Pilisszentiván

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Pilisszentiván
A főtér a római katolikus templommal
A főtér a római katolikus templommal
Pilisszentiván címere
Pilisszentiván címere		 Pilisszentiván zászlaja
Pilisszentiván zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásPilisvörösvári
Jogállásközség
PolgármesterPoppréné Révay Gyöngyi (független), október 1-től Richolm Erik (független)
JegyzőDr. Peller György
Irányítószám2084
Körzethívószám26
Népesség
Teljes népesség4279 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség514,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 18° 54′ 00″47.616667, 18.947.616667°N 18.900000°EKoordináták: é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 18° 54′ 00″47.616667, 18.947.616667°N 18.900000°E
Pilisszentiván (Pest vármegye) Pilisszentiván Pilisszentiván Pozíció Pest vármegye térképén
Pilisszentiván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilisszentiván témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pilisszentiván (németül: Sankt Iwan bei Ofen) község Pest vármegyében, a Pilisvörösvári járásban, a budapesti agglomerációban. A mai település alapítási szerződését 1724. április 24-én írta alá a területet akkor birtokló budai ágostonosok vikáriusa és öt, a mai Németország területéről hazánkba érkezett családfő. A településen mindig is jelentős volt a német nemzetiségűek számaránya, és ma is az, köszönhetően többek között annak is, hogy a második világháború után itt nem került sor kitelepítésre. A németség által képviselt kulturális jellegzetességek mellett jelentősen formálta a település arculatát a szénbányászat is, mivel a Budai-hegységnek ezen a részén, négy szomszédos község közigazgatási területén alakultak ki a XIX-XX. század folyamán a Budapesthez legközelebb fekvő, hosszú ideig – jellemzően évtizedeken keresztül – működő szénbányászati üzemek, és ezen belül is Pilisszentivánon zajlott a leghosszabb időn át a barnakőszén bányászata.

Pilisszentiván ökológia (botanikai) szempontból világszerte is egyedülálló, mert a határában emelkedő Szénások (a Nagy-Szénás, a Kis-Szénás és az ezeket környező kisebb hegyek egyes részein) él a világon csak itt előforduló pilisi len, melynek legközelebbi rokonai csaknek ezer kilométerrel délebbre, Görögország hegyvidéki tájain őshonos lenfajok. Ugyanezen a vidéken jelentős számban fordulnak elő más, kevésbé ritka, de botanikailag így is komoly értéket képviselő növényfajok, védett és fokozottan védett rovarfajok, köztük hazánk legnagyobb méretű szöcskefaja, a posztglaciális reliktum fűrészeslábú szöcske.

Elnevezése

A község neve a XX. századig Szent Iván vagy Szentiván volt; a Pilis- előtagot a XX. század elején kapta megkülönböztetésként a település. A falu német neve Sankt Iwan, ez az elnevezés a település nemzetiségi nyelvű önelnevezéseként ma is él, néha Sankt Iwan bei Ofen formában. A német Ofen szó itt Budát jelent; tehát a Budánál lévő Szentivánnak nevezték.

Fekvése

Pilisszentiván a Pilis és a Budai-hegység találkozásánál, Piliscsaba, Pilisvörösvár, Solymár és Nagykovácsi között helyezkedik el az Aranyhegyi-patak, illetve az 1107-es út mentén. Közigazgatási területének északi részén gyakorlatilag összeépült Pilisvörösvárral. Budapest felől közösségi közlekedéssel a Volánbusz három, az Árpád híd autóbusz pályaudvarról induló járatával (a 830-as és 832-es buszokkal) érhető el, de megközelíthető a Budapest–Esztergom-vasútvonalon is, a vonatról a pilisvörösvári vasútállomáson, esetleg Vörösvárbánya megállóhelyen leszállva; mindkét vasúti megállási helytől mintegy tíz-tizenöt perces gyaloglással érhető el a település. Autóval Solymáron keresztül, az 1107. számú mellékúton, vagy a 10-es főút 21-es kilométerszelvényében lévő elágazásnál letérve érhető el a legegyszerűbben.

Településrészei

A település központi része az elmúlt három évszázadban alapvetően szervesen fejlődött, de egyrészt az egykori szénbányászat miatt, másrészt az egykori külterületek XX. századi beépítése folytán vannak olyan településrészek, amelyek a köznapi használatban is elterjedt, saját névvel rendelkeznek. Az óramutató járásának megfelelő sorrendben, északról indulva ezek az alábbiak.

A Pilisszentiván és Pilisvörösvár között álló Jószerencsét lakótelep a Nagy-Szénás csúcsáról nézve

Története

A török idők előtt

A jelenlegi ismeretek szerint a település múltja csak a XVIII. század elejéig vezethető vissza, korábban erről a területről nem ismeretes lakott hely, sőt még a török világ utáni első összeírások sem tesznek említést Szent Ivánról. Egyes írott források említést tesznek a Budai-hegységből egy Battháza, illetve egy Iwanfelde nevű faluról, feltevések szerint ezek a nevek a török hódoltság előtt itt létezett települést jelölik, de erre bizonyíték ezidáig nem került elő.

Egykoron itt létezett településre utal 1714-ből egy 80 éves óbudai polgár azon vallomása, mely szerint egy egykor itt állt régi templom köveit a törökök Vörösvárra vitték és ott építkezésre használták fel. Ugyanezt valószínűsíti egy 1723-ból származó irat, illetve az is, hogy a községben található, ma is használatban lévő lélekharangon az öntés dátuma 1665, és a régi öregek kollektív emlékezete szerint a harangot az 1838-as esőzések idején a falu fölötti erdőkből hozta le a megáradt Vadász-réti-patak.

