Nagyvárad

Nagyvárad (Oradea, Großwardein)
Nagyvárad főtere
Nagyvárad főtere
Nagyvárad címere
Nagyvárad címere		 Nagyvárad zászlaja
Nagyvárad zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rangmegyei jogú város
KözségközpontNagyvárad
PolgármesterFlorin Birta
Irányítószám410001–410609
Körzethívószám
  • 0259
  • 0359
SIRUTA-kód26564
Népesség
Népesség183 105 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság33 340 (18%, 2021)
Népsűrűség1 458,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság142 m
Terület125,56 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 04′ 20″, k. h. 21° 55′ 16″47.072222222222, 21.92111111111147.072222°N 21.921111°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 20″, k. h. 21° 55′ 16″47.072222222222, 21.92111111111147.072222°N 21.921111°E
Nagyvárad weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvárad témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyvárad (románul Oradea, németül Großwardein, szlovákul Veľký Varadín, latinul Varadinum vagy Magnovaradinum, jiddisül גרויסווארדיין; Groszvardajn) a romániai Bihar megye székhelye, megyei jogú város a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. A település a régió legnagyobb városa. A lakosság 24,5%-a magyar.

A 11. századi eredetű városba I. László magyar király helyezte a bihari püspökséget, akit a székesegyház elkészülte után itt is temettek el. A város a török hódoltság ideje alatt többször gazdát cserélt, végleg 1692-ben szabadult fel. 1920-ban, a trianoni békeszerződés nyomán került Romániához, korábban a Magyar Királysághoz tartozó Bihar vármegye központja volt.

Fekvése

A város a Sebes-Körös partjain és a váradi dombságok alatt fekszik.

Parkok

Éghajlat

Nagyvárad éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)1,44,710,716,922,124,927,126,823,017,19,33,415,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−5,2−2,71,05,510,112,914,213,910,85,91,9−2,45,5
Átl. csapadékmennyiség (mm)403037456391695540384749603
Forrás: Administrația Natională de Meteorologie


Története

Középkor

Neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből ered. A nagy előtag Kisvárdától különbözteti meg. Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. (Szent) László király alapította. A mai vár helyén épült 1083 és 1095 között, és László ide telepítette a bihari püspökséget. Az 1095-ben meghalt királyt Somogyvárott temették el, mert még nem épült meg a váradi székesegyház, 1106-ban (vagy 1113 után) helyezték itteni, végső nyughelyére, sírja 1192-től, szentté avatásától kezdve zarándokhely lett. Itt keletkezett 1217–1235 között a Váradi regestrum, magyar nyelvemlék (szórványemlék).

1241-ben a mongolok megostromolták, és nagy harc után április 15-én elfoglalták. A tatárdúlást Rogerius spalatói (Split) püspök, váradi főesperes Carmen Miserabile (Siralmas ének) című munkájában írja le. (Rogériusz nevét ma városrész viseli.) A várban 2014-ben feltárták egy feltehetően a tatárjárás után, Báthori András püspöksége előtt vagy alatt épült templom maradványait. A Kisboldogasszony-templom fölé építették később a püspöki palotát.

1390. május 20-án a királyi pár: Mária és Zsigmond jelenlétében állították fel Szent László király aranyozott lovasszobrát a székesegyház elé, amelyet a Kolozsvári testvérek készítettek, Czudar János váradi püspök megrendelésére. Itt volt kanonok Janus Pannonius, püspök Vitéz János 1445 és 1465 között, várkapitány Rhédey Ferenc és fia, aki erdélyi fejedelem lett. 1474-ben Ali szendrői bég serege fosztotta ki a várost, de a várat bevenni nem tudta. Ezután az erődöt megerősítették.

