Aranyosegerbegy

A mai világban a Aranyosegerbegy olyan témává vált, amely minden korú és hátterű ember számára nagyon fontos és érdekes. A Aranyosegerbegy megjelenése óta felkeltette a társadalom figyelmét, vitákat, elmélkedéseket és mélyreható tanulmányokat generált. A Aranyosegerbegy jelentősége a mindennapi életre gyakorolt ​​hatásában és a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatásában rejlik. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Aranyosegerbegy mai hatását, elemezzük következményeit, és átfogó áttekintést adunk a modern világban betöltött relevanciájáról.

Ez a szócikk az aranyos-vidéki Aranyosegerbegy faluról szól. Hasonló címmel lásd még: Egerbegy (egyértelműsítő lap).
Aranyosegerbegy (Viișoara)
Aranyosegerbegy látképe Aranyosgyéres felől
Aranyosegerbegy látképe Aranyosgyéres felől
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségAranyosegerbegy
Rangközségközpont
Irányítószám407590
SIRUTA-kód60071
Népesség
Népesség4748 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1226 (2011)[1]
Népsűrűség77,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság303 m
Terület61,53 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 33′ 28″, k. h. 23° 54′ 35″46.557900°N 23.909800°EKoordináták: é. sz. 46° 33′ 28″, k. h. 23° 54′ 35″46.557900°N 23.909800°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyosegerbegy témájú médiaállományokat.

Aranyosegerbegy (románul Viișoara, németül Erlenmarkt) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Aranyosgyérestől 2 kilométerre, az Aranyos folyó bal partján fekszik.

Története

Első írásos említése 1318-ból származik, ekkor Egerbeg néven írják. 1332-ben már plébániatemploma volt, de ez az idők folyamán elpusztult. Mai református temploma 1796-99-ben, a katolikus kápolna pedig 1936-ban épült.

1744-ben egy Mária Terézia-féle oklevélen városként említik (Oppidum nostrum privilegiatum Egerbegy), de arra nézve nem maradtak fenn okiratok, hogy mikor kapott városi rangot.[2] 1762. szeptember 27-én itt tartották Torda vármegye közgyűlését. 1848-ban Egerbegy és Aranyosgyéres együtt egy századnyi nemzetőrt (370 fő) állítottak ki, amelynek fegyverzete 120 vadászpuska, 50 huszárkarabély és 200 lándzsa volt.[3]

1947-ben itt szervezték az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) XIX. konferenciáját.[4]

1850-ben a község 2951 lakosa közül 1431 román és 1232 magyar volt; 1992-ben a 6003 lakosból a románok száma 4159, a magyaroké 1533 volt.[5]

Látnivalók

  • Barokk református templom
  • Lepkerezervátum, 700 lepkefajjal (pdf)
  • Múzeum

Jegyzetek

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  2. ↑ Orbán Balázs. A Székelyföld leírása (2003). ISBN 963-9374-74-1 
  3. ↑ Süli Attila (2000). „A nemzetőrség szervezése Erdélyben 1848 nyarán és őszén”. Hadtörténelmi Közlemények 113 (III.). 
  4. ↑ Bélteky Ákos. „IKE-konferenciák Erdélyben a II. világháború után”. Confessio 1995 (2). . (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.) 
  5. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)

További információk

Kapcsolódó szócikkek

  • A barokk református templom.
    A barokk református templom.
  • A falu bejárata.
    A falu bejárata.