A Schulze Éva ma olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki a társadalomban, mivel sok embert érint világszerte. A Schulze Éva eredetétől a mai hatásig a terület szakértői viták és tanulmányok tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Schulze Éva-hez kapcsolódó különféle szempontokat, annak okaitól és hatásaitól kezdve a probléma megoldására javasolt lehetséges megoldásokig. Átfogó elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és szélesebb és világosabb képet adunk a környezetünkre gyakorolt hatásáról.
Schulze Éva | |
Született | 1946. május 23. (78 éves)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar, ![]() |
Foglalkozása | filmproducer, dramaturg, forgatókönyvíró, egyetemi tanár |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Balázs Béla-díj (1990) |
Schulze Éva (Budapest, 1946. május 23. –) Balázs Béla-díjas (1990) magyar filmproducer, dramaturg, forgatókönyvíró, egyetemi tanár.
Középiskolai tanulmányait a Veres Pálné Gimnáziumban végezte. 1964–1999 között a Magyar Televízió munkatársa volt. 1966–1972 között az ELTE BTK magyar-népművelés szakos hallgatója volt. 1967–1974 között vágó, 1974-től dramaturg és forgatókönyvíró, 1991–1992 között producer, 1993–1994 között fődramaturg, 1994–1997 között pedig a drámai stúdió vezetője volt. 1997–1999 között a TV-filmek, tévéjátékok rovatvezetője volt. 1998–2001 között az NKA Mozgókép Kollégium kurátora, 2005–2010 között elnöke volt. 1999-2021 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.[2] 1999–2005 között az MMK Játékfilmes Szakkollégium elnöke volt. 2001 óta a Simó Sándor Alapítvány kuratóriumának elnöke. 2003-ban DLA végzettséget szerzett.
Nála tanult többek közt: Hajdu Szabolcs, Török Ferenc, Miklauzic Bence, Pálfi György, Mundruczó Kornél, Kenyeres Bálint, Kocsis Ágnes és Gigor Attila.