Újkor

Nagyvárad 1617-ben Nagyvárad ostroma 1660-ban

1514-ben a parasztsereg hiába ostromolta. 1538-ban itt kötött békét I. Ferdinánd és Szapolyai János. 1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch Tamás ostromolta és bevette. Ennek során a város és a vár csaknem teljesen elpusztult. 1598-ban a török eredmény nélkül ostromolta. 1613. október 27-én a közelben ölték meg Báthory Gábor erdélyi fejedelmet. 1660. június 6-án itt hunyt el a szászfenesi csatában halálos sebet kapott II. Rákóczi György fejedelem. Július 14-én Ali pasa vette ostrom alá és augusztus 28-án elfoglalta. 1664-ben Rákóczi László megkísérelte Várad felszabadítását, 1689-ben Bádeni Lajos őrgróf ostromolta eredménytelenül. Közben 1685. október 15-én itt fogatta el a váradi pasa Thökölyt, akinek ezzel maradék tekintélye is elveszett, 1686. február 1-jén már hiába fogadta nagy pompával a pasa. 1692-ben Heissler császári lovassági tábornok szabadította fel a várost a töröktől.

Új székesegyháza 1752 és 1779 között épült.

A 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt, Ady Endre költő „Pece-parti Párizsnak” nevezte.

Az I. világháború után

Nagyvárad térképe Trianon előtt

A város 1920-ban, a trianoni békeszerződés nyomán került Romániához. 1940-ben a második bécsi döntés Magyarországnak ítélte a várost, és magyar uralom alatt maradt 1944 végéig.

A vár ma is áll, és bár egy ideig igen leromlott állapotban volt, de mára már teljesen felújították. A kommunista uralom évtizedeiben a román hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogy a magyar múltra utaló emlékeket megsemmisítsék, meghamisítsák, illetve elrejtsék. Így lett majdnem az enyészet martalékává a vár is. A pusztulásra ítélt erőd elé – a várhoz tartozó feltöltött egykori vizesárokra – magas tömbházakat emeltek, hogy az érdeklődők kíváncsi szeme elől elrejtsék. Ám pár évvel ezelőtt a város vezetése, részben uniós forrásokból teljesen felújíttatta a várat, így ma szinte eredeti pompájában várja látogatóit.

Az Olaszi temetőt, a város és a (vár)megye egyházi, irodalmi és közéleti elitjének temetkezőhelyét 1970-ben bezárták. Ezt követően állapota a folyamatos és rendszeres vandalizmus miatt leromlott, az akkori városvezetés hallgatólagos támogatásával. A nagyváradi önkormányzat 2009-es döntése alapján az akkor már jelentősen elhanyagolt olaszi és szőlősi temetőket felszámolták. Helyükön később parkot alakítottak ki.

Történelmi városrészek

Nagyvárad 1687

Várad régen közigazgatásilag négy városból állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velence. (Elnevezésük eredete szempontjából Újváros és Váralja beszélő neveket visel, Olaszi és Velence pedig a 12. század folyamán az ott nagy számban megtelepedett vallon lakosság után kapta nevét.) Mind a négy városnak külön közigazgatási hatósága és külön földesura volt. Például Várad-Újvároson a földesúri hatóság jogait a káptalan, Várad-Olasziban pedig a magyar királyi kamarai kincstár gyakorolta.

A forrásokban már a 13. század folyamán említett települések lényegében előzőleg is egy várost alkottak, de a török kiűzése után erőszakkal szétszakították őket. Hogy e helyzetet megszüntessék (és a választókerületeket megállapítsák), a „négy Várad” közössége 1848 áprilisában kérelemmel fordult a népképviseleti országgyűléshez, amelyben „kérik magukat elöbbeni egységükbe s a megyei hatóságoktól független önállásukba visszahelyeztetni”. Ekkorra tehető hazánk többi, úgynevezett központi városának egyesülése is. Nagyvárad összevonását jogilag sokáig mégsem sikerült elismertetni, végül az 1872-ben létrejött korszerű közigazgatási rendszer tett pontot az ügyre.

