Napjainkban a Sellő Hajnal olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. Egyre többen keresnek információt a Sellő Hajnal-ről, és szeretnének többet megtudni annak következményeiről, előnyeiről és lehetséges kihívásairól. A Sellő Hajnal évek óta vita és vita tárgya különböző területeken, és jelentősége nem marad észrevétlen. Ebben a cikkben a Sellő Hajnal-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve annak mai hatását és jövőbeli előrejelzéseit. Nem mindegy, hogy a Sellő Hajnal milyen kontextusban kerül bemutatásra, mivel hatása túlmutat a határokon és az érdeklődési területeken. Csatlakozzon hozzánk ezen a túrán keresztül a Sellő Hajnal lenyűgöző világában!
Sellő Hajnal | |
![]() | |
A Magyar Filmművészek Szövetségének rendkívüli közgyűlésén (2013) | |
Született | 1947. április 20. (77 éves)[1][2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Helényi Ferenc (h. 1969–) |
Gyermekei | Helényi Judit |
Foglalkozása | vágó |
Tisztsége | egyetemi tanár |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Balázs Béla-díj (2000) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sellő Hajnal témájú médiaállományokat. | |
Sellő Hajnal (Budapest, 1947. április 20. –) Balázs Béla-díjas vágó, egyetemi tanár.
1953–1961 között a Csanádi utcai Általános Iskola diákja volt. 1961–1965 között az Eötvös József Gimnázium humán tagozatán tanult. 1965–1973 között a Magyar Filmgyár vágóasszisztense volt. 1965–1969 között Morell Mihály munkatársa volt. 1967–1970 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt vágó szakon. 1973 óta vágó. 1973–1992 között a Magyar Filmgyár vágója volt. 1982–1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadója, 1994 óta osztályvezetője, 1998 óta egyetemi adjunktusa, a vágóosztály vezető tanára. 2021-ben távozott az intézményből.[3] 1992 óta szabadfoglalkozású vágó. 1997 óta alapító tagja a Művészek a leukémiás gyerekekért alapítványnak.
Kutatási területe a számítógépes montírozás lehetőségei a vágáshoz.
1969-ben házasságot kötött Helényi Ferenccel. Egy lányuk született: Judit (1974).