Lakott helyet valószínűsítenek még azok a régészeti leletek is (igaz, sokkal régebbi korból), amelyek a 2000-es évek második felétől kerültek elő Pilisszentiván határában, a községtől délre eső, erdős területen. A kérdéses helyen egy kelta eredetűnek gyanított fal-sánc és más, építettnek tűnő falrészek maradványai kerültek elő, sok cseréptöredékkel, melyek valószínűleg ugyancsak az időszámítás előtti korból valók, és sokféleségükkel azt sugallták, hogy hosszabb időn keresztül élhettek emberek a területen. A falakra utaló – máshonnan ide szállított kövekből álló – kőrakások mellett edénydarabok, egy római érme, és kis számban fémtárgyak is előkerültek ugyanitt.

A német betelepülés

A török hódoltság után a budai ágostonosok 1708. december 10-én nádori adományozásként kapták birtokba Szent Ivánt. 1723-ig csak egy vendégfogadó és egy erdészház volt, valamint egy gazdálkodó testvér tevékenykedett a mai község területén. Az első betelepülők 1723-tól a németországi Schwarzwald (Fekete-erdő) vidékéről érkező németek voltak, de közülük többen rövid itt tartózkodás után tovább költöztek. 1724 áprilisából való a község első ismert települési szerződése, melyben öt Németországból érkezett család szentiváni letelepedését foglalták okiratba.

1750-ben Tersztyanovszky János kapta birtokul Szent Ivánt, nádori adományként és az Ágoston-rendi atyáknak fizetendő 5700 Ft kártérítés fejében. Őt követve fia, Tersztyanovszky József lett a birtokos, akinek 1769-ben bekövetkezett halála után (nem lévén utódja) a birtok tulajdonosa az a Majthényi Károly lett, akinek Anna nevű leányunokája később id. Madách Imre kamaráshoz ment feleségül. Ezután házasság révén a Marczibányi, majd a Karátsonyi család lett a birtokos. Ők építették az egykori kolostor helyén, annak köveiből a kastélyt, melyet sajnos a második világháború után teljesen leromboltak.

Szentiván, mint bányászfalu

Változást hoztak a falu életébe a 19. század közepén megnyílt szénbányaüzemek, melyek jó munkalehetőséget kínáltak a falu és a környék lakosságának – bár a helybeliek eleinte idegenkedtek a föld alatti munkától, illetve a főleg Württembergből és Stájerországból érkezett, első bányászoktól. Ekkortájt indult meg a falu lélekszámának növekedése: az első magyarországi népszámlálás idején, 1784-1787-ben a falu népessége 373 fő volt, 1880-ra 648, 1910-re pedig 1222 főre növekedett a lélekszám. A bánya egészen 1970-ig, az utolsó bányaüzemek bezárásáig foglalkoztatta a község lakosságának nagy részét és segítette a szociális, kulturális, valamint egészségügyi létesítmények létrehozását.

A község 1894-ben iskolát, majd 1895-ben állami óvodát is kapott. Az első világháborúban 45 férfi halt hősi halált, és a község volt az első az egész országban, mely hőseinek még 1918-ban emlékművet emelt. Az egyházközség 1919-ben alakult meg (addig a település egyházjogilag Pilisvörösvár fíliája volt), 1921-ben pedig Pilisszentiván néven nagyközséggé nyilvánították a falut. 1941-ben a település lakossága már 2286 fő volt, túlnyomórészt katolikusok, németek és magyarok lakták.

A második világháború után

A régi sváb egyházi hagyományok ma is fontosak a településen – úrnapi virágdíszítés 2016-ban

A szovjet csapatok 1944. december 25-én vonultak be végleg a községbe. A háború nem rongálta meg túlságosan a települést, mindössze egy menekülő bombázó által ledobott bombák romboltak le egy házat, melyben egy személy meghalt és a templom ablakai a légnyomástól betörtek. A háborúban azonban sok férfi halt hősi halált, főleg az orosz és német frontokon. A háború után nem került sor a német lakosság nagyobb arányú kitelepítésére, néhány tucatnyi család azonban a front közeledte elől nyugatra menekült, és egy részük nem is tért vissza onnan.

A községben ma több ipari üzem is található és az ország egyik legiskolázottabb települése az értelmiség számarányát tekintve.

Növény- és állatvilága

Növényvilága

Pilisszentiván területe florisztikailag a pannóniai flóratartomány Ősmátra flóravidék pilisi flórajárásához tartozik; legjellegzetesebb növénytársulásai a nyílt és zárt dolomit sziklagyepek, amik a település beépített területétől délre, a szigorú védelemnek köszönhetően több helyen is megtalálhatóak még, nagyjából eredeti állapotukban. E társulások legfontosabb növényfaja az egész világon kizárólag itt előforduló pilisi len (más néven pilisszentiváni len vagy dolomitlakó len); további jellegadó növényfajai közé tartozik például a deres csenkesz, a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a kisfészkű hangyabogáncs, a naprózsa, a sziklai perje, a fehér varjúháj és sudár rozsnok.