Önkormányzat és közigazgatás

Polgármesterei

Városi tanács

A helyi tanács összetétele:

Párt 2008 2012 2016 2020
  Nemzeti Liberális Párt (PNL) 10 11 18 20                                        
  Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 7 6 4 4                                        
  Szociáldemokrata Párt (PSD) 3 6 5 3                                        
  Demokrata Liberális Párt (PD-L) 7 3 – –                                        
  Konzervatív Párt (PC) – 1 – –                                        

Városrészei

Nagyvárad 30 városrésze

Nagyvárad területének jelenleg hatályos 30 városrészre való felosztását 2011-ben hagyta jóvá a városi tanács. Korábban a városrészek lehatárolása és megnevezései nem voltak pontosan definiálva, ezért történelmi és területi elemzések alapján a főépítészi iroda és a megyei kulturális és örökségvédelmi hivatal állította össze a javaslatot, amit az elnevezésekért felelős megyei bizottság is jóváhagyott.

Népessége

Forgalmas utcarészlet a Szent László-templommal (az 1990-es évek elején)

A nagyváradi zsidóság

Zsidók már Árpád házi királyaink ideje óta tartózkodnak Magyarország területén. Különböző uralkodók hol szigorúbban, hol nagylelkűen bánnak velük, ám ha bizonyos megszorítások mellett is, mindvégig megtűrik őket, sőt időnként fontos pozíciókat töltenek be leginkább a pénzügyek berkeiben. A nagyurakkal annyira jól kijönnek, hogy többnek van „házi zsidaja”, aki lehetett ispán, ügynök, kocsmáros, vagy bankár.

Az 1102-1103. évi országgyűlésen helybenhagyták Kálmán király rendeletét, mely szerint zsidó csak püspöki székvárosban telepedhet le, aminek alapján – lévén hogy Várad annak idején püspöki székhely volt – kijelenthetjük, hogy már abban az időben voltak zsidó lakosai. A tatárjárás, valamint a török invázió alatt a levéltári dokumentumok nagyrésze megsemmisült. Kálmán király idejében Ausztria felől tömegesen érkeztek bevándorlók, majd IV. Béla városfejlesztési ambicióinak köszönhetően szintén. Egy 1489-ből származó levéltári dokumentum megemlit egy Jósa nevű nagyváradi zsidót. Magyar sajátosság, hogy a zsidók eleinte nem a városokban, hanem a földesurak oltalma alatt telepedtek meg. Királyi városokban kevés zsidó lakott, a bányavárosokba egyáltalán nem engedték be őket. Csak a 19. század közepén jelentek meg itt nagyobb számban. Nagyvárad későbbi Váralja kerületét zsidók hozták létre.

1731-ben létrejött a Nagyváradi Izraelita Szentegylet (Hevra Kadisa).

A zsidók jogfosztott helyzete Magyarországon (is) a liberalizmus eszméinek terjedésével kezdett megváltozni, a reformkorban a különböző rendi országgyűléseken sorra előkerült az emancipáció, a jogegyenlőség kérdése. A polgárosodás folyamatát a zsidó lakosság lelkesedéssel fogadta, közülük rendkivül nagy számban vettek részt az 1848–1849-es szabadságharcban. Nyilvánvaló hazaszeretetük elismeréseként 1849 nyarán a nemzetgyűlés kimondta ugyan jogegyenlőségüket, de a szabadságharc bukása miatt a törvény nem lett hatályos. Végül a kiegyezés után közvetlenül, 1867-ben valósult meg a zsidó emancipáció, a zsidók egyenrangú állampolgári jogokat kaptak a keresztényekkel, sőt 1895-től pedig hivatalos vallás lett. 1870. február 9-én megalakult Nagyváradon a zsidó hitközség, melynek első elnöke az a Brüll Lipót (Ady Endre Lédájának nagyapja), aki a Kereskedelmi Csarnok elnöke is volt 12 éven át.

A második világháborút megelőzően Nagyváradon 29 zsinagóga működött, a 30.000-33.000 fős zsidó közösség pedig a lakosság harmadát tette ki. A város a békeidőkben felvirágzott: zsidó polgárai egyenjogúságukat elnyerve a magyar mintát követték, igyekeztek a társadalom elitjéhez tartozni, és méltán közülük kerültek ki a város legjobb kereskedői és szakemberei.

