Alsóbudak
A kortárs világban a Alsóbudak állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. Relevanciája több területre is kiterjed, a technológiától a kultúráig, beleértve a gazdaságot és a politikát is. A Alsóbudak minden korosztály figyelmét felkeltette, és vegyes véleményeket váltott ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Alsóbudak különböző szempontjait, és elemezzük a mai társadalomra gyakorolt hatását. Az eredetétől a lehetséges hosszú távú következményeiig mély és szigorú elemzésbe fogunk ásni, hogy jobban megértsük ezt a manapság olyannyira jelenlévő jelenséget.
| Alsóbudak (Buduș, Budesdorf) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Szászbudak |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szászbudak |
| Irányítószám | 427016 |
| Körzethívószám | +40 x63[1] |
| SIRUTA-kód | 32722 |
| Népesség | |
| Népesség | 537 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 375 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 04′ 52″, k. h. 24° 32′ 13″47.081161°N 24.536907°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 52″, k. h. 24° 32′ 13″47.081161°N 24.536907°E | |
 | |
Alsóbudak (románul Buduș) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
Besztercétől délre, a Sajóba ömlő Budak patak bal partján fekvő település.
Története
Budak nevét 1332–1335 között a pápai tizedjegyzék említette először Henricus plebanus de Bodako ... Budak föld néven, mint Simontelke határosát. Ma két település: Alsóbudak és Szászbudak
Alsóbudak, neve először 1345-ben tűnt fel az oklevelekben Kysbuduth formában. További névváltozatai: 1416-ban p. Budahth; 1429-ben p. Bodahth (To vm); 1430-ban p. Bodayth (Ko vm); 1439-ben p. Budak (Do vm); 1467-1468 előtt p. Bwdak (To és Ko); 1510-ben p. Kysbudok Do vm, 1587-ben Kis Bwdak, 1861-ben Kis-Budak, 1888-ban Kis-Budak (Budis, Budusiu), 1913-ban Alsóbudak.
1482-ben Budak néven említették birtokosai: Nemes Budaki László, Nádasdi Ongor János, Parlagi György, Kendi Antal és Besenyei László a Doboka vármegyei Simontelke szomszédai. 1503-ban a Kysbudakon birtokos N. Ongor János és Miklós részbirtokát Rakonczai Istvánnak adták.
A trianoni békeszerződés előtt Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.
1910-ben 736 lakosából 47 fő magyar, 43 német, 586 román, 59 cigány volt. A népességből 45 fő görögkatolikus, 589 görögkeleti ortodox, 65 izraelita volt.
Jegyzetek
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
Források
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}