Móga János

Ebben a cikkben elmélyülünk a Móga János lenyűgöző világában, feltárva annak több oldalát és lehetséges következményeit a különböző területeken. A Móga János eredetétől a mai hatásig érdeklődés és vita tárgya volt, és nem csak a terület szakértői, hanem a nagyközönség számára is releváns téma. Ennek mentén elemezzük a Móga János-et körülvevő különféle perspektívákat, megvizsgálva a társadalomra, a kultúrára és a tudományos életre gyakorolt ​​hatását. Hasonlóképpen feltárjuk a Móga János által jelentett lehetséges kihívásokat és lehetőségeket, és reflektálunk annak fontosságára és relevanciájára a mai világban.

Móga János
A Honvédség fővezére
Hivatali idő
1848. szeptember 22. – 1848. november 1.
MiniszterelnökKossuth Lajos
ElődIstván főherceg
UtódGörgei Artúr
Katonai pályafutása
Szolgálati idő1802–1848
Rendfokozataaltábornagy
Egysége Honvédség
Csatái1848–49-es szabadságharc
Született1784. december 25.
Brockó, Magyar Királyság
Elhunyt1861. november 10. (76 évesen)
Szászerked, Magyar Királyság
Foglalkozáskatonatiszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Móga János témájú médiaállományokat.
Móga János szobra Pákozdon

Brotzkai Móga János Ferenc (Brockó, 1784. december 25.[1][2][Mj. 1] (keresztelés) – Szászerked, 1861. november 10.) császári-királyi altábornagy, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első szakaszában a magyar hadsereg fővezére.

Életrajz

A római katolikus nemesi származású brotkzai Móga család sarja. Brotzkai Móga János és Radl Rozália gyermekeként született Brockón 1784-ben.[3] Mindezek ellenére a román nemzetiségű katonák a szabadságharc honvédhadseregében című tanulmány szerint családja román származású volt[4] és eredeti neve Ioan Moga.[5] A császári hadsereg főhadnagyaként harcolt a napóleoni háborúkban. 1809. július 6-án a wagrami csatában súlyosan megsebesült, ezért 1810-ben nyugállományba helyezték. 1813-ban századosként újra belépett a hadseregbe és sikeres karriert elérve 1842 augusztusában vezérőrnaggyá, 1848 júniusában altábornaggyá léptették elő.

István nádor lemondása után ő vette át a Jellasiccsal szemben álló magyar sereg fővezérségét és a pákozdi csatában megállította a bán előnyomulását. Jellasicsot az osztrák határig követte, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy a határt átlépve Bécs felé törjön. Kossuth rábeszélésére 1848. október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de Jellasics és Windisch-Grätz egyesült csapataitól a schwechati csatában vereséget szenvedett.

1848. november 1-jén lemondott rangjáról és visszavonult. A magyar főváros elfoglalása (1849. január 5.) után letartóztatták. Olmützben öt év várfogságra, továbbá rangja és rendjelei elvesztésére ítélték.

Fogságának kitöltése után Kolozs vármegyében, vejének, gróf Lázár Györgynek szászerkedi birtokán élt haláláig.

Felesége és leszármazottai

Feleségétől, Farkas Erzsébettől, származott egyetlen leánya:

Megjegyzések

  1. ↑ Ezzel szemben több lexikon és enciklopédia hibásan (Révai, Tolnai[halott link], Magyar Életrajzi Lexikon) is Bockót jelöli meg születési helyként, ami elírásból adódik.

Jegyzetek

  1. ↑ Brockói római katolikus anyakönyv, 1784. évi keresztelések, december hónap.
  2. ↑ Magyar Életrajzi Index. . (Hozzáférés: 2011. március 7.)
  3. ↑ familysearch.org Móga János keresztelői adatlapja
  4. ↑ Magyar Sándor. „Román nemzetiségű katonák a szabadságharc honvédhadseregében” (pdf). acta.bibl.u-szeged., 82. o. (Hozzáférés: 2019. április 7.) 
  5. ↑ Estók János (2011). „Móga János (Ioan Moga) szócikke”. Nemzeti évfordulóink, 58. o. (Hozzáférés: 2019. április 7.) 

Források