Ma a Herskó János olyan téma, amely nagyon fontos és sok embert érdekel. A Herskó János eredetétől és evolúciójától a mai társadalomra gyakorolt hatásáig érdekes és vita tárgyává vált különböző területeken. A történelem során a Herskó János alapvető szerepet játszott az emberek életében, befolyásolva gondolkodásukat, cselekvésüket és kapcsolataikat. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Herskó János-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak fontosságát és relevanciáját napjainkban.
Herskó János | |
Született | Herskó János 1926. április 9. Budapest |
Elhunyt | 2011. október 12. (85 évesen) Budapest |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Herskó Anna |
Foglalkozása | filmrendező, egyetemi tanár |
Iskolái | Szakszervezeti Filmiskola ( – nincs, 1947) Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1949, filmrendezés) |
Kitüntetései | Balázs Béla-díj (1961, 1964) Érdemes művész (1970) Kossuth-díj (2006) Magyar Mozgókép Mestere (2007) |
Sírhelye | Farkasréti temető (60/8-1-548)[1] |
Herskó János (Budapest, 1926. április 9. – Budapest, 2011. október 12.) Kossuth- és kétszeres Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, egyetemi tanár.
Szülei: Herskó Mózes József és Kaufmann Margit.[2] Zsidó családban született, édesanyja a holokauszt áldozata lett.[3] Filozófia, művészettörténet és esztétika témakörökben folytatott egyetemi tanulmányokat a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1945 után kezdett el filmezéssel foglalkozni. Tanult Gertler Viktor filmiskolájában és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1945–49 között. 1949-ben diplomázott, és ettől kezdve rövidfilmrendező volt. 1949–51 között a moszkvai Filmművészeti Főiskola ösztöndíjasa és aspiránsa volt. Hazatérése után 1952–70 között tanított a főiskolán, melynek főigazgató-helyettese is volt. 1953-tól dolgozott játékfilmrendezőként. A Hunnia Filmstúdió vezetője lett a stúdió megalakulásától a váratlan külföldre távozásáig, ugyanis 1970-ben – az 1968-as európai események hatására – családostul (felesége: Herskó Anna) Svédországba emigrált. Stockholmban szintén egyetemi oktatóként dolgozott. 1994-től ismét a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett.