Ez a cikk a Tuza-Ritter Bernadett témával foglalkozik, amely felkeltette a kutatók, szakértők és a nagyközönség figyelmét. A Tuza-Ritter Bernadett olyan téma, amely felkeltette az érdeklődést a mai társadalomban való relevanciája, a különböző területekre gyakorolt hatásai és az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása miatt. Ezen a vonalon a Tuza-Ritter Bernadett-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, kitérve annak eredetére, fejlődésére, jellemzőire, következményeire és lehetséges megoldásaira. Ezen kívül bemutatásra kerülnek a Tuza-Ritter Bernadett-hez kapcsolódó legújabb tanulmányok, szakértői vélemények és tapasztalatok, amelyek célja, hogy átfogó és gazdagító jövőképet adjanak a témában.
Tuza-Ritter Bernadett | |
Született | 1981 (44 éves)[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | Filmrendező, Vágó, Mentálhigiénés szakember, Munkahelyi mentálhigiénés szakember |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Egyetem, Károli Gáspár Református Egyetem, Semmelweis Egyetem |
Rendezői pályafutása | |
Híres rendezései | Egy nő fogságban |
Tuza-Ritter Bernadett (1981[2] – ) magyar dokumentumfilm-rendező művész, film- és televíziós vágó, mentálhigiénés szakember. Első egész estés kreatív dokumentumfilmje, az Egy nő fogságban 2018-ban meghívást kapott a Sundance Filmfesztivál versenyprogramjába, ugyanabban az évben számos fesztiváldíj mellett Magyar Filmdíjat nyert, az Európai Filmakadémia pedig a legjobb európai dokumentumfilm díjra jelölte.[3][4]
2006-tól 2009-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziós vágó szakos hallgatója volt Sellő Hajnal osztályában, majd 2014 és 2016 között dokumentumfilm-rendező mesterképzésen vett részt Almási Tamás és Kékesi Attila osztályában.
2006-tól vágóként és szkriptesként dolgozott, számos kisjátékfilm és dokumentumfilm mellett olyan nagyjátékfilmek és televíziós sorozatok készítésében vett részt, mint a Delta, Valami Amerika 2., Aglaja, Nejem, nőm, csajom, Terápia, Hacktion és a Dumapárbaj. .
Tuza-Ritter Bernadett tagja az Európai Filmakadémiának (EFA), a Magyar Filmakadémiának (MFA), valamint a Magyar Film- és Videóvágók Egyesületének (HSE).
2013-ban rendezőként vett részt a Cinetrain – Russian Winter elnevezésű projektben 14 ország 21 filmesével együtt. Egy hónap alatt tízezer kilométert utaztak a Transzszibériai vasútvonalon, hogy közben megadott témákat érintve (tél, nők, vodka, medvék, orosz lélek...) emberekkel beszélgessenek el, s megértsék, milyen is az orosz emberek önmagukról kialakított képe. A projekt címe Alekszandr Medvedkin előtt tiszteleg, aki 1932-ben „mozivonatjával” utazta be a Szovjetuniót, hogy filmen örökítse meg a szocialista társadalom változásokon áteső dolgozó népét; ám a nagy álom végül is szertefoszlott, mintha csak az orosz tél fújta volna el. Tuza-Ritter ezen az utazáson dolgozta fel Ludmilla Troickaja hányatott sorsát, aki valaha arról álmodott, hogy táncosnő lesz, de a szovjet éra alatt darukezelőként kellett dolgoznia, húsz év óta pedig havonta négyszer teszi meg vonattal a Moszkva és Tomszk közötti közel 3000 km-es távolságot, takarítónőként.[5] Az elkészült anyagot beszerkesztették az egész estés dokumentumfilmbe, a rendezőnő pedig egy 14 perces kisfilmet készített belőle Just the Way It Is... címmel. Ludmilla monoton, a napi rutinmunkákban felőrlődő, félresiklott életét érzékletesen mutatja be, anélkül, hogy szánalmat próbálna ébreszteni a főhős iránt.[6]
A dokumentumfilmes mesterképzés felvételi filmnél 5 percben kellett bemutatnia egy ember napját. Eszébe jutott egy régebben megismert, barázdált arcú ötven éves, de jóval idősebbnek kinéző nő, aki "szolgálóként" dolgozott egy budapesti családnál. A forgatás során kiderült, sokkal tragikusabb történetről van szó: Editet (a filmben Maris) modern kori rabszolgaként dolgoztatják. Rendszeresen visszatérve a főhőshöz, másfél évig, a nő szökéséig forgatott és készítette el 2017-ben Egy nő fogságban című 89 perces dokumentumfilmjét. Az addig egyedül dolgozó rendező a projekt vége felé producerekkel lépett kapcsolatba, akikkel stábot építettek és workshopokra pályáztak, majd egy német produkciós cég bevonásával a nemzetközi színtérre is kiléptek. Az alkotás ősbemutatója az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon (IDFA) volt, 2018 elején pedig meghívást kapott – első egész estés magyar filmként – a Sundance Filmfesztivál programjába.[3] A Magyar Filmdíjas mű fesztiválok sorát járta meg sikerrel, s jelölték a legjobb európai dokumentumfilm díjra.[4] A The Why Fondation beválasztotta az alkotást a Why Slavery? elnevezésű világméretű kampányának filmjei közé, melyekkel a demokrácia, az igazságosság és az jogegyenlőség érvényesítéséért küzd.[7][8] Az Európai Filmakadémia 2018-ban saját kategóriájában Európai Filmdíjra jelölte.[4]
Vágóként
|
Stábtagként
|
Ehhez a szakaszhoz további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2024 decemberéből) |