízminőségi Bizottság vizsgálta. Az 1970-es évektől több vízmű gépházát újították fel, majd ezt követően nagy méretű vezetékek épültek más vízművek és peremkerületek felé. 1979-ben a Fővárosi Vízművek új üzemvételi központja (XIII. kerület, Váci út 23-27.), mellette 1981-ben 1000 fős munkásszálló és Közműinformációs Iroda, 1982-ben Pestszentlőrincen, 1983-ban a csepeli lakótelepen új víztorony épült.[2]

Fejlesztések keretében új átemelő gépházakat is építettek ebben az időszakban (1973: Rákosszentmihály, 1983: Pestszentlőrinc). A víztároló-medencék építzése is zajlott:[2]

Év   Helyszín  
1976   Rákosszentmihály  
1978 Gellért-hegy
1979 Békásmegyer
1980 Őrmező
1981 Pestszentlőrinc

A fejlesztések jelentős eredménye volt, hogy 1986-ra megszűntek a korábban egyes felhasználási helyekre jellemző nyári vízkorlátozások. 1991-től a Fővárosi Vízművek a Budapest Főpolgármesteri Hivatal Közmű Ügyosztályának irányítása és szakfelügyelete alá tartozó, kiemelt kategóriába sorolt állami vállalatként működött tovább.[2]

Képtár

  • Kőbányai víztározó
    Kőbányai víztározó
  • Kőbányai víztározó
    Kőbányai víztározó
  • Kőbányai víztározó
    Kőbányai víztározó
  • Budaújlaki gépház
    Budaújlaki gépház
  • A Gellérthegyi víztározó-medence építése
    A Gellérthegyi víztározó-medence építése
  • Gellérthegyi víztározó-medence (bejárat)
    Gellérthegyi víztározó-medence (bejárat)
  • Gellérthegyi víztározó-medence
    Gellérthegyi víztározó-medence
  • Újpesti víztorony
    Újpesti víztorony
  • Svábhegyi víztorony
    Svábhegyi víztorony
  • Korábbi Váci úti központ (elbontva)
    Korábbi Váci úti központ (elbontva)
  • Utcai vízelzáró fedél
    Utcai vízelzáró fedél
  • Utcai vízelzáró fedél
    Utcai vízelzáró fedél
  • A Vízművek teherautója
    A Vízművek teherautója
  • Vízvezetékjavítás
    Vízvezetékjavítás
  • Víztisztítómű, Váci út 121. (elbontva)
    Víztisztítómű, Váci út 121. (elbontva)

Jegyzetek

  1. ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20180309_szazotven_eves_a_budapesti_vizmuvek
  2. ↑ a b c d e f g h i Budapest lexikon, i. h.

Forrás

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 642–644. o. ISBN 963-05-6411-4  

Egyéb irodalom

  • Nagy Lajos: A 100 éves Fővárosi Vízművek, Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1968
  • Zarubay Attila: A Fővárosi Vízművek tájékoztatója, Fővárosi Vízművek kiadása, Budapest, 1979
  • Zsengellér Zsolt: 60 éves a Fővárosi Vízművek Sportköre, Fővárosi Vízművek kiadása, Budapest, 1984
  • Fővárosi Vízművek, Fővárosi Vízművek kiadása, Budapest, 1984
  • Csepeli Vízkezelőmű 1994–1996, Fővárosi Vízművek Rt. kiadása, Budapest, 1996
  • Winkler Csaba: Vizes séták Pesten és Budán. 130 éves a Fővárosi Vízművek Részvénytársaság, Fővárosi Vízművek Rt. kiadása, Budapest, 1998
  • Rajtad is múlik! Vizeink tisztasága, Fővárosi Vízművek kiadása, Budapest, 2008
  • Fővárosi Vízművek Részvénytársaság, Fővárosi Vízművek Rt. kiadása, Budapest, é. n.

Egyéb internetes hivatkozások