A mai cikkben a 1921-ről fogunk beszélni, amely ma nagyon fontos téma. A 1921 olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon, a társadalom különböző aspektusaiban betöltött jelentősége miatt. Többek között a gazdaságra, politikára, technológiára, kultúrára gyakorolt hatásából a 1921 olyan témának bizonyult, amely nem marad észrevétlenül. Ebben a cikkben elemezzük a 1921 különböző szempontjait, valamint annak időbeli alakulását és a mindennapi életre gyakorolt hatását. Ezenkívül néhány konkrét példát is megvizsgálunk arra vonatkozóan, hogy a 1921 hogyan változtatta meg a mindennapi életünkben felmerülő különféle kihívásokkal való szembesülést. Kétségtelen, hogy a 1921 olyan téma, amely arra hív bennünket, hogy gondolkodjunk el, és nyissuk meg elménket új ötletek és megközelítések előtt. Ne hagyja ki ezt az érdekes cikket a 1921-ről!
Ez a szócikk az 1921. évről szól. Az 1921-es számról szóló cikket lásd itt: 1921 (szám).
január 21. – Az első népszámlálás a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban. (A 11,98 millió lakosból 8,91 millió „szerb-horvát”, 1,02 millió szlovén, 2,05 millió nem dél-szláv – ebből 0,47 millió magyar –; 5,6 millió pravoszláv, 4,7 millió katolikus, 1,3 millió muzulmán.)[2]
február 2. – A Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban összeül az alkotmányozó nemzetgyűlés, melyen a horvát blokk nem vesz részt, mert nem ismeri el a centralista rendszert.[2]
március 17. – A lengyel nemzetgyűlés hosszas viták után elfogadja az ún. márciusi alkotmányt. (E szerint a parlament (szejm) kétkamarás: nemzetgyűlés – szenátus. Mindkét kamara megbízatása 5 évre szól. Köztársasági elnököt 7 évenként választanak. A mindenkori minisztertanács tagjait a köztársasági elnök nevezi ki a nemzetgyűlési képviselők többségi támogatásával. Az alkotmány deklarálja a demokratikus jogokat, a lelkiismereti és vallásszabadság védelmét, a kisebbségek (beloruszok, ukránok) jogait.)[8]
március 18. – A lengyel-szovjet kérdéseket a Rigában megkötött békeszerződés rendezi, ennek értelmében Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia területei Lengyelországnak jutnak. (A békekötéssel kb. 6 millió ukrán és 2 millió belorusz lakos is a lengyel államhoz kerül. Így Lengyelország keleti határa a Curzon-vonaltól kb. 200 km-rel távolabb kerül, a Zbrucz folyó mentén.)[8]
március 20. – A Felső-Sziléziában tartott népszavazáson a szavazók 60%-a a Németországhoz, 40%-a a Lengyelországhoz tartozást választja.[9]
március 30. – Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Románia közös jegyzékben közlik a magyar kormánnyal, hogy IV. Károly távozását Magyarországról katonai erővel fogják kikényszeríteni.[1]
május 2. – Kitör a 3. sziléziai felkelés, általános sztrájk kíséretében. (Véres harcok a németek és a lengyelek között. A Népszövetség – a felkelés után – felosztja Felső-Sziléziát, ekkor Lengyelország megkapja a felső-sziléziai ipari körzet nagy részét.)[8]
június 26. – A Horvát Blokk – vagyis a Horvát Parasztpárt (HPP), a Horvát Jogpárt, a Horvát Közösség és a Horvát Munkásszövetség – memorandumban követeli Horvátország függetlenségét a délszláv királyságon belül.[2]
június 28. – Az Szerb–Horvát–Szlovén Királyság alkotmányozó nemzetgyűlése – a HPP és a kommunista képviselők távollétében – elfogadja a centralista, ún. vidovdani – azaz a Szent Vid-napi – alkotmányt. (Az életbe lépő alkotmány szerint az állam parlamentáris monarchia, a király széles végrehajtói jogkörével.)[2]
július 29. – A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei – NSDAP) rendkívüli taggyűlésén Adolf Hitlert választják pártelnöknek, aki az új alapszabály értelmében a pártot az elnökség többségi határozatától függetlenül vezette.[19]
augusztus 3. – Az ún. államvédelmi (obznana-) törvény bevezetése a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban. (Betiltanak mindennemű kommunista tevékenységet, a kommunista képviselőket megfosztják mandátumuktól, nagy részüket letartóztatják.)[2]
augusztus 6. – A csehszlovák nemzetgyűlés törvényt fogad el a gyülekezési szabadság védelméről.[1]
augusztus 29. – A német birodalmi kormány szükségrendeletet ad ki, amelynek alapján a belügyminiszter betilthatja a köztársaság-ellenes nyomtatványokat, gyűléseket, egyesületeket.[21]
október 22. – Horthy Miklós hadparancsa a hadsereget a kormányzóra tett esküjére emlékezteti IV. Károllyal szemben.[23]
október 23. – Csehszlovákia Romániával és a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal közösen részleges mozgósítást rendel el IV. Károly második magyarországi visszatérésével kapcsolatban.[1]
november 1. – A magyar királyi pár elhagyja Magyarországot.[24]
november 5. – Horthy Miklós követelésének megfelelően a Rongyos Gárda kiüríti Burgenlandot, megszűnik a Lajtabánság és lezárul a nyugat-magyarországi felkelés első szakasza.
