Csutak Kálmán
Mai cikkünkben a Csutak Kálmán témájában fogunk elmélyülni, amely téma az utóbbi időben nagy aktualitást kapott. A Csutak Kálmán egy általános érdeklődésre számot tartó téma, amely az emberek mindennapi életét befolyásoló szempontok széles skáláját fedi le. Ebben a cikkben a Csutak Kálmán-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, eredetétől és fejlődésétől a társadalom különböző területein gyakorolt hatásáig. Ezenkívül elemezzük, hogy a Csutak Kálmán hogyan befolyásolta az emberek életét, és milyen lehetséges következményei lehetnek egyéni és kollektív szinten. Maradjon velünk, mert ez a cikk azt ígéri, hogy mélyreható és gazdagító áttekintést nyújt a Csutak Kálmán-ről.
| Csutak Kálmán | |
 | |
| Született | Csutak Kálmán 1820. április 13. Makó |
| Elhunyt | 1896. március 28. (75 évesen) Cegléd |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | katona |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csutak Kálmán témájú médiaállományokat. | |
Csutak Kálmán (kászonimpérfalvai) (Makó, 1820. április 13. – Cegléd, 1896. március 28.) 1848-1849-es honvédezredes.
Élete
Apja városi tanító volt. Nagyváradon végezte az iskoláit, mire mint hadapród beállott a 61. sz. gyalogezredbe. Olaszországban a fővezér, Radeczky vezérkarában teljesített szolgálatot, ahol több évig képezte magát a hadtudományok terén. Később a katonaságból kilépett, ügyvéd lett Torontál vármegyében. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is. 1848. október 1-jén mint hadnagyot Nagyvárad erődítésére és a 27. zászlóalj alakítására vezényelték. 1849. január 1. századossá léptették elő Kolozsvárt a 24. honvédzászlóaljnál; részt vett az 1849. január 21-i, nagyszebeni csatában, ahol Bem József őrnaggyá és a 27. zászlóaljparancsnokává nevezte ki; 1849. február 4-én is vitézül harcolt Vízaknánál. A szabadságharc végén ezredes és dandárparancsnok volt, amikor Aradon ő is fogságba került; 1850. március 14-én először halálra, de kegyelemből 16 évi sáncmunkára ítélték. Fogságából kiszabadulva Giuseppe Garibaldinál teljesített szolgálatot, és megfordult Romániában is, majd Debrecenben volt magánhivatalnok. 1891 őszén Keresztes Lajos - egykori szabadságharcos honvéd őrnagy, közalapítványi tiszttartó - hívására Cegléden telepedett le, ahol a Lakatos (ma Jókai) utcában lakott. A város saját halottjának tekintette, nagy részvét mellett temették el. Síremléke a Kálvária temető dombján áll.
Munkái
- Aradi fogságom alatt irt adatok az 1848–49. évi szabadságharcz, különösen az Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról. Pest, 1868.
- Bem föllépése az erdélyi hadjáratban című czikke megjelent a Honvédmenház Könyvében (1870.)
Arcképét kőre rajzolva Vahot Imre adta ki a Honvédek Könyve uj folyamában (1868.), nyomtatta Laufer Ignácz műintézete Pesten.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