A középső triász időszakból származó dolomit alapkőzetű, igen változatos alakulású felszínen nyílt és zárt sziklagyepek, sziklafüves lejtősztyepprétek, karsztbokorerdők, elegyes karszterdők, sőt szárazabb vagy üdébb tölgyerdők, gyertyános–kocsánytalan tölgyesek és is kialakulnak; ez utóbbi erdőkben, a társulás nevét adó fafajok mellett elegyesen madárcseresznye, bükk, kis- és nagylevelű hárs, illetve magas kőris is megtalálható. Érdekesség, hogy a pilisszentiváni karsztbokorerdőkben a társulás egyik legfőbb jellegadó cserjefaja, a cserszömörce nem fordul elő, de érdekes az is, hogy az elegyes karszterdő társulásokban az egymástól igencsak eltérő éghajlati igényű bükk és virágos kőris egymás mellett található meg.

A hideg északi völgyoldalakban olyan jégkori növényfajok is fennmaradtak, amelyek a Kárpát-medencéből máshonnan már kipusztultak, ma magashegységi fajoknak számítanak; ilyen például a lila csenkesz (Festuca amethystina), a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) vagy a szürke bogáncs (Carduus crassifolius subsp. glaucus). Szintén megtalálható itt az István király-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis-stephani) és a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), amelyek Magyarországon csak a Dunántúli-középhegység dolomit sziklagyepjeiben maradtak meg; valamint az ugyancsak ritka növényfajoknak számító, bennszülött bibircses vértő (Onosma pseudarenaria) és a homoki nőszirom (Iris arenaria).

Állatvilága

A község állatvilágát illetően a legnagyobb természetvédelmi értékkel a Szénások Európa Diplomás Terület állatvilága bír. A dolomit alapkőzetű sziklagyepes-karszterdős területen elsősorban a gerinctelen fauna sokszínű, fajösszetételét a mediterrán és kontinentális elterjedésű fajok túlsúlya jellemzi. Megfigyelhető például a területen az Európa legnagyobb rovarfajának számító fűrészlábú szöcske (Saga pedo), az atlanto-mediterrán elterjedésű, Közép-Európában igen szórványosan előforduló vonalkás földibagoly (Euxoa vitta), illetve a keleti rablópille (Libelloides macaronius) is, mely lepkeszerű kinézete dacára a recésszárnyúak rendjébe tartozik.

A gerinces faunát illetően főként a madárvilág gazdag: az erdőkben számos ragadozómadár, illetve holló fészkel, nagy fajbőségben figyelhetők meg az erdei énekesmadarak és a harkályfélék egyaránt, de a község tavain szórványosan gémfélék is előfordulnak, és találnak maguknak fészkelési lehetőséget a gyurgyalagok, elvétve a partifecskék is. A Jági-tóban barna varangy, kecskebéka, vöröshasú unka, erdei béka, zöld levelibéka, sőt mocsári teknős is előfordul.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma416541674226420842934279
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,4%-a magyarnak, 24,8% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,3%, református 5,4%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 12,6% (28,3% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 89,3%-a vallotta magát magyarnak, 14,7% németnek, 0,4% szlováknak, 0,2% cigánynak, 0,1-0,1% görögnek, bolgárnak, ruszinnak, ukránnak, szerbnek és románnak, 4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36,7% volt római katolikus, 4,7% református, 0,8% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 1,3% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 12,6% felekezeten kívüli (42,2% nem válaszolt).

Nevezetességei

A község főtere a Nagy-Szénás csúcsáról nézve

Közélet

Önkormányzat

Pilisszentiván rendszerváltás utáni képviselő-testületére nem igazán voltak jellemzők a gyakori személyi változások: 1990-ben megválasztott, első polgármestere, Pénzes Gábor előtte, 1985 és 1990 között egy ciklusban már tanácselnök is volt, és egy hároméves megszakítástól eltekintve (2006 és 2009 között, amikor Sztilkovics Szávó, a Fidesz egyik alapítója töltötte be a polgármesteri tisztséget) egészen 2016-ig maradt a község vezetője. Rajta kívül az aktív képviselők jelentős része is három vagy annál is több ciklusban vett részt a rendszerváltás óta eltelt időszakban a helyi közélet irányításában.

2010-ig a polgármesterrel együtt 12 fő alkotta a képviselő-testületet, a 2010-es önkormányzati választások óta a képviselő-testület taglétszáma hét fő. A képviselők túlnyomó része minden ciklusban független jelöltként jutott be a testületbe; pártjelöltet indítani és a testületbe juttatni az 1990-es évek választásain csak a KDNP, az ezredforduló óta pedig (mind a mai napig) csak a Fidesz, vagy a Fidesz-KDNP pártszövetség tudott.

A rendszerváltás utáni képviselő-testületek egyetlen kivétellel kitöltötték mandátumukat, az eddigi egyedüli kivétel a 2006-ban megválasztott képviselő-testület volt, amely 2009-ben, többségi döntés eredményeként feloszlatta önmagát, a községi beruházások kapcsán kialakult, akkor feloldhatatlannak tűnő belső ellentétek miatt. Bár az addigi képviselők nagy része az időközi választáson is megtartotta pozícióját, a polgármesteri poszton váltás történt: Pénzes Gábor visszakerült a polgármesteri székbe, amit az egy évvel későbbi, "rendes" önkormányzati választás is megerősített.