november 19. – A magyar királyi pár megérkezik száműzetésük helyszínére, Madeirára. (A királyi gyermekek – az 1912-ben született Ottó trónörökös és hat testvére – mindeközben Svájcban, a Warteeg kastélyban várták, hogy újra találkozhassanak szüleikkel.)[24]
november 26. – A Hlinka-féle Szlovák Néppárt kilép a cseh néppártiakkal közös parlamenti koalícióból és ellenzékbe vonul.[1]
december 14–16. – Népszavazás Sopronban és környékén a terület hovatartozásáról:[10] a szavazók 65%-a Magyarországot választja, ezzel a város megkapja a leghűségesebb város elnevezést.
december 16. – Aláírják a csehszlovák-osztrák szerződést a határok kölcsönös tiszteletben tartásáról és szavatolásáról.[1]
december 18. – Nikola Pašić jugoszláv miniszterelnök új kabinetet alakít óradikálisokból és demokratákból.[2]
április 17. – megalakul az Európai Filmszövetség (EFA).
Megkezdődik az amerikai film öncenzúrája. Egy évtized alatt kialakul a tabuk kódexe: a filmen nem szabad nyitott ajakkal csókolózó párt, hónaljszőrzetet és franciaágyban alvó párt mutatni.
Moszkvában filmfőiskolát alapítanak. Bemutatják a Sarló és kalapács című filmet, az elsőt a rangosabb szovjet nagyfilmek közül.
The Four Horsemen of the Apocalypse (Az Apokalipszis négy lovasa) – főszereplő Rudolph Valentino
A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
↑Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Ford. Hulley Orsolya. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. 182. o. ISBN 963 547 849 6
↑ abcdKronológia. In Magyarország története. Főszerk. Romsics Ignác. Budapest: Akadémiai. 2010. 1003. o. ISBN 978 963 05 8543 9
↑ abKántás Balázs: A Fehér Internacionálé. Magyar–bajor–osztrák titkos szervezkedés, 1920-1921. Rubicon, XXXIV. évf. 392. sz. (2023) 58. o. ISSN 0865-6347
↑Bölöny József – Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2004. 96. o.
↑Bödők Gergely: Forradalmak és ellenforradalmak. Politikai erőszak az első világháború után. Rubicon, XXV. évf. 278. sz. (2015) 76–77. o. ISSN 0865-6347
↑ abDékány Szilveszter: A spanyolnátha árnyékában. IV. Károly király utolsó hónapjai Madeirán. Rubicon, XXXI. évf. 348. sz. (2020) 93. o. ISSN 0865-6347
↑Frédéric Le Moal: Vörösből fekete. Benito Mussolini. Rubicon, XXXV. évf. 403–404. sz. (2024) 37. o. ISSN 0865-6347
↑Balkán-kronológia:Balkán-kronológia III: Válság és háború, 1919–1945. Szerk. Bagdi Róbert, Demeter Gábor, Bíró László, Zahorán Csaba. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet; Szófia: Institut za Istoricheski Izsledvaniya – Balgarska Akademiya na Naukite. 2022. = A Magyar-Bolgár Vegyes Történész Bizottság Kiadványai, 10. ISBN 978 963 416 312 1
↑Baló–Lipovecz:Tények Könyve '92. Szerk. Baló György–Lipovecz Iván. : Ráció. 1992.
↑Medicina krónikája: Heinz Schott: A medicina krónikája. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 84 8
↑Németország története: Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban. I. kötet Budapest: Osiris. 2005. ISBN 978 963 389 689 1