Mezőakna

Mai cikkünkben a Mezőakna témájában fogunk elmélyülni, amely kérdés az utóbbi időben egyre fontosabbá vált. Ahogy a társadalom fejlődik és fejlődik, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a Mezőakna különböző oldalaival, és megértsük mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását. Az eredetétől a mai relevanciáig a Mezőakna minden vonatkozását megvizsgáljuk, hogy átfogó és teljes áttekintést nyújthassunk. Ezenkívül elemezzük a Mezőakna következményeit különböző területeken, a politikától az emberek mindennapi életéig. Reméljük, hogy ez a cikk hasznos és felvilágosító útmutató lesz azoknak, akik szeretnének mélyebben elmerülni a Mezőakna témájában.

Mezőakna (Ocnița, Salzgruben)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségTeke
Rangfalu
KözségközpontTeke
Irányítószám427346
Körzethívószám0x63[1]
SIRUTA-kód35027
Népesség
Népesség786 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság373 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 51′ 46″, k. h. 24° 29′ 12″46.862665°N 24.486765°EKoordináták: é. sz. 46° 51′ 46″, k. h. 24° 29′ 12″46.862665°N 24.486765°E
Térkép

Mezőakna (1890-ig Szászakna, románul Ocnița, németül Salzgruben, az erdélyi szászok nyelvén Okne) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Szászrégentől 30 km-re északnyugatra, Besztercétől mintegy 40 km-re délre fekszik.

Története

1315-ben említik először, villa Aknay néven, amikor a falu birtokosa, Kökényesi Renold végrendeletében a gyulafehérvári székeskáptalanra hagyta a települést.

A középkorban lakói németek voltak, de a 17. század folyamán teljesen kipusztultak, helyükre románok érkeztek.

A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 1245 lakosa volt, ebből 1229 román, 11 német, 5 magyar.

2002-ben 1133 lakosából 1074 román, 57 cigány, 2 német volt.

Források

  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 221. o. ISBN 973-9203-56-6  

Hivatkozások