Valamennyi vallási irányzatot megtaláljuk a két világháború között. A helybéli zsidóság alig egynegyedét felölelő neológ hitközség élén a nagy tudású Kecskeméti Lipót állt, aki a magyarság iránti hűségével tűnt ki. A román hatóságok által bezáratott állami főreáliskolai tanári karból és diákságból 1929 őszén létrehozta a zsidó gimnáziumot. Ez öt évig magyar tannyelven működött, ekkor megvonták nyilvánossági jogát, így kénytelenek voltak áttérni román tannyelvre. Kecskeméti gyűjtésének köszönhetően az épületet emelettel bővítették ki, így újból nyilvánossági jogot kaptak. Az intézet 1930-ban felvette jótevője nevét: Kecskeméti Lipót Izraelita Líceum.

Az ortodox hitközség hívta meg Fuchs Benjámint (1878–1936) apja, Fuchs Mór (Fuchs Mose Cvi Hirsch) helyébe. Ő klasszikus német nyelven prédikált, de magyar műveltséggel is rendelkezett. Az ortodoxia felvilágosultabb szárnyát képviselte. Mellette az első világháború forgatagából 1915-ben ide menekült wizsnici rebbe, Jiszráel Hager is Váradon tevékenykedett haszid udvartartással. Mindhárom vezető 1936-ban, gyors egymásutánban elhalálozott. Egyiküknek sem akadt méltó utóda. A zsidó kórház tovább működött, 1926-ban szülészettel bővült, 1929-ben épületét megnagyobbították.

Nagyváradi ortodox rabbik: 1. Elijahu Zahlen (tisztségének pontos periódusa még tisztázatlan) 2. Naftali Hirsch Lipchowitz 1760-1773; 3. Eliyahu mi-Pintsov 1775-1780; 4. Feisch Wiener 1780-1803; 5. Sofer József 1803-1810; 6. Rosenfeld József 1810-1838; 7. Wahrmann Dávid József 1838-1852; 8. Landesberg Izrael Áron Izsák 1852-1879; 9. Fuchs Mór 1882-1911; 10. Fuchs Benjámin 1911-1936. Neológ rabbik: 1. Rosenberg Sándor 1870-1877; 2. Kohut Sándor 1884-1885; 3. dr. Kecskeméti Lipót 1890-1936; 4. Vajda István 1939-1944. Haszid rabbik: 1. Jiszráel Hager 1915-1936; 2. Hayyim Meir Hager 1936-1944.

Templomok

Közlekedés

Közösségi közlekedés

A városnak négy vasútállomása van: Központi pályaudvar, Keleti (Velencei) pályaudvar, Nyugati (Őssi) pályaudvar, Biharpüspöki vasútállomás, ez utóbbi egyben határátkelő is. Vasútvonalak indulnak nyugat (Püspökladány), észak (Nagykároly, Szatmárnémeti), kelet (Kolozsvár, Félixfürdő (Vaskoh)) és dél (Nagyszalonta (Békéscsaba), Körösszeg (Vésztő)) felé.

Nagyváradon 1906. április 5-én indult be a villamosközlekedés. Ez idő tájt jelentek meg az első villamos mozdonyok is. Nagy István nagyváradi tanár gyermekkora óta megszállottja a Nagyváradon valaha közlekedett ilyen járműveknek. A tömegközlekedési hálózatot a helyi közlekedési vállalat irányítja. Nyolc villamos- (piros 1-es, 3-as és 4-es, fekete 1-es, 3-as és 4-es, illetve 2-es és az új 8-as) és az utóbbi két év hálózatbővítései után már 20 városi autóbuszvonal (10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 16 T, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26,27,28) és egy nemzetközi vonal (Nagyvárad-Szőlős végállomás-Biharkeresztes vasútállomás) van.

Nagyvárad vasúttörténete

Nagyvárad bekapcsolása a vasúthálózatba már Széchenyi István javaslatában szerepel, és később is több terv született az Alföld és Erdély határán található város hálózatba kapcsolására, mely fekvése miatt mindig is fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt.

