Rudabánya város Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Kazincbarcikai járásban. A vármegye északnyugati részén, Kazincbarcikától 15 kilométerre, a Rudabányai-hegység déli, délnyugati végén fekszik. Rendszeres autóbuszjárat köti össze Kazincbarcikával és Szendrővel, valamint a környező kisebb településekkel.
Nemzetközileg is ismert őslénytani lelőhely, továbbá itt található a Bányászattörténeti Múzeum, valamint a Borsodi Jegyzők Szakmai Egyesületének székhelye.
Rudabánya a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye északnyugati részén fekvő kazincbarcikai járásban, az Északi-középhegység részét képező Aggtelek-Rudabányai-hegység déli részén, a Rudabányai-hegység előterében és területén, az Ormos-patak völgyének északi végében helyezkedik el.
Felszínét a Rudabányai-hegység alacsonyabb, részben erdőkkel fedett hegyei (például Szőlő-hegy) és az Ormos-patak völgye uralja.
A település – amely már több ezer éve lakott vidéknek számít – közelében már az ókorban bányásztak vasércet és színesfémeket a kelták, akiket a kora középkorban a szlávok követtek. Rudabánya neve is szláv eredetű: a ruda szó jelentése érc, vasérc, vörös vasas föld. A falut is először „Ruda” alakban említi egy 1299-ben kelt oklevél.
A 14. században jelentősen fejlődött, és a század végére a hét felső-magyarországi bányaváros egyikévé vált (ebben az időben rezet és ezüstöt bányásztak). Ez az időszak volt a település fénykora, aminek eredményeként polgárai a század közepén hatalmas, katedrális méretű (33 méter hosszú) templomot emeltek kora gótikus stílusban. Az 1500-as években gyorsan leépült, az 1550-es években már csak jobbágyfalu volt.
1564-től egyre gyakrabban portyáztak erre a törökök, akik 1555-ben és 1576-ban is feldúlták és felégették a várost. A lakosság nagy része elmenekült, a megmaradtak református hitre tértek. Az 1660-as évek közepén mindössze 92 lakosa volt, és ez 1699-re tovább csökkent: ekkor csupán egy ekés jobbágy és tíz zsellér lakta.
A Rákóczi-szabadságharc idején rövid időre ismét bányászati tevékenység folyt a településen (rezet bányásztak), de a harcok befejeződése után ez ismét megszűnt.
A bányászat és ezzel Rudabánya a 19. század végén, a nagyüzemi módszerek bevezetésével fejlődött fel újra. Ehhez – mivel eddigre a lakók fő megélhetése a mezőgazdaság lett – a Felvidékről, elsősorban a Szepességből és Dobsináról telepítettek be tapasztalt bányászokat. A századfordulón itt üzemelt Európa egyik legkorszerűbb bányaüzeme.
Az első világháborúban sok rudabányait hívtak be katonának, akik közül 107-en haltak hősi halált a harctereken. A települést a második világháború alatt, 1944. március 25-étől egészen december 14-ig a német csapatok tartották megszállás alatt. Mivel a térségben nem voltak komolyabb harcok, a környék súlyosabb károk nélkül megúszta a háborút (a németek csupán néhány vasúti hidat robbantottak fel).
A háború után, a kommunista időszakban ugrásszerű fejlődésnek indult a bányászat (vasércdúsító üzemet építettek, valamint fejlesztették az infrastruktúrát), és vele nőtt a falu is. 1965-ben öt halálos áldozattal járó szerencsétlenség következett be a bányában. A vasércbányászatot és -dúsítást annak gazdaságtalanná válása miatt végül 1985. december 31-én szüntették be, és ezután sokan elköltöztek a településről.
2008. július 1-jén várossá nyilvánították, majd szeptember 6-án Gyenesei István akkori önkormányzati miniszter átadta Szobota Lajos polgármesternek a város kulcsát.
2022-ben a lakosság 91,2%-a vallotta magát magyarnak, 8,6% cigánynak, 1,4% németnek, 0,4% szlováknak, 0,1% bolgárnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
2006 óta a helyi németeknek saját kisebbségi önkormányzata van. A helyi német származású emberek többségében a 19. századtól a Felvidékről bevándorolt német bányászcsaládok leszármazottai. 2019-től roma nemzetiségi önkormányzat is működik a városban.
