Déskörtvélyes
| Déskörtvélyes (Curtuiușu Dejului) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Révkolostor |
| Rang | falu |
| Községközpont | Révkolostor |
| Irányítószám | 407581 |
| SIRUTA-kód | 60008 |
| Népesség | |
| Népesség | 194 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 367 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 23° 40′ 54″47.216713, 23.68173847.216713°N 23.681738°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 00″, k. h. 23° 40′ 54″47.216713, 23.68173847.216713°N 23.681738°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Déskörtvélyes egy régi, az 1700-as évekből való térképen
Déskörtvélyes románul: Curtuiușu Dejului, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
Déstől északnyugatra fekvő település. Meredek, erdős hegyektől körülvett mély völgyben fekszik, határának kétharmada terméketlen.
Népessége
- 1713-ban 16 jobbágy, 5 zsellér lakosa volt, házainak összes száma 28.
- 1750-ben 30 jobbágy 20 telken 21 házban, 9 telkes zsellér 8 házastelken és egy kóborló lakosa volt. Puszta ház 17 volt benne.
- 1831-ben 324 görögkatolikus lakosa volt.
- 1857-ben a házak száma 74, a lakosoké 392, ebből 387 görögkatolikus és 5 izraelita.
- 1886-ban 382 lakosból 370 görögkatolikus román és 12 zsidó.
- 1891-ben lakossága 427, ebből 412 görögkatolikus, 15 izraelita.
- 1850-ben 405 lakosából 393 román volt.
- 1880-ban 392 lakosából 361 román, 8 magyar volt.
- 1910-ben 621 lakosából 572 román, 28 magyar volt. Ebből 579 görögkatolikus, 17 izraelita, 12 görögkeleti ortodox volt.
- 1920-ban 576 lakosából 554 román, 2 magyar volt.
- 1930-ban 682 lakosából 665 román volt.
- 1941-ben 808 lakosából 796 román, 4 magyar volt.
- 1956-ban 864 lakosa volt.
- 1966-ban a 737 lakos mindegyike román volt.
- 1977-ben a 455 lakos mindegyike román volt.
- 1992-ben a 196 lakos mindegyike román volt.
- 2002-ben a 182 lakos mindegyike román volt.
Története
Déskörtvélyes, Körtvélyes, Alsókörtvélyes nevét 1325-ben p. Kurthvillus néven említette először oklevél. Későbbi névváltozatai: 1366-ban Kurtulus, 1457-ben Kerthweles, 1588-ban Körtvélyes, 1599-ben Keorthwiles, 1611-ben Keortvielies, 1760–1762 között Alsó Körtvéllyes, 1808-ban Körtvélyes (Alsó-), Kurtujes, 1913-ban Déskörtvélyes.
Déskörtvélyes, előbb Alsó-Körtvélyes kezdettől fogva a Losonczi Bánffyaknak, mint a Lápos vidék urainak birtoka volt. Bánffy Dénes fiainak 1325-ben való birtokmegosztásakor Körtvélyes Bánffy Tamásnak jutott, azzal a mezővel együtt, amely a Bogát és Bogáttő patakok közt feküdt. A falunak magyarok adták a nevet, valószínűleg ők is alapították, de korán kipusztultak belőle, és ezután helyükre románok telepedtek le, mert 1546 körül már vegyes nevű és lakosságú jobbágyok lakták: Berbencze, Tatár, Drulya, Dancsul, Körtvélyesi családnevekkel. 1658-ban görögkatolikus egyházközség létezett. A Bánffy család anyagi támogatásával épült fatemplomát 1797-ben szentelték fel Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére, a harangok felirata azonban 1621.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Jegyzetek
Források
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés : Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 483–489. o.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. 1–3. kötet.
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||