Szent István-szegfű

A Szent István-szegfű témája nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A Szent István-szegfű-et évtizedek óta tanulmányozzák és kutatják különböző területek szakértői. Következményei széleskörűek, és hatása a mindennapi élet számos területére kiterjedt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szent István-szegfű különböző dimenzióit, elemezve eredetét, fejlődését és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk a szakértők és akadémikusok véleményét a Szent István-szegfű-ről, valamint annak hatását olyan szektorokra, mint a gazdaság, a kultúra és a politika.

Szent István-szegfű
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Nemzetség-
csoport: 		Caryophylleae
Nemzetség: Szegfű (Dianthus)
Faj: Dianthus plumarius
Tudományos név
Dianthus plumarius subsp. regis-stephani
(Rapaics) Boksay
Szinonimák
  • Dianthus hungaricus subsp. regis-stephani (Rapaics) Holub
  • Dianthus regis-stephani Rapaics
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szent István-szegfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-szegfű témájú kategóriát.

A Szent István-szegfű, vagy István király-szegfű (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó Dianthus plumarius egyik alfaja.

Magyarországon védelem alatt áll.

A Kárpát-medence és a Kárpátok fehér virágú szegfűi számos, egymást a különböző hegységekben váltó kisfajra oszlanak. Ezek együtt nem vagy ritkán fordulnak elő (vikariálnak). Lásd a közeli rokon alfajokat: Lumnitzer-szegfű, Korai szegfű.

Élőhelye

Mészkedvelő bennszülött faj, dolomitsziklagyepek növénye. A Pilis és a Budai-hegység dolomitszikláinak endemikus faja. A korai szegfű és a Lumnitzer-szegfű elterjedési területe találkozásánál hibridizációs folyamat révén keletkezett.

Leírása

Tömött, párnás, 15-25 centiméter magas, illatos virágú évelő. A meddő hajtások levelei 2-4 centiméter hosszúak, 1-2 milliméter szélesek, szürkészöldek, vagy szürkék. A levelek merev tapintásúak, szúrósak, élük érdes. A szár négyélű, 1-4 virágú, 3-5 (néha több) pár, felfelé kisebbedő levelű. A virágok fehérek, ritkán halvány rózsaszínűek. A szirom feléig rojtos-sallangos. A csésze 22-30 milliméter hosszú, körülbelül 3 milliméter széles. A csésze pikkelyei rendszerint szürkészöldek vagy vöröslők, visszás-tojásdadok, hirtelen rövid csúcsba keskenyedők, hártyás szegélyűek, a csészefogak pillás-hártyás szélűek. Május-júliusban virágzik.

A korai szegfű (D. plumarius subsp. praecox) meddő hajtásainak levelei 5-6 centiméter hosszúak, zöldek. A Lumnitzer-szegfű (D. plumarius subsp. lumnitzeri) lazán gyepes, levelei puhás tapintásúak.

Források