A településen egy református, egy római katolikus és egy evangélikus templom áll. A vallásos lakosok nagy része a római katolikus felekezethez tartozik, de jelentős még a református vallású emberek száma is. A korábban jelentős számú – elsősorban a Felvidékről származó bányászok alkotta – evangélikus közösség napjainkra szinte teljesen megszűnt a településen.
2022-ben vallásuk szerint 37,4% volt római katolikus, 14% református, 1,6% görög katolikus, 1,4% egyéb keresztény, 0,5% evangélikus, 14,2% felekezeten kívüli (29% nem válaszolt).
A református templom Rudabánya ref. templom Rudabánya ref. templom A templom kazettás mennyezeteA református templom épületét Rudabánya középkori virágzása idején, az 1350-es években katedrális méretekben (33 méter hosszú volt), kora gótikus stílusban emelték. A 15. században késő gótikus stílusban átépítették. A templom később a törökök támadásai miatt elpusztult. A 16. század végén a reformátusok vették birtokukba a templomot, amelynek csak az épebben maradt nyugati harmadát állították helyre (1664 és 1666 között).
A templom belsejét 120 táblából álló, festett famennyezet borítja, s 1758-ban készítették jolsvai festőasztalosok.
A templomban két, vörösmárványból készült síremlék található: Perényi István (Zsigmond király asztalnokmestere) 1437-ben készült síremléke, illetve Saurer Erhard bányaprovizor 1576-ban elkészült síremléke.
A római katolikus és evangélikus templomRudabánya lakossága egészen a 19. század végéig döntően református vallású emberekből állt. Ekkor azonban a nagyüzemi bányászat beindulását követő betelepülések átrendezték a település vallási összetételét: nagy számban érkeztek római katolikus és evangélikus vallású emberek.
Először a római katolikus felekezet temploma készült el 1912-ben. A templomban található festményeket Takács István (1901–1985) mezőkövesdi festőművész készítette.
Az evangélikus templom építése 1932–1934 között zajlott (a rudabányai evangélikus közösség magját a felvidéki - elsősorban dobsinai - származású németek alkották). Az épület tervezője Lux Kálmán volt.
1985-ig itt működött Magyarország egyetlen vasércbányája a kapcsolódó üzemekkel (ércdúsító), mely fénykorában több ezer embernek adott munkát. Az alsótelekesi bánya bezárásáig Rudabányán dolgozták fel az ott kitermelt gipszet.
A bányászathoz kapcsolódó ipari létesítmények többségét a bánya bezárása után felszámolták, elbontották.
A gipszfeldolgozó üzemet (mely az egykori vasércdúsító mű helyén található) leszámítva a településen nem található komolyabb ipari létesítmény. Napjainkban a lakosok többsége a környező nagyobb településeken (elsősorban Kazincbarcikán), illetve a település által fenntartott intézményeknél (általános iskola, óvoda) és vállalatoknál (városüzemeltetési vállalat) dolgozik.
Rudabánya 2013. április 1-től közös önkormányzati hivatalt tart fenn Izsófalvával és Alsótelekessel, Rudabányai Közös Önkormányzati Hivatal néven.
Rudabánya polgármestere 2019 októbere óta Novák Péter (Fidesz-KDNP). 1990 és 2002 között a tisztséget Szögedi József (akit 2004-ben Rudabánya díszpolgárává választottak), 2002 és 2019 között pedig Szobota Lajos töltötte be.
Név | Jelölő szervezet | Terminus | Megjegyzés / Források |
---|---|---|---|
Szögedi József | független | 1990. október 15. – 2002. október 21. | Az 1990-es választási eredmények: |
Az 1994-es választási eredmények: | |||
Az 1998-as választási eredmények: | |||
Szobota Lajos | független | 2002. október 21. – 2019. október 14. | A 2002-es választási eredmények: |
A 2006-os választási eredmények: | |||
A 2010-es választási eredmények: | |||
A 2014-es választási eredmények: | |||
Novák Péter | Fidesz-KDNP | 2019. október 14. – hivatalban | A 2019-es választási eredmények: |
Rudabánya képviselő-testülete a 2010-es önkormányzati választás óta hét tagú. A testület összetétele a 2019-es önkormányzati választás után az alábbiak szerint alakult:
Név | Pozíció | Párt |
---|---|---|
Novák Péter | polgármester | Fidesz KDNP |
Budai Sándor | képviselő | független |
Hadobás Sándor | képviselő | független |
Molnár József | képviselő | független |
Papp Andrea | képviselő | független |
Tóth Gábor | képviselő | független |
Veres Lajos | képviselő | független |
Rudabánya díszpolgári címét 1998-ban hozták létre annak érdekében, hogy elismerjék a településért kiemelkedő tevékenységet folytató emberek munkáját.