2014-ben Pilisszentivánon négy polgármesterjelölt indult az önkormányzati választásokon, miután a hivatalban lévő polgármester mellett egy Fideszes és két független jelölt is elindult a polgármesteri székért, a választás eredményeként azonban az addigi faluvezető a következő, ötéves ciklusra is magabiztosan megőrizte pozícióját. A teljes ciklust azonban Pénzes Gábor mégsem töltötte ki, mert egészségi és egyéb okokból 2016. január 7-én (január 31-i hatállyal) lemondott tisztségéről. A 2016. május 8-i időközi választás eredményeként az új polgármester Poppréné Révay Gyöngyi addigi alpolgármester lett; ő maradt a poszton a 2019-es választás után is, annál is inkább, mert annak egyedüli polgármesterjelöltje volt.

A polgármester-választások eredményei Polgármesteri Hivatal

Pilisszentiván polgármesteri hivatala az iskolával közös épülettömbben található, de a XX. század első felében a két intézmény még külön épületben működött (az első községháza még 1883-ban épült, Krachler János építőmester kivitelezésében, egyszerű földszintes épületként, a mai helyén). Az épületrész a mai formáját 1996-ban nyerte el. Házasságkötő terme a községi rendezvények, kiállítások egy részének helyszínéül is szolgál, emeleti folyosóján 2008. február 17. óta Nemes Attila amatőr szobrász állandó kiállítása látható.

Generációk Háza

A községi önkormányzat tagintézményeként működő kulturális létesítmény, amely a korábbi bányatelepi orvosi rendelőintézeti épület felújításával és átépítésével jött létre 2010-ben. Elsősorban kibérelhető rendezvényhelyszínként funkcionál, de a létesítmény gondnoka, részint a Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány közreműködésével saját kulturális és egyéb programokat is szervez.

Könyvtár

Szintén az önkormányzat tagintézményeként működik 2011 óta a községi könyvtár, amely előtte viszonylag mostoha körülmények és a mainál jóval szerényebb között működött, az iskolai könyvtárral közös, szűk és zsúfolt helyiségben. Önállósulása óta a könyvtár állománya folyamatosan gyarapszik, különösen gazdag a helytörténettel és a német nemzetiség történetével foglalkozó szekciója. Évente néhány alkalommal önálló programokat is szervez.

Védőnői szolgálat

A helyi védőnői szolgálat ugyancsak az önkormányzat alárendeltségében működik, a szolgálat munkatársai 2010-ben nyertek állandó, végleges elhelyezést az akkor átadott orvosi rendelői épület északi részében.

Oktatási intézmények

Általános iskola

A község iskolája már a XIX. század óta a templom mellett, a mai helyén működik. Az általános iskola mellett a XX. század második felében zeneiskola is létesült Pilisszentivánon, az 1990-es években pedig kétéves irodatechnikai szakiskolai képzés is indult az intézményben, melynek keretében a nyolcadik osztályt elvégzett diákok további két évben gyors- és gépírói, számítástechnikai, és többféle hasonló szakismeretre tettek szert. Az intézmény fénykorában az iskola főépülete mellett egy (a községhatár közelében elhelyezkedő, de már Pilisvörösvár területén fekvő) különálló épületben is folyt oktatás. 2009-2010 folyamán az iskola jelentős bővítésen esett át, egy eredményes európai uniós pályázat révén.

Német Nemzetiségi Óvoda

Pilisszentivánon 1894 óta működik óvoda, amely azonban csak 1947-ben költözött először új, saját épületbe. Az első óvodaépület 1957-ben, 1970-ben és 1978-ban is kisebb-nagyobb bővüléseken esett át, mai formáját – fennállása alatti legnagyobb mérvű átalakításával – 2009-2010-ben nyerte el, így jelenleg hét csoporttal működik. Az intézményben 1970 óta német nemzetiségi nevelés is folyik.

Egyéb községi intézmények

Tájház

A község tájházát egy egykori parasztgazda és kocsmáros, Gábeli József lakóházából alakították ki, avatása 1986. augusztus 19-én történt, de akkor még csak a három utcai helyiséget alakították ki helytörténeti kiállítóhellyé. Az 1990-es évek derekán az épület hátsóbb részeit és az egykori istállót átépítve tovább bővítették a tájházat, mely 1995-ös újbóli avatása óta a Német Nemzetiségi Önkormányzat fenntartásában működik. Jelenleg az utcai épületrész helyiségeiben helytörténeti állandó kiállítás látható, hátsó része időszakos kiállítások illetve egyéb rendezvények helyszíneként, valamint a nemzetiségi csoportok (tánccsoport, zenekar stb.) próbahelyszíneként és raktáraként szolgál. Szabadtéri része 2013 nyarán jelentős bővülésen esett át, ugyanebben az évben az udvarán oktatási-helyismereti célú, két tantermes melléképület is épült.

Orvosi rendelő

A település új orvosi rendelője az egykori bányatelepi házak 1978-1982 körüli lebontásával létrejött kopár, üres területen, a község Budapest felőli végén épült 2010-ben, a terület azóta a Szent Borbála tér nevet viseli. Itt kapott helyet a községi háziorvosi rendelések mellett a település védőnői szolgálata és a fogászati rendelés is.

Gazdasága

A Jókenyér szaküzlete (Erzsébet Ipari park 4.)

