Felsőegres

Ebben a cikkben a Felsőegres hatását tárjuk fel a mai társadalom különböző aspektusaira. Azt elemzi, hogy ez a hatás hogyan alakította ki azt, ahogyan kölcsönhatásba lépünk, gondolkodunk és viszonyulunk környezetünkhöz. A Felsőegres vita és tanulmányozás tárgya a tudás különböző területein, a pszichológiától a közgazdaságtanig, beleértve a politikát és a technológiát is. A történelem során a Felsőegres döntő szerepet játszott az emberiség evolúciójában, és jelentősége ma is kézzelfogható. Ez a cikk részletesen tárgyalja a Felsőegres hatókörét, és megvizsgálja annak mai világunkra gyakorolt ​​hatásait.

Felsőegres (Agrișu de Sus)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségSajóudvarhely
Rangfalu
KözségközpontSajóudvarhely
Irányítószám427307
SIRUTA-kód34805
Népesség
Népesség133 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság360 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 09′ 04″, k. h. 24° 13′ 47″47.151057°N 24.229823°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 04″, k. h. 24° 13′ 47″47.151057°N 24.229823°E
Térkép
Felsőegres és környéke egy régi fényképen

Felsőegres (románul: Agrișu de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében

Fekvése

Sajóudvarhelytől nyugatra, Alsóegres délnyugati szomszédjában fekvő település.

Története

Felsőegres nevét 1364-ben említette először oklevél Egrus néven, mint pusztát. Nevének későbbi változatai: 1484-ben Egres, 1750-ben Felső-Egres.

Szász-Bréte határából alakult a 14. század első felében, Szászbréte urai a Becsegergely nemzetségbeli Apaffyak és Bethleniek telepitették be román lakosokkal, valószínűleg Moldvából. 1364-ben Bethleni Jakab fia Jakab, András fia Miklós, János fiai Gergely és Apa, s Almakereki Gegus fia János Szász-Brétét a határában települt Egres nevű oláh faluval egyetemben, a Somkerekieknek és pedig Gilét fiainak László, Mihály, Miklós, Gilét és Andrásnak, továbbá Gilét fia Mihály fiainak Gilétnek és Jánosnak és Gilét fia Beche fiának Istvánnak örökre átengedték. 1392-ben a birtokot 3 részre osztották maguk között: Virágosbereki Beche fia István; 2. Nemegyei Mihály fia János és 3. Somkereki Gilét fia László, László fia László, Miklós fiai János és Antal és András fia Márton között.

Szent Mihály és Gábriel arkangyalokról elnevezett fatemploma 1757-ben épült. Az 1850-es években létesítették a szomszédos falvakkal közös iskolát.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. 1910-ben 155 görögkatolikus román lakosa volt.

Jegyzetek

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro

Források