A fajok tudományos neve

A biológiában a fajok mindegyike tudományos nevet visel, amelyet latin névnek, illetve rendszertani névnek is szoktak nevezni. A fajok tudományos nevei két szóból álló, kettős (binomiális vagy binominális) nevek. Az ilyen nevek (binomenek) rendszerét kettős nevezéktannak (binomiális/binominális nomenklatúrának) is nevezik.

A tudományos nevek használata lehetővé teszi a különféle fajok világszerte egységes, az anyanyelvi eltérésektől független elnevezését, amelyre annál inkább szükség van, mert egyetlen beszélt nyelv szókészlete sem lenne elegendő az ismert fajok elnevezésére. A fajok kettős nevezéktanát Linné vezette be 1753-ban megjelent Species plantarum című művében, noha korábban John Ray és Caspar Bauhin is használt (bár nem túl következetesen) kettős fajneveket. Linné az állatok és növények fajai mellett eredetileg a különféle „ásványfajok” megnevezésére is használta a kettős latin neveket, ám ez napjainkra, a faj fogalmának biológiai értelmezése miatt túlhaladottá vált. Napjainkban az állatok, a növények (valamint a gombák és a cianobaktériumok), a baktériumok, illetve bizonyos mértékben a vírusok fajainak megnevezésére használatosak ilyen nevek. A fajok kettős nevezéktana nemcsak a jelenkori recens fajokra, hanem a földtörténeti múlt fosszilis fajainak elnevezésére is vonatkozik.

A kettős név logikája

A fajok tudományos neveinek felépítése a generikus (genus proximum) és specifikus (differentia specifica) logikai elvének felel meg, egyben utal az adott faj rendszertani helyére is. A kettős nevet alkotó első szó a generikus név (nemi vagy nemzetségnév), amely azt a nemet (állatoknál), illetve nemzetséget (növényeknél és gombáknál) adja meg, ahová az adott faj tartozik. A barna medve latin neve például Ursus arctos. A tudományos név első tagja jelzi, hogy a faj az Ursus nembe tartozik, ahová a barna medve legközelebbi rokonait, például a fekete medvét (Ursus americanus) is sorolják.
A kettős nevet alkotó második szó a specifikus (faji) megkülönböztető név, amely megkülönbözteti az adott fajt a nem, vagy nemzetség többi fajától (az előbbi példában a barna medvét az Ursus-nem többi fajától).

Alfaji nevek

Az alfajok (subspecies) esetében nem két-, hanem háromtagú (trinomiális/trinominális) tudományos név használatos. Az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) Kárpát-medencei alfajának például Lynx lynx carpathicus a tudományos neve. A faj eredetileg leírt ún. törzsalakjának (törzsalfajának) az alfaji neve mindig azonos a faji névvel. A farkas (Canis lupus) törzsalakjáé például Canis lupus lupus, a gímszarvasé Cervus elaphus elaphus. Az alfajok feltüntetése esetén a háromtagú névből az első kettőt gyakran rövidítik (például L. l. carpathicus, C. l. lupus, C. e. elaphus). Természetesen nem minden faj osztható fel alfajokra, így a háromtagú tudományos nevek használata csak a több alfajra osztható, ún. politipikus fajok esetében merül fel.

Az alnemek nevei

Időnként előfordul, hogy valamely faj rendszertani besorolásakor a nem (állatoknál) vagy nemzetség (növényeknél és gombáknál), illetve a faj között elhelyezkedő rendszertani kategóriára, az alnemre vagy alnemzetségre (subgenus) is szükség van. Ezt a faj tudományos nevében nem kötelező ugyan feltüntetni, de van rá formai lehetőség. Ilyen esetekben az alnem v. alnemzetség neve kerek zárójelben a generikus és a faji név között szerepel.