Pilisszentiván a 19. század közepéig mezőgazdasági jellegű település volt, csekély kézműves iparral. ] 1849-től azonban szinte egy csapásra bányászfaluvá vált a község, miután a határban 1848-tól több helyen is kitermelésre alkalmas minőségű és ígéretes mennyiségű barnaszenet tártak fel. A település legelső bányaüzeme egy külfejtésű szénbánya volt, majd idővel egyre több ponton nyitottak mélyművelésű bányákat is a község határában, illetve a szomszédos településeken. A helybeliek jó része viszont idegenkedett a föld alatti munkától, ezért a bányaüzemekbe az Osztrák-Magyar Monarchia több más vidékéről is költöztek bányászcsaládok: eleinte főleg Württembergből és Stájerországból, később Magyarország más bányavidékeiről, köztük Brennbergbányáról, Környéről és Ajka–Csingervölgyből. A településen működött fontosabb bányák a Regina-akna, az Irma-akna, az Erzsébet-akna, a Hungária-akna, az István-akna és a Jóreménység-altáró voltak, e két utóbbi bánya egészen 1970-ig, az utolsó pilisi szénbányaüzemek végleges bezárásáig foglalkoztatta a környék lakosságának jelentős részét.

A 20. század közepén háziipari szövetkezet létesült a községben, a bányák bezárását követően pedig a Fővárosi Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalat vette át a felhagyott telephelyek, illetve a korábbi dolgozók egy részét. (Az elbocsátott bányászok más része még Dorog környéki bányaüzemekben folytathatta korábbi munkáját.) Ugyanebben az időszakban létesült a PEVDI Bőrdíszműiipari Üzeme a község keleti határában, amely hozzávetőlegesen a rendszerváltás körüli évekig működött.

Miután az 1990-es években a belterület és a solymári határ közötti, jobbára felhagyott mezőgazdasági területek jelentős részét iparterületté nyilvánította a község önkormányzata, számos vállalkozás települt meg ezen az Erzsébet ipari park névre keresztelt területen. A 2010-es évtizedben a község legnagyobb ipari vállalkozásainak a Gentherm Hungary Kft. (korábbi nevén WET Automotive Systems) és a Tungsram-Schréder Rt. tekinthető, amik mellett több fuvarozási, szállítmányozási és egyéb profilú cég is tevékenykedik ugyanitt.

Fontosabb civil szervezetei

Kórusok, tánccsoportok, kultúrcsoportok

Társadalmi szervezetek

Ismert emberek, akik a településhez kötődnek

Pilisszentiván kitüntetettjei

Díszpolgárok

A Pilisszentiván Díszpolgára kitüntető címet a települési önkormányzat 1993-ban alapította a helyi közösség szolgálatában kiemelkedő érdemeket szerzett személyek méltó elismerése érdekében. A díszpolgári cím azon magyar, vagy külföldi állampolgároknak, szervezeteknek volt adományozható az erről szóló rendelet értelmében, akik, illetve amelyek kiemelkedően jelentős szellemi alkotásuk, tudományos, művészi vagy sport eredményük, egyéb kimagasló munkájuk, vagy életművük révén, országos vagy nemzetközi viszonylatban olyan általános elismerést szereztek, amely hozzájárult a település jó hírnevének öregbítéséhez. Az eredeti rendelkezés szerint a díszpolgári címből választási ciklusonként legfeljebb 10 darab volt adományozható, nemzeti, állami vagy községi ünnepen. A rendelet 2007-es módosításával ez akként változott meg, hogy a díszpolgári cím évente egy alkalommal adományozható, a község legnagyobb saját ünnepének számító Szentiván-napi ünnepség keretében (általában a június 24.-hez legközelebb eső szombati napon).

A díszpolgárok névsora a cím adományozásának dátumával:

A Pilisszentivánért Emlékérem birtokosai

A Pilisszentivánért Emlékplakett kitüntetést a települési önkormányzat 1993-ban alapította azon természetes vagy jogi személyek tevékenységének honorálására, akik, illetve amelyek "tevékenysége folytán valamely esetben a község érdekeit, jóhírét, megbecsülését szolgálta". Az eredeti rendelkezés szerint az emlékplakettből évente 10 darab volt adományozható, melyből ötöt a képviselő-testület, ötöt a polgármester adományozhatott saját hatáskörben, a helyi civil szervezetek, egyházak, pártok, illetve bármely képviselő saját javaslata alapján. A rendelet 2007-es módosításával ez akként változott meg, hogy a kitüntetés neve Pilisszentivánért Emlékérem névre módosult, átadására évente két alkalommal, március 15-én és október 23-án kerülhet sor, alkalmanként legfeljebb 3-3, összesen 6 kitüntetett részére. Kivételes esetben sor került már eltérő időpontban történő adományozásra is, 2013-ban például az egyik emlékérem átadására június 22-én, a Szentiván-napi ünnepség keretében került sor, egy másik emlékérem átadása november 30-án, a Szent Borbála-napi bányász ünnepséget közvetlenül megelőzően, annak keretében történt meg, és történt már községi emlékérem-átadás az augusztus 20-i nemzeti ünnep helyi programjainak részeként is.

Az elismerésben részesítettek névsora az adományozás évével:

az alapítástól 2004-ig terjedő időszakból az elismerés adományozására nem ismeretes publikált adat.]

Pilisszentiván testvérközsége

Pilisszentivánról mintegy 50 család menekült a második világháború utolsó időszakában (1944. decemberében) Bajorországba, a Kulmbachi járás településeire (túlnyomórészt Kupferbergbe, Ludwigschorgastba és Marktleugastba), a front közeledése elől. A Marktleugasttal való partnerkapcsolat a településen élő, ugyancsak pilisszentiváni születésű Bauer György (Georg Bauer) kezdeményezésére jött létre 1988-ban, a partnerségi megállapodás megkötését pedig a Pilisszentiváni Vegyeskórus egy németországi látogatása alapozta meg, melynek során a kórus Marktleugastban is eltöltött némi időt.

