Magyar Középponti Vasút
Napjainkban a Magyar Középponti Vasút számos területen gyakran megvitatott és elemzett téma. Relevanciája vitathatatlan, hiszen nemcsak az emberek mindennapi életére, hanem globális szinten politikai, gazdasági és társadalmi szempontokra is kihat. Számos vélemény és álláspont született a Magyar Középponti Vasút körül, ami jól mutatja ennek a kérdésnek a bonyolultságát és fontosságát a mai társadalomban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Magyar Középponti Vasút-et és annak következményeit, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést adjunk erről a kérdésről.
| Magyar Középponti Vasút | |
 | |
| A Magyar Középponti Vaspálya Társaság vonalai | |
| Típus | vasúttársaság |
| Alapítva | 1844 |
| Megszűnt | 1850 |
| Jogutód | cs. kir. Délkeleti Államvasút |
A Magyar Középponti Vaspálya Társaság – közkeletű nevén: Magyar Középponti Vasút – (MKpV; németül: Ungarische Zentral-Eisenbahn, UZB) egy magánvasúttársaság volt a Habsburg Birodalom Magyar Királyság területén. A társaságot 1850-ben államosították.
Története
Az egykori Magyarországon már 1837-ben engedélyezték lóvasút építését Pozsony és Nagyszombat között, de végül csak egy 8 mérföldes szakasz épült meg Szeredig 1846-ban.
Az első „gőzvasutak” viszont 1844 és 1845-ben kaptak koncessziót. A Magyar Középponti Vasút a Marchegg-Pozsony és a Pest-Debrecen vonalakon kívül koncessziót kapott a komáromi, aradi, nagyváradi és rakamazi szárnyvonalak megépítésére is.
1846. július 15-én megnyitották a Pest-Vác vonalat. Ezt követte 1847. szeptember 1-jén a Pest-Szolnok, majd 1848 augusztus 10-én a Marchegg-Pozsony vonal, amellyel vasúti kapcsolat létesült Ausztria és Magyarország között.
1850. augusztus 7-én az MKpV-t az osztrák állam felvásárolta 20 458 361 osztrák forintért. Innentől mint cs. kir. Délkeleti Államvasút működött. Végül 1855. január 1-jével reprivatizálták, az Államvasút-Társaság vásárolta meg (k.k. privilegierte Staatseisenbahngesellschaft, StEG), s ismét mint magántársaság működött tovább.
Vonalai
- Pest–Vác (megnyitva: 1846 július 15.)
- Pest–Szolnok (megnyitva: 1847 augusztus 1.)
- Marchegg–Pozsony (megnyitva: 1848 augusztus 10.)
Mozdonyai
- 1845: PEST, BUDA, PANNONIA és POZSONY
- 1846: DEBRECZEN
- 1846: VÁCZ, NEOGRÁD, ESZTERGOM, KOMÁROM, HONT, BORSOD, NYITRA és HÉVES
- 1846: BETS
- 1846: NÁDOR, ISTVÁN
- 1847: CZEGLÉD, ABONY, PILIS, MONOR, ALBERTI, IRSA, VISEGRÁD, ÜLLÖ, SZOLNOK, BIHAR
- 1847: ERÖS, ÉRSEK-UJVÁR, TISZA és DUNA
- 1848/49: NAGY KÖRÖS, VILLAM és CSILLAG
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ungarische Central-Eisenbahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Bernhard Neuner: Bibliographie der österreichischen Eisenbahnen von den Anfängen bis 1918, 2. kötet, Walter Drews Verlag, Wien, ISBN 3-901949-00-3 (2002)
- Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3
További információk
- A Szlovák Köztársaság Vasútja (szlovák nyelven). . (Hozzáférés: 2011. május 19.)
