A mai világban a StEG I 118–124 a társadalom állandó érdeklődésére számot tartó témává vált. Megalakulása óta a StEG I 118–124 minden korú és hátterű ember figyelmét felkeltette, vitákat, vitákat és elmélkedéseket generálva. Az idő múlásával a StEG I 118–124 bebizonyította relevanciáját a mindennapi élet különböző területein, megmutatva befolyását a kultúra, a technológia, a politika, az oktatás és sok más területen. Nyilvánvaló, hogy a StEG I 118–124 továbbra is egyedi és különleges érdeklődést vált ki az emberekben, tükrözve a mai társadalomra gyakorolt tartós hatását. Ebben a cikkben a StEG I 118–124 különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg, hogy jobban megértsük annak fontosságát és jelentését mai világunkban.
StEG I 118–124 | |
![]() | |
StEG I 118–124 StEG II 354–356 | |
Pályaszám | |
StEG I 118–124 StEG II 354–356 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Haswell |
Gyártásban | 1854 |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 2-4-0 |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1422 mm |
Futókerék-átmérő | 843 mm |
Ütközők közötti hossz | 7112 mm |
Magasság | 4315 mm |
Szélesség | 2845 mm |
Szolgálati tömeg | 28,869 t |
Tapadási tömeg | 19,846 t |
Gőzvontatás | |
Jelleg | 1B-n2 |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 395 mm |
Dugattyú lökethossza | 632 mm |
Gőznyomás | 7,0 atm |
Tűzcsövek | |
Száma | 171 |
Hossza | 3767 mm |
Rostélyfelület | 1,1 m² |
Sugárzó fűtőfelület | 7,6 m² |
Csőfűtőfelület | 101,3 m² |
Forrfelület | 108,9 m² |
Teljesítmény | 198 LE (széntüzeléssel) |
Tapadósúlyból számított vonóerő | 40,5 kN |
A StEG I 118–124 hét szerkocsis gőzmozdony volt az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaságnál (ÁVT, németül Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, StEG).
Ezeket a mozdonyokat még a Bécs-Győr Vasút (németül:Wien-Raaber Bahn, WRB) rendelte meg, a Bruck—Újszőny-i (ma Komárom) vonal forgalmához, de a vonal eladása miatt a mozdonyokat már az ÁVT állította forgalomba. A mozdonyokat az akkori szokásoknak megfelelően elnevezték TOTIS, NEU SZŐNY, BABOLNA (később: LANZENDORF), MARTINSBERG, ZURNDORF, RAAB nevekre és a 118-124 pályaszámokat kapták. A mozdonyok belsőkeretes, külső hengerelrendezésűek, belső vezérlésűek voltak.
Az 1B építésű mozdonyok nagyobb átmérőjű hajtókerekei arra utalnak, hogy nem tehervonati szolgálatra tervezték őket. Az ÁVT 1873-ban a IIIf osztály 354–356 pályaszámait osztotta ki nekik. A mozdonyokat 1897–ben selejtezték.
1891 után néhány példány a sorozat mozdonyaiból a MÁV tulajdonába is került, de besorolást már nem kapott.