Valtura

Valtura
Bazilikaromok Nesactiumban
Bazilikaromok Nesactiumban
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségLižnjan
Jogállásfalu
PolgármesterMaja Cvek
Irányítószám52100
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség773 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság146 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 54′ 17″, k. h. 13° 57′ 27″44.904722222222, 13.957544.904722°N 13.957500°EKoordináták: é. sz. 44° 54′ 17″, k. h. 13° 57′ 27″44.904722222222, 13.957544.904722°N 13.957500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Valtura témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Valtura (olaszul: Altura, Altura di Nesazio) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Ližnjanhoz tartozik.

Fekvése

Az Isztria délkeleti részén, Pólától 10 km-re északkeletre, községközpontjától 9 km-re északra a Puljština délkeleti részén, a Budava-öböl feletti fennsík szélén fekszik. Területe termékeny mező, melyet erdők és rétek öveznek.

Története

A falu közelében másfél kilométerre északkeletre található az egész Isztria lejelentősebb régészeti lelőhelye Nesactium (horvátul: Nezakcij). Nesactium bronzkori építésű erődvárosa volt a félsziget névadójának az illírek hisztri törzsének a vallási és igazgatási székhelye, Isztria bronzkori és vaskori fővárosa. Nesactium egy termékeny völgy és a Budava-öböl felett, meredek sziklák és vízmosások által védett helyen állt. Az erődített település védőfalai a magaslat szélén álltak és fennmaradtak egészen az ókor végéig. A falak vonalán kívüli lejtőn még két szűk terasz található, mely valószínűleg a történelem előtti település területéhez tartozott. Nyugatról, a legsebezhetőbb oldalon magas sánc és három párhuzamos fal óvta a települést. Az 1900-ban indult, majd a 20. század során folytatódott által ásatások során feltárták a település néhány jelentős részét. Ennek ellenére a történelem előtti település egésze továbbra sem ismert. Megállapítható volt azonban, hogy a tágas plató folyamatosan lakott volt a neolitikumtól a 6. század végéig, vagy a 7. század elejéig. A településen belül a nyugati sánc mellett feltárták a történelem előtti időben használt temetőt is. A legrégibb tárgyak az i. e. 11. századból származnak, de a legtöbb lelet az i. e. 9. és 6. század közötti időből való és többségben más kultúrákhoz (pl. görög) köthető, amelyekkel az itt lakók élénk kereskedelmet folytattak. A legtöbb lelet a pólai régészeti múzeumba került és ma is ott tekinthető meg. Az erődvárost i. e. 177-ben hosszú és nagy áldozatokat követelő ostrom után foglalta el Caius Claudius Pulcher római konzul. Az ostromról Titus Livius római történetíró számol be. Eszerint a város elestét látva Epulon a hisztrik utolsó királya öngyilkos lett. Katonái megölték feleségeiket és gyermekeiket, hogy nehogy római rabszolgasorsra jussanak, majd ők is követték vezérük példáját. Az ostromnak végül Livius szerint mintegy nyolcezer hisztri és csak kétszáz római esett áldozatul. A római hódítás után Nesactium továbbra is az Isztria székhelye maradt. Augustus császár uralkodása alatt felvette az „Augustus Nesactium” nevet és 54-ben municipium lett. Ebből az időszakból származnak a feltárt capitolium maradványai, a fórum, a fürdők, vízvezetékek, kapuk és három templom alapfalai. Könnyen felismerhető a két 5. századi nagyméretű ókeresztény bazilika maradványa. A római várost az avarok és szlávok támadása rombolta le a 6. század végén, vagy a 7. század elején. Teljes megsemmisülése Pietro Kandler osztrák történész és régész szerint valószínűleg hosszú folyamat volt. Kandler megállapította, hogy még a 14. századi dokumentumokban is fellelhető az „Isaccio, campi Isacci” vagy az „Isazzi” településnév, mely az idők folyamán a helyiek nyelvén „Visace” és „Vizace” alakra változott.

A mai Valturát a 17. században népesítették be Dalmáciából a török elől menekülő horvátokkal, akiknek 1647-ben a velencei Barbarigo család itteni birtokából osztott földet a rašpori várkapitány. A település magja a korábbi Szent Márton templom helyén a 17. században épített Szent János templom körül alakult ki. 1797-ben megszűnt a Velencei Köztársaság. A település 1813-ig francia, majd 1918-ig osztrák uralom alatt állt. A falunak 1857-ben 474, 1910-ben 833 lakosa volt. Az I. háború után a falu Olaszországhoz került. Az olasz fennhatóság alatt Trieszt szabad városának igazgatása alá tartozott. A háború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 840 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdaságból és állattartásból éltek, de az újabb időkben sokan dolgoznak a közeli Pólában és bevételeikben egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus.

Hisztri váza Nesactiumból A Budava-öböl

Nevezetességei

Lakosság

Lakosság változása
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
474 583 627 661 692 833 923 1008 852 855 829 562 566 541 636 840

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ Vizace – Nesazio:“Nesactium – Histri’s main settlement” (angol nyelven). www.smrikve.com. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
  3. ↑ a b c Vizace – Nesazio:“Nesactium – Histri’s main settlement” (angol nyelven). www.smrikve.com. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
  4. ↑ a b Valtura (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
  5. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RRI-342.
  6. ↑ Kostanjica (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
  7. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  8. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Isztria megye közigazgatása
Községek
Városok
Községek
Községközpontok és falvak
Városok
Községek