Siemens Desiro vonat a nagyváradi állomáson

1883-ban Nagyvárad állomáson a vágányok hossza meghaladta a 17,7 km-t, két átmenő fővágánya, 5 megelőző-, 14 kezelő-, 17 csonka vágánya és hatvágányos vontatási telepe volt. A vágányokat 96 kitérő és két fordítókorong kapcsolta össze. A felvételi épületen kívül két nagy áruraktár, egy gabonaszín, 18 állásos mozdonyszín és több kisebb épület segítette az üzemvitelt.

A Tiszavidéki Vasút teljes vonalhálózatát, beleértve a nagyváradi és aradi csatlakozó állomásokat is, 1880. január 1-jével az ugyanez évi XXXVIII. törvénycikk alapján államosította a magyar kormány. A Tiszavidéki Vasút 1858-ban megnyílt nagyváradi vonalszakaszán Biharpüspöki, az Aradin Kürtös állomáson volt a Tiszavidéki Vasútnak szép felvételi állomásépülete. A TVV felvételi épületeinek tervcsaládjából a legnagyobb (városi) épületalakzatot építették fel Aradon és Nagyváradon. Mindegyik előtt a TVV fából ácsolt, három vágányt fedő facsarnoka is állt. A 19–20. század fordulóján, amikor a MÁV minden magyar városban új, a városi középületek sorába jól illő, reprezentatív, a historizmus stílusarchitektúrájában fogant új állomásépületet telepített, akkor Nagyváradon viszont helyi építész közreműködésével a régi állomásépületet építették át. Az épület ugyanúgy a reneszánsz architektúrát tükrözi, mégis eltérő jellegű, mint azt a MÁV saját tervezésű alkotásainál ismerjük. Az 1980-as években az állomás fedett peronjának öntöttvasból készült eredeti tartószerkezetét és -oszlopait kicserélték jellegtelen hegesztett tartókra; az ok nyilvánvaló volt: túlságosan zavaró volt látni valamennyi elemen a rajtuk „éktelenkedő” Budapest feliratot, ugyanis ott készültek ezek a mesterdarabok. Ekkor tüntették el a peron felőli homlokzaton addig megbújt, a falba eredetileg bedolgozott öntöttvaskorongot, melynek felirata: Nagyvárad Magyar Császári és Királyi Város.

Közúti közlekedés

A városon át fut Románia legfontosabb útvonala, az E60-as út (Bécset a Fekete-tengerrel köti össze), amely összeköttetést nyújt Budapesttel (250 km), illetve több romániai várossal: Kolozsvár (152 km), Marosvásárhely (250 km), Brassó (400 km), Bukarest (595 km). A város a tervezett észak-erdélyi autópályától is csupán 15 km-re található.

Légi közlekedés

A város szélén, az Arad felé vezető út mellett található a nagyváradi nemzetközi repülőtér.

Kultúra

A nagyváradi Állami színház Nagyváradi székesegyház Az EMKE Kávéház (ma Astoria Szálló), a Holnap Irodalmi Társaság alapításának a helyszíne

Nagyvárad sajtótörténete

1862 szeptemberében jelent meg az első, modern értelemben vett nagyváradi újság, a Bihar. A lap 1863. október 30-án megszűnt, majd 1867–1884 között újra megjelent. A lap tulajdonosa Hügel Ottó, szerkesztője Győrffy Gyula volt. A hivatásos nagyváradi újságírás kezdete az 1868-ban indult Nagyváradi Lapokhoz fűződik. Hügel Ottó adta ki, Sipos Ádám szerkesztésében. 1870-ben megszűnt. Még ebben az évben, július 3-án megjelent a Nagyvárad című napilap első száma. Hügel Ottó ebben is közreműködött, főszerkesztőként. A lap szerkesztését 1891-ben Iványi Ödön (1854–1893) újságíró vette át.

1871 júniusa és decembere között jelent meg a Biharmegyei Közlöny. 1874. június 17-én megjelent a Szabadság című napilap. Tulajdonosa és kiadója Laszky Ármin, első szerkesztője Dus László volt. 1895 szeptembere és 1896 májusa között Nagyváradon tartózkodott és ennél a lapnál újságíróskodott Krúdy Gyula, 1900. január 1-jén pedig Ady Endre érkezett Debrecenből és ő is a lapnál dolgozott, 1903 októberéig.

1880-ban napvilágot látott a Biharmegyei Lapok, de csak néhány lapszámig jutott el. 1892-ben jelent meg Nagyváradon a Kataszteri Közlöny, az első magyar földmérési folyóirat. 1895-ben pedig a Tiszántúl című napilap, ami 1898-ban kéthetente, majd hetente megjelenő lapból napilappá vált, és a korszak legjobb katolikus sajtójának színvonalára emelkedett.

1898 őszén Fehér Dezső lemondott a Nagyvárad főszerkesztőségéről, és pár nap múlva, 1898. október elsején új lapot adott ki, a Nagyváradi Naplót. A lap liberalizmus felé mutató hangját Lovassy Andor szerkesztő teszi következetessé. Várad tekintélyes számú zsidósága – a gazdasági erőt képviselő vállalkozói réteg – hamar magáénak tekintette az új kiadványt, elfogadta és igényelte is a szerkesztőség enyhén radikális tónusát, az egyházellenes pozíciót se kifogásolta, lelkiismeretes olvasója, előfizetője lett a Nagyváradi Naplónak. 1901. december 10-től Ady Endre ide jött át a Szabadságtól segédszerkesztőnek. A lap utolsó száma 1934. január 4-én jelent meg. Sosem kötött kompromisszumot a román hatalommal, mégis 15 esztendeig állta a Trianon utáni megváltozott helyzetben a sarat, s szolgálta olvasóit.

Egyéb említésre méltó lapok és első megjelenési évük: Színházi Újság (1900), Nagyváradi Magyar Színpad (1901, rövid ideig élt), Nagyváradi Színpad (1902), Nagyváradi Friss Újság (1902).

A jelentősebb egykori nagyváradi publicisták: Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, Márkus László, Hlatky Endre, Fehér Dezső, Hegedűs Nándor, Várady Zsigmond. A nagyváradi redakciók egyszersmind az új magyar irodalomnak is műhelyei voltak, korábban Iványi Ödön és Thury Zoltán, később Ady Endre, Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Nagy Endre, Somlyó Zoltán neve minősítette a város irodalmi életét.

A magyar sajtó Trianon után

Az 1919. június 22-én indult váradi lap, a Tavasz, Nagyvárad első irodalmi folyóirata indult a Trianon utáni városban elsőként. Alig három napra rá, június 25-én, másik irodalmi lap is megjelent, a Magyar Szó, ezt Tabéry Géza adta ki.

Az impériumváltás csaknem megfojtotta a kisebbségi újságírást. A cenzúra miatt gyakran jelentek meg fehér foltok, sőt fehér oldalak is a lapban. Új közlési módot kell tanulni, a cenzúrát kijátszót. A szakma gyakorlását biztosító jogok megszűntek a magyar nyelven írók számára. Sok lap hamar eltűnt, mégsem maradt lap nélkül Várad.

Az Új Nagyvárad helyét 1919 decemberében a Nagyváradi Estilap vette át. 1931-ig megjelent a bulvárlapként számontartott Nagyváradi Friss Újság is. Helyette alapították 1932-ben az Erdélyi Magyarságot. 1929 és 1932 között jelent meg a Magyar Szó irodalmi, művészeti és társadalmi lap. Szerkesztői 1933-ban az Erdélyi Magyar Szó című lapot, majd helyette 1933-tól 1935-ig a Magyar Hírlapot szerkesztették. A legjelentősebb napilap az 1932-ben megjelent Erdélyi Lapok volt, melynek kiadója Erdélyi Néplap címen 1934 és 1940 között „egylejes lapot” is nyom. 1929-ben néhányszor megjelent az illegális Kommunista Párt lapja, az Alkalmazott is és 1931-ben három számot ért meg a Tömegkultúra című antifasiszta sajtó. 1938-tól 1941. június végéig a Bihari Hírlap hetente jelent meg.

