Székely Gábor (rendező)

Ez a szócikk a rendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Székely Gábor (egyértelműsítő lap).

Székely Gábor
A Rivalda 81-82-ben megjelent portréja Csigó László felvétele
Született	1944. május 26. (80 éves) Jászberény
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	rendező egyetemi tanár
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1968)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1988)
A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora
Hivatali idő 2001 – 2006
Előd	Huszti Péter
Utód	Ascher Tamás
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Székely Gábor (Jászberény, 1944. május 26. –) Kossuth-díjas magyar rendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. A Budapesti Katona József Színház alapító, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.

A főiskolát Major Tamás tanítványaként, 1968-ban végezte el. Vizsgarendezése alapján szerződtette Berényi Gábor a Szolnoki Szigligeti Színházhoz. Évfolyamtársához, Zsámbéki Gáborhoz hasonlóan fiatalon kap színház vezetői feladatot. A szolnoki társulatot újjáépítve szerződteti Szombathy Gyulát, Csomós Marit, Papp Zoltánt, Piróth Gyulát és másokat. Szolnokon és Kaposváron is szinte azonos időben mutatták be programadó darabjukat, a Sirályt. Ezt követően mindkét teátrumban a kritikai és a közönség által egyre inkább elfogadott, a magyar színházi nyelvet megújító munka folyt. Székely szolnoki munkásságában kiemelt szerep jutott Örkény Istvánnak. A rendező inspirálására készült színházi változat a Macskajátékból, amely eredetileg film forgatókönyv később regény alakban lett ismert. Sikeres munkássága elismeréseként többször kapott ajánlatot fővárosi színházaknál vezető beosztásra. A kiváló szellemű társulatot azonban nem akarta elhagyni. 1978-ban azonban elfogadta a Nemzeti Színház megreformálására történő invitálást. Zsámbéki Gábor valamint a társulataikban kitűnő több művész is lehetőséget kapott az ország első színházánál bizonyításra. Négy évi eredményes munka után azonban – a kialakult lehetetlen helyzetben – Zsámbékival önként távoztak a "Nemzetiből". Néhány hónappal később azonban lehetőséget kaptak egy önálló társulat megalakítására.

Bővebben: Katona József Színház (Budapest)

1989-ben távozott a „Katonából”. 1994-ben kap újra színház vezetői, szervezői feladatot. „Alapítója” az Új Színháznak, amelyet négy évvel később, a sokat bírált pályázati rendszer anomáliái miatt kénytelen elhagyni. Ezt követően művészi energiáinak nagy részét az utánpótlás nevelésére fordította. A főiskolán, később az egyetemen a ranglétrát végig járva a direktori székig jutott. Tanítványai közül számosan, a magyar színházi élet meghatározó művészei. 2020 júliusában az Innovációs és Technológiai Minisztérium bejelentette, hogy Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke. Ezt követően Székely Gábor 2020. augusztus 17-én (szeptember 1-i hatállyal) felmondott. Ennek okaként a kormány SZFE-t érintő kultúrpolitikai döntését jelölte meg, amivel kapcsolatban nyílt levelet tett közzé Vidnyánszky Attilának az egyetemet fenntartó alapítvány kinevezett kuratóriumi elnökének címezve, akit bocsánatkérésre szólított fel: „Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!”.^[1][2]

Többször rendezett külföldön is, többek között: Prágában, Újvidéken, Helsinkiben valamint Stuttgartban.

• A Szolnoki Szigligeti Színház főrendezője (1971–1978)
• A Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója (1972-1978)
• A Nemzeti Színház főrendezője (1978-1982)
• A Budapesti Katona József Színház igazgató (1982–1989)
• Az Új Színház igazgatója (1994–1998)
• A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora (2001–2006)

2016. május 26-án mutatták be a címben jelzett könyvet.^[4] A mű Bodó Viktor kezdeményezése, Szerkesztők: Jákfalvi Magdolna, Nánay István és Sipos Balázs. A kötetben, közel félszáz tanítvány, munka-, alkotótárs emlékezése, elemzése olvasható. Idézet a szerkesztők előszavából:

„Székely Gábor második életműve színházpedagógiai alkotás. A színházcsinálás gyakorlatán túl a színházi gondolkodás és a beszédmód etikáját, esztétikáját és erotikáját, vagyis a közönséget formáló alapokat fogalmazza meg egyetemi szemeszterekre bontva. A kötet azt a folyamatot követi, ahogy a huszonévesekben rejlő készség személyes tapasztalattá művelődik, miközben a színházi szakma már művészként invitálja és készteti őket munkára és alkotásra.”

• Jászai Mari-díj (1974)
• Érdemes művész (1978)
• Kritikusok díja
  • A legjobb előadás. (Bulgakov: Menekülés – 1984)
  • A legjobb rendezés. (Molière: Mizantróp – 1989)
  • Életműdíj (2016)
• Új magyar hangjáték díj. (1988, 1991)
• Kiváló művész (1986)
• Kossuth-díj (1988)
• Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1992)
• Különdíj – Új Színház (1998)
• Soros Alapítvány Alkotói díj (2001)
• Doctor Honoris Causa – Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (2001)
• Prima díj (2018)^[5]

Gyermekei: Veronika Orsolya (1974), Kristóf Gábor (1978), Angelika Eszter (1986).