A kétnyelvű okiratot 1988. október 21-én írták alá Pilisszentivánon, majd 1989. június 16-án egy marktleugasti aláírással is megerősítették azt. Ez volt a legelső alkalom, hogy az akkor még a szovjet blokkhoz tartozó Magyarország egy városi ranggal nem rendelkező települése, és egy nyugat-európai település között hivatalos partnerkapcsolat jöhetett létre, még a magyarországi rendszerváltást megelőzően. A partnerkapcsolat létrejöttében jelentős része volt a kulmbachi kerület (járás) akkori vezetésének, Franz Josef Strauss bajor miniszterelnöknek és Grósz Károly, a magyarországi Minisztertanács akkori elnöke személyes közbenjárásának is.

A Pilisszentiván és Marktleugast közti partnerkapcsolat a hasonló hazai testvértelepülési kapcsolatok többségénél jóval intenzívebb, több mint két évtized múltán is: a két község kultúrcsoportjai, sport- és tűzoltó egyesületei rendszeresen – olykor évente többször is – látogatják egymást, a családok és magánszemélyek egy része közt pedig még élénkebb a kapcsolattartás. A partnerségi megállapodás kerek évfordulóit rendre megünneplik mindkét településen: a 25 éves jubileum 2013. június 19. és 23. közt Pilisszentivánon megrendezett eseményei jelentős (mintegy 17 000 euró összértékű) Európai Uniós támogatással valósultak meg, a jubileum marktleugasti fordulójára pedig 2014. augusztus 27. és szeptember 1. között került sor. Ez utóbbi rendezvényen Magyarország kormányzati szinten is képviseltette magát, dr. B. Szabó Dezső kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár részvételével.

Helyi lapok

Szentiváni Újság

Első, még 1990 végén megjelent próbaszámát követően 1991-től jelenik meg rendszeresen, kereskedelmi forgalomban terjesztett helyi kiadványként, mindvégig havilap jelleggel, a magyar cím mellett a Sanktiwaner Zeitung német nyelvű címmel, és sok esetben két nyelven, vagy kizárólag németül publikált cikkekkel. Kiadója a kezdetektől egészen az ezredforduló utáni évekig a mindenkori polgármester (ezen időszak alatt mindvégig Pénzes Gábor) volt, megjelenését általában a községi önkormányzat is támogatta valamilyen formában. Miután azonban a lap szerkesztését a közreműködők nagyon sokáig díjazás nélkül végezték, egy-egy szerkesztőségi stáb többnyire csak néhány évig vállalta a lappal kapcsolatos teendőket. Ily módon már az 1990-es években, majd később is számos átalakuláson, illetve a szerkesztőség összetételét érintő változáson ment keresztül, a főszerkesztők, illetve felelős szerkesztők is gyakran váltották egymást a lapnál.

Megjelenésében 2004 után hosszabb szünet állt be, miután a települési önkormányzat úgy döntött, hogy ingyenesen terjesztett, minden háztartásba eljuttatott, információs lapot szeretne inkább látni a településen, ezért a Szentiváni Újságot megszüntetve új kiadvány alapításáról határozott Szentiváni Kisbíró néven. Ez utóbbi kiadvány 2009-ig működött, amikor is az önkormányzat, az előző évek tapasztalatait kiértékelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy újból a Szentiváni Újság legyen a település hivatalos újságja. A 2010 márciusától újraindított (a korábbi Szentiváni Újságokhoz hasonlóan pénzért árusított) lap annyiban különbözött elődjeitől, hogy a felelős kiadójaként – korábbi jogszabályi változások miatt – már nem lehetett a hivatalban lévő polgármestert megjelölni, ezért a kiadó és a főszerkesztő személye azonos volt. A lap kiadója és főszerkesztője a 2010-es újraindulásától majdnem tíz évre Hegedűs András lett. A 2019-es magyarországi önkormányzati választást követően az új pilisszentiváni képviselő-testület úgy döntött, hogy a korábbiakhoz képest más formában kívánja megoldani a lakosság tájékoztatását a helyi ügyekről, ezért a Szentiváni Újság az addigi felállásában 2019 októberében jelent meg utoljára.

Szentiváni Tükör

2003-tól indult meg magánkiadású helyi lapként, nem sokkal azt követően, hogy a Szentiváni Újság előző főszerkesztője (Klotz Mária) és szerkesztőségi stábja kénytelen volt távozni a hivatalos községi lap éléről, miután az önkormányzat pályázatot írt ki ez utóbbi kiadvány megjelentetésére és szerkesztésére, amely pályázaton Klotz Mária alulmaradt egy nem helybeli lakos pályázóval szemben.

Az újonnan alapított magánlap témái már kezdettől fogva csak részben voltak helyi vonatkozásúak, a lap terjedelmének jelentős része az akkor ellenzékben lévő nagypolitikai jobboldal számára fontos témákkal foglalkozott, illetve rendszeresen közölt hosszú interjúkat ilyen kötődésű közéleti személyiségekkel, akár politikusokkal is. Nyilván részben erre vezethető vissza az is, hogy terjesztési területe túlnyúlt Pilisszentiván határain: a lap kapható volt Solymár, Pilisvörösvár és néhány más környékbeli település bizonyos üzleteiben is.

