Csicsóhagymás

A Csicsóhagymás témája az egyének és a szakemberek széles spektrumát foglalkoztatja, mivel számos területen jelentős kihatásai és visszahatásai vannak. Az egészségre gyakorolt ​​hatásától a gazdaságra gyakorolt ​​hatásán át a környezetre gyakorolt ​​hatásaiig a Csicsóhagymás olyan téma, amely különös figyelmet érdemel, és értékes perspektívákat kínálhat a minket körülvevő világ jobb megértéséhez. Ebben a cikkben elmélyülünk a Csicsóhagymás számos aspektusában, és mélyrehatóan feltárjuk a dimenzióit, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.

Csicsóhagymás (Hășmașu Ciceiului)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségFelőr
Rangfalu
KözségközpontFelőr
Irányítószám427367
Körzethívószám0x63[1]
SIRUTA-kód35296
Népesség
Népesség218 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság< 3 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 13′ 50″, k. h. 24° 03′ 32″47.230452°N 24.058787°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 50″, k. h. 24° 03′ 32″47.230452°N 24.058787°E
Térkép

Csicsóhagymás (románul: Hășmașu Ciceului) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében

Fekvése

Alsóilosvától jobbra, a Szamos terének néző magas hegyoldalon fekszik, melynek szélén a róla elnevezett patak folyik.

Nevének eredete

Egykor a településen nagy mennyiségű hagymát termesztettek, valószínűleg innen vette nevét.

Története

Csicsóhagymás nevét az oklevelek 1405-ben említették először Haghmas néven.

Nevének változatai: 1553-ban Hagÿmás. 1615-ben Cziczo-Hagymás, románul Hajmas. A település a kezdetektől fogva Csicsóvár tartozéka volt.

1405-ben a Losonczi Bánffy család tagjai szerezték meg.

1467-ben Mátyás király a Bánffyaktól hűtlenség miatt elvette, és Szerdahelyi Kis Kánosnak és testvérének Mihálynak adományozta, mint Csicsó vár tartozékát.

1577-ben Bocskay György özvegye Sulyok Krisztina birtoka volt.

1590-ben Báthory Zsigmond megerősíti a Bocskay örökösöket birtokukban: Bocskai István mindkét ága, annak kihaltával pedig nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Balocsai Horváth Györgyné és Ilona Haller Gáborné, valamint néhai Sara Balázsfalvi Bagdi Györgyné és gyermekei: István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára.

1602-beli feljegyzés szerint Basta és Mihály vajda idejében Toldi István kapta meg.

1607-ben Rákóczi Zsigmond néhai Bocskai István fejedelem e birtokát végrendelete értelmében Haller Gábornak, Bocskay Ilonától való fiainak Györgynek és Zsigmondnak, és néhai Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta.

1643-ban Haller Györgyné Nyáry Borbála fia Samu birtoka lett, utána pedig ennek Károlyi Erzsébettől való fia György örökölte.

Az 1643 és 1820 közötti időkben a Haller család tagjaié volt.

1866-ban végzett összeíráskor nemes jogú birtokosai Lászlóffy Sándor és Miklós voltak, s tőlük Czecz Károly vette meg, majd Herczinger Istvánné Czecz Zsuzsa lett tulajdonosa.

1891-ben 504 lakosa volt, melyből 4 római katolikus, 23 görögkatolikus, 462 görögkeleti, 3 református, 12 izraelita volt. A házak száma ekkor 87. Határa 1818 katesztrális hold volt.

Nevezetességek

  • Görög keleti kőtemploma az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején épült, a falu közepén. Mihály és Gábor arkangyalok nevére szentelték. Harangjai 1741 és 1870 évekből valók.

Hivatkozások

  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro

Források

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés : Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 123. o.