Kraljevica

Kraljevica
Kraljevica látképe
Kraljevica látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségKraljevica
Jogállásváros
PolgármesterJosip Turina (SDP)
Irányítószám51 262
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség4066 fő (2021. aug. 31.)
Népsűrűség263 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 – 115 m
Terület17,53 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 16′ 27″, k. h. 14° 34′ 06″45.27413, 14.5682645.274130°N 14.568260°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 27″, k. h. 14° 34′ 06″45.27413, 14.5682645.274130°N 14.568260°E
Kraljevica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kraljevica témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kraljevica, magyar nevén Portoré (olaszul Porto Re) város és község Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. A községhez tartozó települések Bakarac, Kraljevica, Križišće, Mali Dol, Šmrika és Veli Dol.

Fekvése

Fiumétól 26 km-re délkeletre, a Bakari-öböl délkeleti csücskében fekszik. Két része a 17. századi Zrínyi-kastély köré épült Starigrad és a későbbi, reneszánsz Frangepán-kastély köré épült Novigrad. Itt van a Krk sziget legközelebb a szárazföldhöz, ezért itt épült meg a szigetre vezető híd.

Története

A városka területe csak a 15. században kezdett benépesülni, első említésekor 1525-ben még Portus Regius volt a neve. Nevét a fiumei történész Giovanni Kobler az áruforgalmi vámmal hozza kapcsolatba, melynek latin elnevezése portōrium és ez a név változott az idők folyamán Portore alakra. A horvát Kraljevica név 1605-ben fordul elő először a fiumei városi magisztrátus egyik oklevelében. Korábbi történetéről csak nagyon kevés írásos emlék maradt fenn. Ismert, hogy ennek a vidéknek urai egykor a Frangepánok és a Zrínyiek voltak akik két várkastélyt is építettek itt. A régebbi a "Stari grad", Kraljevica központjában épült a 17. század első felében. A város fölé emelkedő újabb Frangepán-kastély a "Novi grad" 1650-ben épült. Az öböl feletti szép fekvésével hívja fel magára a látogatók figyelmét. A Frangepán-kastély nagy szerepet játszott a horvát irodalomban is, hiszen itt fordította Zrínyi Péter horvát nyelvre bátyjának az Adriai tengernek Syrenaia című Bécsben 1651-ben magyarul megjelent művét. A horvát kiadás 1660-ban jelent meg Velencében. Itt a Frangepán-kastélyban szövetkezett 1671-ben a Habsburg-ház trónfosztására Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf. A Wesselényi-összeesküvés bukása után mindkettőjüket lefejezték, vagyonukat elkobozták, kastélyaikat kifosztották. A kastélyok egykori gazdagságából és pompájából mára semmi sem maradt. A Stari grad az osztrák katonák lőportára, a Novi grad katonai kórház, később börtön lett. A 18. század nagy változást hozott Kraljevica fejlődésében. 1728-ban III. Károly király elrendelte a kikötő és a hajógyár építését. A munkák 1729. április 28-n kezdődtek el. Később számos osztrák hadi és kereskedelmi hajó készült itt. Itt készült az első osztrák állami hajó, a Mária Anna. 1785-ben Marco Sussani zenggi kereskedő megépíttette a Kraljevicát a Karolina úttal összekötő utat, ami újabb lökést adott fejlődésének.

Szent Miklós tiszteletére szentelt templomát a 16. században említik először, akkor még Domonkos-rendi kolostor is állt mellette. A templomot a 18. század elején bővítették, de a század végére a megnövekedett lakosság számára már túl kicsinek bizonyult. Tengerészek, kikötői munkások, kézművesek, kereskedők és halászok fogadalmat tettek, hogy a tengerészek és minden utazó védőszentje Szent Miklós tiszteletére itt új templomot építenek. Végül a 17. században épített sóraktárat építették át templommá. Ekkor a munkálatok során nemcsak egy ősi templom alapfalaira bukkantak, hanem három csontváz is előkerült, amelyekről nem derült ki egykori kilétük. 1790-ben elkészült az új harangtorony is és még ebben az évben megalapították a kraljevicai plébániát. A templom azonban csak a 19. század közepére lett teljesen készen. Orgonáját 1863-ban Bécsben készítették. Az óváros központjában felépített templom ma is település dísze. A 19. században a város figyelemreméltó gazdasági fejlődésen ment át. Nagykereskedelmi vállalatok alakultak, melyek fa és gabona kivitellel, valamint só és gyarmati áruk behozatalával foglalkoztak. A gazdasági élet elősegítésére 1873-ban létrehozták a Primorska štedionica bankot.