A tudományos nevek nyelvi és etimológiai szempontból

Mivel a kettős nevezéktan kialakulásának idején a tudomány nyelve elsősorban a latin volt, a fajok tudományos nevei is latin alapúak. Ez azt jelenti, hogy a névnek vagy latinnak, vagy latinosítottnak kell lennie, vagy ha szavak, illetve betűk mesterséges kombinációjából származnak, akkor olyan módon kell megalkotni őket, hogy latin szavakként lehessen kezelni. A nem eredeti latin, hanem latinosított nevek leggyakrabban ógörög eredetűek, ritkábban más nyelvekből származó szavak vagy szóelemek.

Gyakori, hogy a tudományos nevekbe földrajzi nevek, helynevek, helységnevek kerülnek be, amelyek többnyire a faj elterjedésére utalnak.

Gyakran szerepelnek a fajok tudományos neveiben személynevek is. A faj leírója ezzel általában egy jelesebb pályatársának, köztiszteletben álló személynek, vagy a faj felfedezésében és leírásában szerepet játszó munkatársának állít emléket. A személynév is latinosított formában, legtöbbször birtokos esetben (genitivus) szerepel. Az -ius végződéssel latinosított személyneveknél a birtokos eset kettős „i” betűt (-ii) eredményez a szó végén.

Szokatlan eredetű nevek

A fajok tudományos nevének nyelvi eredete időnként egészen rendkívüli módon alakul, amint az az alábbi példákból is látható:

Formai előírások

Az élőlények fajainak tudományos nevét – az egész világra kiterjedő egységesség érdekében – szigorú formai és technikai előírások határozzák meg. Az előírásokat és ajánlásokat ún. nemzetközi nevezéktani kódexek határozzák meg: az állatoknál a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe (ICZN – International Code of Zoological Nomenclature), a növényeknél (valamint a gombáknál és a cianobaktériumoknál) az Algák, Gombák és Növények Nevezéktanának Nemzetközi Kódexe (ICNafp – International Code of Nomenclature for algae, fungi, and plants), a baktériumoknál pedig a Prokarióták Nevezéktanának Nemzetközi Kódexe (ICNP – International Code of Nomenclature of Prokaryotes) tartalmazza az előírásokat. Ennek megfelelően a részleteket tekintve némileg eltérnek például a zoológiai nevezéktan és a botanikai nevezéktan előírásai, ám néhány szabály általános érvényűnek mondható a fajok tudományos neveivel kapcsolatban:

Szerzőség feltüntetése

A fajok tudományos neveivel együtt gyakran közlik a faj leírójának nevét, időnként a leírás dátumát is. Ebből a szempontból háromféle megoldás lehetséges:

A leírás évszámával kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy a zoológiai nevezéktan kiindulópontjának 1758-at (a Systema naturae 10. kiadásának megjelenését), a botanikai nevezéktan kiindulópontjának pedig 1753-at (a Species plantarum megjelenését) tekintik.

Névváltozások és szinonimák

Időnként előfordul, hogy egy-egy faj esetében többféle tudományos névvel is találkozunk. Ennek egyrészt az az oka, hogy ha egy fajt az egyik nemből/nemzetségből egy másikba sorolnak át, tudományos nevének első szava ennek megfelelően megváltozik. Olyan is előfordul, hogy egy-egy fajnak több tudományos nevét is leírták. Ilyen esetekben az elsőbbségi szabály dönt, azaz a különféle szinonimák közül a nemzetközi nevezéktani kódexekben foglalt feltételeknek megfelelő legkorábbi nevet kell használni. Bizonyos esetekben egy-egy faj szinonim nevei elfogadhatóak, ezért fordulhat elő az, hogy más-más szerzők más-más neveket használnak.

A nevezéktani szempontból problémás fajoknál a Wikipédia szócikkekben általában a leggyakoribb, legáltalánosabban elfogadott név szerepel, de a taxobox alján gyakran a többi név is meg van adva, mint alternatív elnevezés.

Magyar nyelvű elnevezések

A fajok magyar nyelvű elnevezése lehetőleg követi a tudományos elnevezések rendszerét. A fajnevek így többnyire kéttagúak, az alfajnevek pedig háromtagúak. Ez alól természetesen a magyar helyesírás szabályai szerint kötelezően egybeírt szavak kivételt jelentenek. A magyar fajnevek írásmódjának szabályairól részletesebben lásd:

Források

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.