A Szentiváni Tükör főszerkesztője mindvégig Klotz Mária maradt (aki időközben elnyerte a községi Fidesz-szervezet elnöki tisztségét is); a lap a 2010-es önkormányzati választások óta nem jelenik meg.

Szentiváni Kisbíró

A községi önkormányzat ingyenesen terjesztett, igen egyszerű kivitelű, de minden pilisszentiváni háztartásba eljutó, havi megjelenésű újságja volt a 2000-es évtized második felében. Első lapszáma 2004. június 27-i dátummal jelent meg, utolsó száma pedig 2009-ben került a pilisszentiváni lakosok postaládájába, szerkesztését dr. Balogh Márta végezte néhány segítővel, akiknek névsora időről időre változott kisebb-nagyobb mértékben.

A Szentiváni Kisbíró (német nevén Sanktiwaner Kleinrichter) megjelenése idején a kereskedelmi forgalomban árusított Szentiváni Újság megjelenése szünetelt, ettől függetlenül ebben a hat évben szinte mindvégig két helyi lapja volt Pilisszentivánnak, lévén hogy ebben az időszakban működött települési szintű kiadványként a magánkiadású Szentiváni Tükör is.

Szentiváni Harangszó

A római katolikus egyházközség ingyenesen, illetve adomány fejében terjesztett, kis formátumú (A5-ös oldalméretű), de teljes terjedelmében színes kivitelű kiadványa, amely a 2010-es évtized eleje óta jelenik meg, változó, 1~3 havonkénti gyakorisággal.

Pilisszentiván az irodalomban, filmművészetben

Kiadványok a településről

Jegyzetek

  1. ↑ a b Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 2.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Ferenczy József: Tekintetes nemes Pest Pilis és Sólt törvényesen egyesült vármegyékben valamint a’ Kis Kunságban is található ... városoknak, ’s minden helységeknek vagy faluknak, és tovább minden pusztáknak ... név-tára. Buda, 1944. Idézi: Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története
  4. ↑ Tuschek Franciska: Iwanfelde anno 1401. Szentiváni Újság, 2000, július, p17
  5. ↑ Marlok István: Adalékok Pilis megye török utáni történetéhez. Székesfehérvár, 1977. (Különlenyomat a Székesfehérvári Egyházmegye jubileumi névtárából.)
  6. ↑ Kincstéri Levéltár: Acta Ordinum et Monialum. Acta Augustianorum. Fasc. 3. Nr. 44. 1714. Idézi: Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története
  7. ↑ Balogh Lajos (szerk.): Pilisszentiván község monográfiája 1708-1964. Pilisszentiván, 1965., kézirat.
  8. ↑ a b Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története. Pilisszentiván, 2007.
  9. ↑ H. A.: Régészeti ásatások a szentiváni határban. Szentiváni Újság, 2013. augusztus, p12
  10. ↑ A neves író apjához
  11. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. november 5.)
  12. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. november 5.)
  13. ↑
  14. ↑ Pilisszentiván Helységnévtár
  15. ↑ Pilisszentiván Helységnévtár
  16. ↑ Az ördög tornya Pilisszentiván fölött (magyar nyelven). MTSZ, 2022. január 10. (Hozzáférés: 2022. augusztus 20.)
  17. ↑ http://szentivanihke.hu/?modul=galeria&a=91892
  18. ↑ Új szobrot avattak a szentiváni plébánián. Szentiváni Újság 2013. december, p16
  19. ↑ Elkészült az első felújított képoszlop Szentivánon. Fixpont, II. évf. 12. szám, 2008. december
  20. ↑ A pilisi szénmedence bányavasútjainak története. Hozzáférés: 2016. augusztus 18.. . (Hozzáférés: 2016. augusztus 18.)
  21. ↑ Készülőben a magyarországi német tanösvények Sombereken és Pilisszentivánon. zentrum.hu, 2016. február 11. (Hozzáférés: 2016. június 12.)
  22. ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  23. ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  24. ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 26.)
  25. ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 26.)
  26. ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 26.)
  27. ↑ Pilisszentiván települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2009. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
  28. ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  29. ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 24.)
  30. ↑ Pilisszentiván települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016. május 8. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  31. ↑ Hegedűs András: Séta Pilisszentivánon. Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület, 2013.
  32. ↑ Fazekasagyag
  33. ↑ 15 éves a szentiváni tánccsoport. Fixpont III. évf. 12. szám, 2009. december
  34. ↑ Helytörténeti Egyesület Szentivánon. Fixpont I. évf. 10. szám, 2007. december
  35. ↑
  36. ↑ Sarbu Aladár. Napút-évkönyv, 2009. december, p127-128
  37. ↑ Drapál utca Szentivánon. Fixpont, II. évf. 9. szám, 2008. szeptember
  38. ↑
  39. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. október 8.)
  40. ↑ a b Pilisszentiván község Önkormányzatának 7/1993.(IX.13.) sz. rendelete a díszpolgári cím alapításáról, és adományozásának rendjéről (http://pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_docman&task=doc_details&gid=292&Itemid=69 Archiválva 2014. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben)
  41. ↑ a b Pilisszentiván község Önkormányzatának 19/2007.(X.16.) sz. rendelete a díszpolgári cím alapításáról, és adományozásának rendjéről (http://pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_docman&task=doc_details&gid=230&Itemid=69 Archiválva 2014. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben)
  42. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2013. július 8.)
  43. ↑ Negyedszázadot ünnepeltünk. Szentiváni Újság, 2013. július, p06
  44. ↑
  45. ↑ Szentivánért emlékérem. pilisszentivan.hu. . (Hozzáférés: 2015. november 2.)
  46. ↑ Pilisszentiván-Marktleugast 1988-2013. . (Hozzáférés: 2015. november 2.)
  47. ↑ http://www.libri.hu/konyv/sarbu_aladar.toredek-1.html
  48. ↑ http://www.port.hu/szekondlajf/pls/w/films.film_page?i_film_id=118698
  49. ↑ H. A.: Titkos hadművelet a szentiváni erdőkben. Szentiváni Újság, 2015. december, p08
  50. ↑ http://www.pilistelevizio.hu/fooldal.php/2013/12/seta-pilisszentivanon/