Portoré látképe az Osztrák-Magyar Monarchia idején

A 19. század végén és a 20. század elején épült a város néhány jellegzetes lakóháza, köztük a kraljevicai kapitányok rezidenciája. A 19. századtól kezdve egyre népszerűbb tengerparti üdülőhely lett. A turizmus fejlődése a század végén indult be. 1896-ban az Oštro-félszigeten kiépítették a város első nyilvános fürdőhelyét. A turizmus fellendülése elősegítette a szállodaépítést. Megépült a „Liburnija” szálloda, amelyet később kórházzá alakítottak át. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. A hajógyárban dolgozott munkásként 1925–26-ban a későbbi jugoszláv elnök, Josip Broz Tito is. 1993-ban újra községközpont lett, majd 1997-ben városi rangot kapott. A városban ma alapiskola, óvoda, orvosi rendelő, gyógyszertár, bank, posta, városi könyvtár, olvasóterem és számos szolgáltató és vendéglátó egység működik. Panorámáját azonban elcsúfítja a kikötő mellé épült ipari üzemek látványa, melyek közül a híres hajógyár mára főként kompok, tankerek, a horvát hadsereg számára épített hadihajók gyártására szakosodott.

Lakosság

Lakosság változása
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1240 1198 1096 1104 1057 1179 1832 1480 1355 1998 1941 2376 2843 2987 2897 2797
A Frangepán-kastély északi oldala

Nevezetességei

A Szent Miklós plébániatemplom

Kultúra

A város kulturális fejlődésében nagy szerepet vállalt Jakov Randić plébános Strossmayer püspök barátja, aki 1857-től 1905-ig látta el az egyházközség vezetését. Nevéhez fűződik 1861-ben a nemzeti olvasókör megalapítása, amelynek tiszteletbeli tagjai többek között Strossmayer püspök, dr. Franjo Rački, grof Julije Janković, báró Metel Ožegović és mások voltak. A kulturális élet egyik jelentős eseménye volt 1873-ban a Primorska nyomda, a Fiumén kívüli első tengermelléki nyomda megalapítása is. Számos hazai és külhoni szerző művei mellett itt adták ki Ante Starčevićnek Kraljevica egykori országgyűlési képviselőjének emlékiratait is. A lapszerkesztők egyike volt a nemzetközi hírű pedagógus Sebald Cihlar, a Pedagógiai – irodalmi társaság alapító tagja. Tudását két fiának adta tovább, akik az August Šenoa könyvtár, a mai nemzeti könyvtár és olvasókör alapítói voltak. Még Sebald Cihlar itt tartózkodása idején érkezett a városba tanítónak Juraj Turina a helyi kulturális élet egyik főszereplője, aki 39 évet szolgált itt. Mintaszerűen vezette az olvasókör színjátszókörét, az olasz darabokat rendezett és játszott is. Vendégként több előadáson felléptek az akkori színházi élet ismert művészei. A művészetek iránti vonzalom hagyománnyá vált Kraljevicán. Ivan Jakovčić 1984-ben megalapította a Zvijezda Danica horvát zenei együttest, melynek tamburazenekari szekciója is működött.

A városban egész évben tartanak kulturális és sportrendezvényeket. A nyári időszakban említésre méltó a Kraljevicai nyár és a vitorlásverseny, míg télen Szent Miklós ünnepe a város napja és a farsangi mulatság.

A krki híd A kraljevicai hajógyár

Híres kraljevicaiak

Jegyzetek

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. Bokor József (szerk.). Portoré, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. május 30. 
  3. a b c Povijest Kraljevice (horvát nyelven). www.kraljevica.hr. (Hozzáférés: 2013. május 1.)
  4. – Republika Hrvatska – Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  6. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-790.
  7. a b c Grad Kraljevica – Kulturno povijesno nasljeđe (horvát nyelven). www.ineco.posluh.hr. . (Hozzáférés: 2013. május 1.)
  8. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-347.

Források

További információk