Ebben a cikkben a Tacs lenyűgöző világát tárjuk fel, elemezzük a társadalomra gyakorolt hatását és a mai relevanciáját. A Tacs eredetétől napjaink fejlődéséig tanulmányozás és vita tárgya volt különböző területeken, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki az akadémikusok, a szakemberek és a rajongók körében. Mély és részletes áttekintésen keresztül megvizsgáljuk a Tacs-hez kapcsolódó különböző szempontokat, a populáris kultúrára gyakorolt hatását, a technológiai fejlődésben betöltött szerepét és a globális körképben betöltött jelentőségét. Hasonlóképpen foglalkozunk a Tacs körüli különböző nézőpontokkal és véleményekkel, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről az izgalmas témáról.
Tacs (Tonciu, Tatsch) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Galacfalva |
Rang | falu |
Községközpont | Galacfalva |
Irányítószám | 407088 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 33328 |
Népesség | |
Népesség | 183 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 186 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 330 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tacs témájú médiaállományokat. | |
Tacs (románul Tonciu, németül Tatsch) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Besztercétől 20 km-re délre, Szászlekence, Vermes, Galacfalva és Harina közt fekszik.
1587-ben említik először, Thaczy néven.
A középkorban főként németek lakták, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. 1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, így az a következő két évtizedre lakatlanná vált. Az 1620-as években magyarok és szászok költöztek a faluba, mindkét nép ekkor a lutheránus vallás híve volt.
1691-ben Halász István lutheránus lelkipásztor az úrvacsorát református rítus szerint osztotta ki, ezért beidézték a besztercei lutheránus elöljárók elé. Mivel nem ment önként, megpróbálták elfogatni, mire a Harina melletti hegyen fölakasztotta magát. Ekkor híveinek egy része (főként a magyar ajkú lakosság) tiltakozásként áttért a református vallásra.
A falu a trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.
A II. világháborút követően szász lakosságát kitelepítették, azóta túlnyomórészt magyarok lakják.
1910-ben 430 lakosa volt, ebből 274 magyar, 127 német és 29 román.
2002-ben 248 lakosából 236 magyar, 8 román, 4 cigány nemzetiségűnek mondta magát.