Számottevő a nehézségek ellenére megjelenő, majd eltűnő lapok (köztük a román-magyar nyelven megjelenők) és periodikák száma Trianontól a második világháború végéig. Dr. Indig Ottó tanulmányából idézünk: „A jelzett alig több mint negyed évszázadnyi korszakban Váradnak összesen 81 újsága, napi- vagy hetilapja, kéthetenként avagy havonta megjelenő sajtókiadványa volt! Gyakoriak voltak az új lapalapítások, és csaknem hasonló gyakoriságúak a megszűnések. Sok kezdeményezés élettartama csak egy mutatványszámra korlátozódott (!), más kísérletek egy-két hónapig húzódtak, s annak, amelyik egy-két évet is kibírt, esélye volt a hosszabb fennmaradásra is. A legtöbb új lapot 1933-ban hozták létre (13), majd 1929 (9) és 1931 (8) volt sajtó tekintében a legjobb év. Akadtak olyan esztendők is, amikor egyetlen új lapot sem indítottak Váradon. Ilyen volt 1925, 1937, 1939 és 1940. Csak egyetlen lapindítás történt 1919, 1922, 1926, 1928, 1935, 1936, 1938-ban. 1930-ban és 1932-ben öt-öt újságot, 1921-ben hatot, 1920-ban hetet indítottak Váradon.

Érdekes és szinte érthetetlen, hogy a bécsi döntés után mindössze három új magyar lap kezdte meg működését A Holnap városában, de még olyanok is megszűntek, amelyek korábban gyökeret eresztettek Várad sajtótalajában”, köztük az 1870 óta prosperáló Nagyvárad című napilap 1944-ben szűnt meg.

1989 után

A nyomtatott sajtó területén is számottevő változások indultak, a Fáklya helyébe lépett a Bihari Napló, megindult a Kelet-Nyugat, sőt gyermeklapot is indítottak Szemfüles és irodalmi újságot Sziget címen.

Turizmus

Építészeti remekek, műemlékek

Az Ady Endre-múzeum A római katolikus püspöki palota A Fekete Sas palota

Szobrok, emlékművek

Ma már nem látható szobrok, emlékművek

Személyek

Testvérvárosok

Jegyzetek

  1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  2. ↑ Középkori templom romjaira bukkantak Nagyváradon (magyar nyelven). Hirado.hu
  3. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  4. ↑ http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1480.html
  5. ↑ Horváth Krisztián: Az olaszi temető eltűnése (magyar nyelven). Váradi Magazin, 2014. január 16. . (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  6. ↑ Megsemmisülő magyar temető Nagyváradon (magyar nyelven). Szent Korona Rádió, 2008. augusztus 27. . (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.)
  7. ↑ Tömegsírba hantolták a száznál is több exhumált holttestet Nagyváradon (magyar nyelven). Főtér, 2014. március 5. . (Hozzáférés: 2018. február 12.)
  8. ↑ dr. Fleisz János nyomán.
  9. ↑ Végleges eredmény: Négy tanácsosa lesz az RMDSz-nek Nagyváradon (magyar nyelven). maszol.ro
  10. ↑ Ss delimitează cartierele din Oradea (román nyelven). Nagyvárad, 2011. január 19. . (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  11. ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Bihor (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. . (Hozzáférés: 2017. február 2.)
  12. ↑ a b Kulcsár A. Sándor
  13. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2015. szeptember 14.)
  14. ↑ A Polgármesteri Hivatal hivatalos honlapja Archiválva 2020. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben alapján

Források

További információk

File:Wiktionary-logo-hu.svg Nézd meg Nagyvárad nagyvárad címszót a Wikiszótárban!

Kapcsolódó szócikkek

Bihar megye városai
Belényes · Diófás · Élesd · Érmihályfalva · Margitta · Nagyszalonta · Nagyvárad · Székelyhíd · Vaskoh · Vaskohsziklás
A Körösök mentén fekvő települések
Fehér-Körös
Fekete-Körös
Sebes-Körös
Kettős-Körös
Hármas-Körös
Nemzetközi katalógusok