További információk

A Pilisvörösvári járás települései
Pilisborosjenő · Piliscsaba · Pilisjászfalu · Pilisszántó · Pilisszentiván · Pilisvörösvár · Solymár · Tinnye · Üröm
Pest vármegye települései
Megyei jogú város ÉrdPest megye térképe Pest megye címere
Városok
Nagyközségek
Községek
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye települései
megyeszékhely: Budapest
városok: Cegléd · Kiskunfélegyháza · Kiskunhalas · Nagykőrös · Szentendre · Újpest · Vác
Abonyi járás: Abony · Jászkarajenő · Kocsér · Tápiógyörgye · Tápiószele · Tószeg · Törtel · Újszász · Zagyvarékas
Alsódabasi járás: Alsódabas · Alsónémedi · Bugyi · Felsődabas · Gyón · Kakucs · Ladánybene · Lajosmizse · Ócsa · Örkény · Pusztavacs · Sári · Tatárszentgyörgy · Újhartyán
Aszódi járás: Aszód · Bag · Boldog · Domony · Galgagyörk · Galgahévíz · Galgamácsa · Hévízgyörk · Iklad · Kartal · Tura · Verseg
Biai járás: Albertfalva · Bia · Budafok · Budajenő · Budakeszi · Budaörs · Kistétény · Nagytétény · Páty · Perbál · Telki · Tinnye · Torbágy · Tök · Törökbálint · Zsámbék
Dunavecsei járás: Apostag · Dab · Dömsöd · Dunaegyháza · Dunapataj · Dunavecse · Harta · Ordas · Solt · Szalkszentmárton · Tass
Gödöllői járás: Csömör · Cinkota · Dány · Gödöllő · Isaszeg · Kerepes · Kistarcsa · Mogyoród · Nagytarcsa · Pécel · Rákoscsaba · Rákoskeresztúr · Rákosliget · Rákosszentmihály · Szada · Vácszentlászló · Valkó · Zsámbok
Kalocsai járás: Bátya · Bogyiszló · Dunaszentbenedek · Dusnok · Fajsz · Foktő · Géderlak · Homokmégy · Kalocsa · Miske · Szakmár · Uszód
Kiskőrösi járás: Akasztó · Bajaszentistván · Bócsa · Császártöltés · Érsekcsanád · Hajós · Kecel · Kiskőrös · Nemesnádudvar · Prónayfalva · Soltvadkert · Sükösd · Szeremle
Kiskunfélegyházi járás: Alpár · Jászszentlászló · Kiskunmajsa · Koháryszentlőrinc · Ókécske · Pálmonostora · Pétermonostora · Szank · Tiszaújfalu · Újkécske
Kispesti járás: Csepel · Dunaharaszti · Erzsébetfalva · Kispest · Pestszentlőrinc · Soroksár
Kunszentmiklósi járás: Fülöpszállás · Izsák · Kerekegyháza · Kunszentmiklós · Orgovány · Páhi · Peszéradacs · Szabadszállás
Monori járás: Alberti · Bénye · Ceglédbercel · Ecser · Gomba · Gyömrő · Irsa · Káva · Maglód · Mende · Monor · Nyáregyháza · Péteri · Pilis · Tápiósáp · Tápiósüly · Úri · Üllő · Vasad · Vecsés
Nagykátai járás: Farmos · Kóka · Nagykáta · Pánd · Szentlőrinckáta · Szentmártonkáta · Tápióbicske · Tápióság · Tápiószecső · Tápiószentmárton · Tóalmás
Pomázi járás: Békásmegyer · Budakalász · Csobánka · Dunabogdány · Kisoroszi · Nagykovácsi · Pesthidegkút · Pilisborosjenő · Piliscsaba · Pilisszántó · Pilisszentiván · Pilisszentkereszt · Pilisszentlászló · Pilisvörösvár · Pócsmegyer · Pomáz · Solymár · Szigetmonostor · Tahitótfalu · Üröm · Visegrád
Ráckevei járás: Áporka · Kiskunlacháza · Lórév · Majosháza · Makád · Pereg · Ráckeve · Szigetbecse · Szigetcsép · Szigetszentmárton · Szigetszentmiklós · Szigetújfalu · Taksony · Tököl
Váci járás: Acsa · Alag · Csomád · Csővár · Dunakeszi · Fót · Kisnémedi · Őrszentmiklós · Pestújhely · Püspökhatvan · Püspökszilágy · Rákospalota · Sződ · Vácbottyán · Vácduka · Váchartyán · Váckisújfalu · Vácrátót · Veresegyház · Zsidó
Nemzetközi katalógusok