Név | Kitüntetés éve | Megjegyzés |
---|---|---|
Vincze István | 1998 | Élt 1917-2001. Rudabánya oktatásügyének kiemelkedő szereplője, a rudabányai református egyház iskola tanítója 1940-től. |
Baffi János | 2000 | |
Nagy Sándorné | 2006 | |
Hernyák Gábor | 2002 | Az egykori vasércbánya főgeológusa, aki jelentős szerepet játszott a helyi őslénytani lelőhely feltárásában. |
Veres Imre | 2002 | |
Szögedi József | 2004 | Rudabánya polgármestere 1990 és 2002 között. |
Cziczlavicz Lajos | 2006 | |
Hadobás Sándor | 2006 | A helyi múzeum korábbi és a művelődési ház jelenlegi igazgatója. |
Mangasi Sihombing | 2010 | Indonézia korábbi budapesti nagykövete. |
Novák Géza | 2012 | Szobrászművész. |
Harmatha Tibor | 2015 | Rudabánya testvérvárosa, Dobsina német közösségének vezetője. |
Rudabánya közúton négy irányból (a 2609. számú úton Felsőtelekes és Ormosbánya, a 2608. számú úton Felsőkelecsény, a 2611. számú úton pedig Szuhogy) felől közelíthető meg. Ormosbánya felé a 26-os főúthoz (Kazincbarcika irányába), Szuhogy felé pedig a 27-es főúthoz (Szendrő irányába) van összeköttetése.
Közúti tömegközlekedésRudabánya autóbusszal közelíthető meg. Rendszeres autóbuszjárat (a Volánbusz menetrend szerinti járatai) köti össze Kazincbarcikával, Szendrővel, de indul innen autóbusz Kánóra, Szőlősardóra, Perkupára, Jósvafőre és Miskolcra is.
A vasércbányászat fejlődésével párhuzamosan már a 19. század második felében felmerült egy vasútvonal kiépítése Rudabányára. Az építkezést végül 1880-ban kezdték, 1881 augusztusában pedig már megindult a forgalom a vonalon.
A kezdetben még 1000 mm nyomtávú vonalat 1925-ig fokozatosan normál nyomtávú vonallá építették át. 1956-ban megépítették a vasércbánya 500 mm nyomtávú, villamosított vasútját is. 1959 és 1962 között felújították a vasútvonal létesítményeit, valamint Rudabányán kialakításra került egy új vasútállomás.
A vasércbánya bezárását követően folyamatosan csökkent a vasút jelentősége. A bányavasutat felszámolták, a normál vasúton pedig néhány személy- és tehervonatra korlátozódott a napi forgalom. Végül a személyszállítást 2007-ben megszüntették, a teherforgalom pedig szintén szünetel a vonalon.
A településen hét salakos teniszpálya található, amelyekhez öltözőépület és klubház is tartozik. A férfi felnőtt teniszcsapat (Bányász SE) az országos bajnokság III. osztályában szerepel.
Van egy szintén salakos labdarúgó-pályája is. A futballcsapat (Rudabányai Bányász Labdarúgó Club) a 2011-2012-es idénytől ismét a megyei II. osztályban szerepel.
A településen ezen kívül működik egy testépítő klub, valamint egy kulturális és sportegyesület is, ahol karate-oktatás folyik (Ruda-kai).
A rudabányai uszoda 1989-ben nyílt meg, azonban anyagi okok miatt a kilencvenes években bezárták. Épülete ma is üresen áll.
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye települései | ||
---|---|---|
Megyei jogú város | ||
Városok | ||
Községek, nagyközségek |
|
A Kazincbarcikai járás települései | |
---|---|
Alacska · Alsótelekes · Bánhorváti · Berente · Dédestapolcsány · Felsőtelekes · Izsófalva · Kazincbarcika · Kurityán · Mályinka · Múcsony · Nagybarca · Ormosbánya · Rudabánya · Rudolftelep · Sajógalgóc · Sajóivánka · Sajókaza · Sajószentpéter · Szuhakálló · Tardona · Vadna |
Nemzetközi katalógusok |
---|