Veli Lošinj

Veli Lošinj
Veli Lošinj látképe
Veli Lošinj látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségMali Lošinj
Jogállásfalu
PolgármesterGari Cappelli
Irányítószám51551
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség857 fő (2021. aug. 31.)
Népsűrűség58,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 - 60 m
Terület15,14 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 31′ 16″, k. h. 14° 30′ 06″44.52105, 14.5016972244.521050°N 14.501697°EKoordináták: é. sz. 44° 31′ 16″, k. h. 14° 30′ 06″44.52105, 14.5016972244.521050°N 14.501697°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Veli Lošinj témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Veli Lošinj (olaszul: Lussingrande) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mali Lošinjhoz tartozik.

Fekvése

Lošinj szigetének délkeleti részén a 231 méter magas Kalvarija-domb északi lábánál az azonos nevű öbölben fekszik. A sziget második legnagyobb, egyúttal legrégibb települése. A sziget központja Mali Lošinj városa 3 km-re északnyugatra található innen.

Történelme

A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék már négyezer éve folyamatosan lakott. Első ismert lakói az illírek voltak, majd őket a rómaiak követték. Az ókorban Cres és Lošinj szigete még egy szigetet képezett, melyet Apszürtosz görög mondai hősről Apszirtidesznek neveztek. A szigetet azonban még az ókorban kereskedelmi okok miatt Osornál egy csatornával kettévágták. A 9. századtól Osor püspökségi székhely és e terület gazdasági, kereskedel és vallási központja volt. Veli Lošinj területe a 13. századig valószínűleg csak gyéren lakott volt, lakói pásztorok voltak. A hagyomány szerint 1280 körül a sziget déli részén az akkor már álló Szent Miklós-templom környékén tizenkét horvát család telepedett le. Az így kialakult települést „Velo Selonak” (azaz „nagy falunak”) nevezték. Ezek a családok főként állattartásból, kisebb mértékben földművelésből, halászatból éltek. Házaik szétszórtan az egyes földbirtokokon és nem az utcák mentén helyezkedtek el.

A település először csak 1398-ban kerül említésre „Velo Selo” néven. A 15. század elején Lošinj a Kvarner szigeteivel és Dalmáciával együtt velencei uralom alá került. Ebben az időben épült a település és a kikötő védelmére az őrtorony. Az uszkókok történetük során kétszer, 1580-ban és 1614-ben pusztították Mali és Veli Lošinj településeket. Az itt lakók, az egykori pásztorok és földművesek utódai azonban mindig újrakezdték az életet. A hajózás és a kereskedelem a 17. században indult fejlődésnek. Erre az időre Veli Lošinj már mintegy amfiteátrumszerűen épült ki az azonos nevű öböl köré. Kialakult a településközpont szerkezete a tengerparti központi térrel és a két utcával, melyek közül az egyik a Rovenska-öbölbe vezetett ahol a halászok településrésze volt jellegzetes kis kőházaikkal. A régi romos 15. századi kis templom helyén felépült a Remete Szent Antal plébániatemplom, melyet a 17. században nagy háromhajós bazilikává építettek ki, majd 1774-ben barokk stílusban teljesen átépítették és ekkor alakult ki a mai formája. Itt található az itáliai mesterek leggazdagabb galériája a Kvarner egész térségében (B. Vivarini, B. Strozzia, L. Quarena, F. Hayeza, L. del Cossa, F. Polenza). A kikötő közelében található az 1510-ben épített, később barokk stílusban átépített Szűz Mária templom. Itt velencei mesterek 16. és 18. század között készített képeivel találkozhatunk.

A hajózás és a kereskedelem különösen a 18. században fejlődött gyors ütemben, mely nagy jólétet hozott a településnek, de a szomszédos Mali Lošinj fejlődése még gyorsabb volt. Ebben az időszakban kerekedett gazdaságilag a rivális Veli Lošinj fölé. 1797-ben Napoléon Bonaparte tábornok megdöntötte a Velencei Köztársaságot. Mali és Veli Lošinj már a francia uralom idején 1806-ban független lett közigazgatásilag Osortól, melyhez korábban tartozott. Ekkor épültek a nagyobb főutak, mint a települést Mali Lošinjjal és Osorral összekötő főút, valamint lejjebb a Mali Lošinjba vezető „Lungo mare” sétaút. Az osztrák uralom idején 1813 és 1918 között Losinjt közigazgatásilag Isztriához csatolták, melynek tartományi székhelye Trieszt volt.

A turizmus a 20. században is töretlenül fejlődött, a gőzhajózás felfedezése és a szőlőt pusztító filoxérai járvány azonban a gazdasági fejlődés visszaeséséhez vezetett. A település 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, majd a rapallói egyezmény értelmében olasz megszállás alá került. 1943-ban horvát és jugoszláv egységek szabadították fel. A német megszállás 1943-tól 1945. április 20-ig tartott. A második világháború után a település lakossága már csak 2200 lelket számlált. 1945 és 1990 között Jugoszlávia része volt, majd az önálló horvát állam megalakulása után Horvátország része lett. 2011-ben 891 lakosa volt. A legjelentősebb megélhetési forrás a turizmus, a hajóépítés és a halászat.

Lakosság

Lakosság változása
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1958 1969 1938 1859 1932 1992 1552 1608 1060 813 852 868 906 994 917 891

Nevezetességei

Galéria

További információk

Commons:Category:Veli Lošinj A Wikimédia Commons tartalmaz Veli Lošinj témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. Župna crkva sv. Antuna opata (horvát nyelven). www.dekanat.losinj.hr. . (Hozzáférés: 2013. július 18.)
  5. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3419.
  6. Veli Lošinj - Znamenitosti (horvát nyelven). www.tz-malilosinj.hr. . (Hozzáférés: 2013. július 18.)
A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.